Barki Gergely - Bodonyi Emőke: Czóbel. Egy francia magyar - MűvészetMalom kiadványai 5. (Szentendre, 2014)
Dr. Lázár János: Tisztelt olvasó!
TISZTELT OLVASÓ! A kezében tartott kötet, és a mögötte álló kiállítás, annak a Czóbel Bélának állít emléket, aki egyszerre volt eredendően magyar, de egyben igazi európai alakja a huszadik század művészetének. Ez az első látásra talán furcsának tűnő kettős identitás azonban nem kizárta, hanem éppen ellenkezőleg, erősítette egymást, olyan magától értetődő összekapcsolódásként értelmezhető, amit ma is példaértékűnek tarthatunk. Ahogyan a festő a nagybányai kezdetek után, müncheni kitérővel eljut a korabeli művészvilág fővárosába, Párizsba, majd művészetének főbb állomásaira, Amszterdamba és Berlinbe, az maga európai. Miközben Czóbelt mindenütt az európai avantgárd elismert festői között tartják számon, alkotó szellemének köszönhetően Nagybánya, Nyergesújfalu és Szentendre a modern magyar művészet megkerülhetetlen állomási lesznek. Czóbelt így a világban elsősorban a „Vadak” tagjaként ismerik, nevét közvetlenül Matisse és Derain után említik, itthon pedig az első igazán modern müvészcsoportosulással, a „Nyolcakkal” vállal közösséget. Amikor 1925-ben visszatér Párizsba, a város talán végleg megújítja művészetét, amely ettől kezdődően semmilyen stílusirányzatba nem sorolható, hangja teljesen egyénivé válik, de egyben biztosan változatlan: megmarad egyszerre magyarnak és európainak. Ennek lenyomataként Czóbel a Párizsban töltött évei során sem szakadt el Magyarországtól. Itthon tanulmányok, könyvek méltatják művészetét, műveit rendszeresen küldi a hazai kiállításokra, élvezi a Hatvány család vendégszeretetét és Szentendre varázslatát. Kötődése hazájához élete külföldi évei alatt sem halványul, megtartja magyar állampolgárságát, mi több, soha sem veszi fel a franciát. És bár Párizsban a műveit a legjobb galériák állítják ki, alkotásait neves francia kritikusok méltatják, barátjának mondhatja Picassót és Braque-ot, végig magyar festő marad Európában. A művész természetességével folytatja életét Hollandiában majd Németországban, nem porol, mikor az első világháború kitörése miatt el kell hagynia Franciaországot, otthagyott képeit elárverezik. De soha sem hajt fejet senki előtt, végsőkig megőrizi emberi és művészi méltóságát, amivel megbecsülést, különleges státuszt vív ki magának és művészetének. Ez a nemzetközi elismerés biztosítja számára az 1949-es kommunista hatalomátvétel utáni alkotói mozgásszabadságot is: neki nem kell disszidálnia, ha Párizsba akar menni, neki nem kell elvtelen alkukat kötnie ahhoz, hogy szabad polgár lehessen Európában. Czóbel Béla sorsa ugyanakkor európaiságában is magyar. Hiába állít ki kora legnagyobbjaival, hiába számít elismert művészek megbecsült barátjának, képei értéke meg sem közelíti azokét. Éppen emiatt tudatosan tennünk kell azért, hogy a jövőben nemzeti nagyjainkat megismerhesse Európa és a világ, művészetük elismertsége és munkájuk megbecsültsége ne maradhasson el szerencsésebb európai társaikétól. Bízom benne, hogy ez a kiállítás és a hozzá kapcsolódó magyar és angol nyelvű kötet is hozzájárul ezen méltatlan különbségek csökkentéséhez. Hiszem, hogy Magyarország művészete nem létezhet Európa nélkül, miként az európai művészet sem lehet teljes a magyar kultúra nélkül. Dr. Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár CZÓBEL, EGY FRANCIA MAGYAR 7
