Barki Gergely - Bodonyi Emőke: Czóbel. Egy francia magyar - MűvészetMalom kiadványai 5. (Szentendre, 2014)
Barki Gergely: Czóbel Párisztól Párizsig 1903-1925
142. CzÓBEL BÉLA: KISLÁNY KALITKÁVAL, 1921. Szentendre, Ferenczy Múzeum 109 Szentiványi Gyula Lexikongyüjteménye (i. h.) 110 A katalógusban ezek a müvei szerepelnek: 18. Blick durch das Fenster 19. Porträt und Bücherregale 20. Am Nachtisch (Freie Secession E.V. Katalog Frühjahrsassteilung Februar-März 1923 Gemälde / Plastik) 111 Bajkay Éva: Magyar és német kapcsolatok Matisse nyomán. In: Nulla dies sine linea. Tanulmányok Passuth Krisztina hetvenedik születésnapjára. Szerk. Berecz Ágnes, L. Molnár Mária, Tatai Erzsébet. Budapest, 2007. 90-98. Ide illik a Szentiványi Gyula életrajzgyűjteményében rögzített hitvallása: „Elve: újjáértékelni az erőszakolt, másoktól kiválogatott formakincset és elölről kezdeni mindent - ezáltal belső kapcsolatba került a primitív népek és gyermekrajzok naivan közvetlen dekoratív expresszionizmusávalT09 1921 novemberében, majd 1922 és 1923 őszén is kiállított a párizsi Salon des Indépendants mintáját követő Jurifreie Austellung-on, de a Freie Secession tagjaként a társaság más kiállításán is részt vett. így pl. 1923-as tárlatukon a három kiállított műve110 között szerepelt egy Porträt und Bücherregale című festmény, mely valószínűleg azonos a ma Meyer úr portréja címen, a szentendrei Czóbel Múzeumban őrzött képpel (132. kép). Bajkay Éva hipotézise szerint az arckép modellje a Magyarországon született, nagy hatású német művészettörténészként világhírűvé vált Julius Meier- Graefe lehetett.111 Ugyanezen a tárlaton szerepelt Blick durch das Fenster című, ma szintén lappangó tájképe (137. kép), mely a kiállításról tudósító lap szerint a Ferdinand Möller Galéria tulajdona volt.112 Talán nem véletlen, hogy a februártól márciusig tartó kiállítás után közvetlenül Möllernél - aki nem mellesleg a Freie Sezession igazgatója is volt - szintén kiállított Czóbel. A Galerie Ferdinand Moherben 1923 márciustól áprilisig zajló Kreis der Brücke című kiállítás mintha manifesztumszerűen igazolta volna, hogy az akkor négy éve Berlinbe élő magyar festő nem csupán közös úton halad, de a csoport köréhez is tartozik. A tárlaton Erich Heckei, Ernst Ludwig Kirchner, Otto Mueller, Emil Nolde, Max Pechstein, Karl Schmidt-Rottluf és mások képei mellett függtek Czóbel sajátosan primitivizáló, dekoratív, expresszív képei, s bár a kiállításról fennmaradtak enteriőrfotók, (130. kép) egyelőre nem bukkantunkolyanra, ahol Czóbel művei is láthatók.113 Möller Galériájában még 1927- ben is kiállították műveit, holott ekkor már nem Berlinben, hanem újra Párizsban élt.114 Czóbel a berlini Művészeti Akadémia, az Akademie der Künste félévente rendezett tárlataira továbbra is beküldte műveit, sőt a Möller Galériához hasonlóan még akkor is szerepeltek festményei, mikor már két éve ismét Franciaországban élt.115 Az Akadémia tárlatai közül egy alkalommal a baloldali Novembergruppe szekciójában kerültek kiállításra müvei,116 holott az igazsághoz tartozik, hogy ez az ideiglenes csatlakozás csupán formális lehetett, hiszen Berlinben sem érdekelte jobban a politika, a közélet, mint Hollandiában, Párizsban vagy akár idehaza. Két évvel később, 1924-ben azonban a külföldi művészek első moszkvai kiállításán, az Első Általános Német Művészeti Kiállításon, 130 német művész között az ún. „Vörös Csoport” tagjaként állították ki müveit,117 de valószínű, hogy itt sem direkt módon került ebbe a politikailag elkötelezett szekcióba. Bár Czóbel fivére, Ernő kifejezetten baloldali, hevesen politizáló, aktív közéleti szereplő volt, a festő tudatosan került minden politikai szituációt. 143. Czóbel Béla: Csendélet, 1922 k. lappang 144.Czóbel Béla: Gyermek hintalóval, 1921. lappang 96 CZÓBEL, EGY FRANCIA MAGYAR
