Beke László (szerk.): Instruktiv + Inter + Konkret. Művészet Malom Szentendre, 21. November - 26. Januar 2015 (Sankt Augustin, 2014)
11. Heinz Kasper
Platón művészetről szóló gondolatai a lelkemből szólnak. Mint ahogy határozottan elítélte az ún. „szépművészetek“ fejlődését, olyannyira hangsúlyozta gondolataiban, hogy az ember számára az egyetlen művészet csakis egy értelmes helyes és igaz élet művészete lehet. Az 1999/2000-es századforduló 00:00 óráján mi művészek a hünfeldi Museum Modern Artban az „A“-nak szentelt kiállításon megalapítottuk egy új szellemiség kezdetét a művészetben. Gerhard Jürgen Blum Kwiatkowski behozta Parmenidész „intelligibilis“-fogalmát (csak a szellem által megtapasztalható, felfogható) vitakörünkbe. Már nagyon régóta foglalkoztatott a lét és a gondolkodás kérdése. De csak az „intelligibilis“ terminus művészetbe bevezetésével kapott a munkáimban más hangsúlyt a lét és a gondolkodás. A lét és a gondolkodás már igen korán arra késztetett, hogy az emberiség - szerintem - legzseniálisabb „találmányára“, az ábécére mint kifejezési eszközre visszanyúljak munkáimban. Minden filozófiai gondolat olyan értékek körül forgott és forog, melyeknek jelenléte egy szellemileg virágzó társadalom számára a legsúlyosobban értékes. Olyan értékek, melyek a szavak felfoghatóságának mélyén húzódnak meg, mint a szeretet, boldogság, élet, igazság, gazdagság, demokrácia és sokminden más. Ezek a filozófiai gondolatok a megfigyelendő értékváltozások során értékvesztésen mennek keresztül. Én feladatomnak tartom űjra láthatóvá tenni, ami bennünket, mint humán szervezeteket oly értékessé tesz, illetve tett. Az idea tökéletes gondolatként létezik munkám számára, még mielőtt a mű létrejönne. Mivel a tökéletes gondolat nehezen tehető láthatóvá, a mű csak a gondolatok elővezetéséül szolgál. így a néző számára első pillantásra, felületesen szemlélve gyorsan felfogható tárgyak, képek és szobrok keletkeznek, melyeket színben és formailag az elővezetés számára becsomagolok. Mindezeket hídakként értem, egy mélyreható titok kínálataként fedem fel. Tipográfiai munkáim tehát sokoldalú gondolatvilágom vizuális megjelenései. Belső kommunikációs feladataim eszközei, s ezáltal reakciók társadalmi fejlődésekre, fejlődési folyamatokra. Ezek az én üzeneteim, írásbeli hírek egy meghatározott „csatornán“ keresztül a befoadóhoz. A befogadónak lehetősége nyílik, amennyiben felismeri (vagy látja) az üzenet kódját, az információ elolvasására, dekódolására és megértésére. A vizuális jelek a vizuális kommunikáci átfogó spektrumát és bázisát képezik. A vizuális dinamika létezésünk következménye, melyet az emberi természet és társadalmi formáink hoznak létre. A vizuális benyomások hatása alól nem vagy csak nagy erőfeszítéssel tudjuk kivonni magunkat. Belső feladatomnak tekintem munkáim által a filozófia alapgondolatait fenntartani a jelenkori társadalmi fejlemények közepette. Az élet minőségét számomra az adja, hogy egyre messzebb juthatok munkámban, melynek során mindig a következő lépés a legizgalmasabb. Az új művészet az úgynevezett gondolkodás 134
