Beke László (szerk.): Instruktiv + Inter + Konkret. Művészet Malom Szentendre, 21. November - 26. Januar 2015 (Sankt Augustin, 2014)
9. Viktor Hulik
Mozgás a képzőművészetben Viktor Hűlik Már gyerekkorom óta lenyűgöz a természet, ennek transzformációi, variációi, változatos formái, a kontinuitás és a kapcsolatok meglepő gyakorisága, és a mozgás mindenütt jelenvalósága. A mozgás az élet egyfajta manifesztációja. Teljesen természetes, hogy a mozgás reflexiója helyet talált a művészetben - vagy jobban mondva törvényszerűen megtalálta az őt megillető helyet. Mikor készült el az első mozgó vagy mozgatható műalkotás? Moholy-Nagy László a mozgás első művészi applikációjának tekintette a görög vízórát, a középkori automatákat, és a mozgó figurákat tartalmazó csillagászati órákat, amelyek a városházak falaira szerelve az idő mérésére szolgáltak. Később a mozgás művészi kategóriaként talált reflexióra az impresszionizmus és a korai avantgárd mint a kubizmus, dadaizmus, futurizmus vagy konstruktivizmus esztétikájában. 1913-ban Marcel Duchamp kerékpárjával és a ready-made-ek felfedezésével vitt lendületet a művészetbe, Umberto Boccioni pedig a dinamikus mozgást statikus művészi eszközökkel kísérelte megábrázolni. Mellettük még jó néhány művész fáradozott a mozgás megragadásán, közéjük tartozik pl. M. Ray, V.J Tatlin, O. Schlemmer, és Moholy-Nagy László is lumino-dinamikus plasztika programjával. A mozgás mint a kifejezés alapelve a látás és a forma újfajta megfogalmazásának forradalma révén került be a képzőművészetbe, mégpedig a leképzett objektum haptikus (tapintási) és optikus függőségétől való eltávolodás kísérőjelenségeként. A modernen művészettörténet szerint Naum Gabo - a konstruktivizmus egyik alapítója - készítette az első mozgó objektumot 1920-ban, amikor is egy villanymotorral kötötte össze alkotását. Bátyjával, A. Pevsner-rel együtt ugyanebben az évbe jelentették meg a Realista manifesztumot, amelyben elsőként taglalták a kinetikai ritmusok problematikáját, melyet olyan új téridő fenoménnek tekintettek, ami szétrombolja a művészetről alkotott statikus képet. Azóta a művészet nemcsak fiktíven, hanem reálisan is mozogásba lendült. A mozgás mint a kifejezés fenoménja a művészet sok-sok irányzatában és áramlatában jelen van, s az évek során számos művész munkája révén a formák és módszerek olyan széles repertoárja alakult ki, melyekben a mozgó elemek is az új egységek és kifejezések közé tartoznak. Én magam soha nem szerettem az olyan dolgokat, amelyek változatlanok és statikusak. A 80-as évek óta foglalkozom az általam készített objektumok variációs, manipulációs és transzformációs lehetőségeivel. A mechanikus mozgás egy momentuma, ami lehetőséget kínál a néző számára, hogy részévé váljon a transzformációknak: ami először a klasszikus colstok és ennek parafrázisainak formájában jelent meg, később pedig felragasztott képekkel való interakcióban, ami a manipuláció második szintje lett; legvégül a tiszta geometria szférája és az egyszerű, előre adott sík formák mozgatása, manipulációja vált dominánssá. A bizonyos mértékig geometrikus struktúrákban vagy formákban megjelenő, kezdetben még zárt helyzetű kép-objektumokból a manipuláció különböző fázisaiban új kompozíciók, vizuális és színes relációk, mássá alakuló tér és az egyes elemek között változó kapcsolatok, viszonyok alakulnak ki. Az objektumok és ezek variabilitása és mobilitása a nézőt játékra hívja a műalkotás alakjával, formájával és színeivel, a kezdő állapotból kiindulva a végső lehetőségekig és vissza. 110
