Barki Gergely - Bodonyi Emőke: Czóbel. Egy francia magyar - MűvészetMalom kiadványai 5. (Szentendre, 2014)
Kratochwill Mimi: Czóbel Béla érett korszaka 1925-1976
319. Németh Lajos megnyitja az 1971-es Czóbel életmükiállítást a Műcsarnokban, Magántulajdon A 70 év, amelyben éltem, a művészetek történetének talán a legmozgalmasabb, a legtermékenyebb időszaka volt, hogy elkorcsosodjon a mostani kimerültségbe, a dekadenciába, a mértani ábrázolásba. Ezt a művészetet hivatalos részről támogatják úgy a minisztérium, mint a múzeumi igazgatók és elsősorban művészeti írók. A francia nyelv új kifejezésekkel gazdagodott, a festészet elszegényedett. A festészet az Delacroix, Cézanne, már Picasso a színeket alkalmazta, mint Ingres, nem belőlük indult ki, igazi ereje a rajz és a plasztikai érzéke volt, mint ezt ő maga is mondta. A festészetnek saját kimeríthetetlen határaiba kell visszatérnie és nem bizonyos irány határaiba, korlátaiba. Szükséges, illetve első feltétele a festőnek a szabadság érzése mindent megengedhetni magának. Keresem, hogyan álltak szemben a nagy alkotók a természettel, még megtalálták kifejezési módjukat és nem átvenni az övéket. Nem beszélek kvalitásról, mert maga a tárgy, motívum, mit festünk, ha nem is tűnik el a képen, de feloldódik a színek, vonalak egymáshoz való vonatkozásaiban, miáltal visszaadjuk a dolgok mystériumát, ez ami felemel bennünket egy képben.” így foglalta össze hitvallását az idős művész. Hitet téve mindazon elvek mellett, amelyek művészetét egész éltében mozgatták, meghatározták. E friss, lírai gyengédséggel kiállított, legújabb műveinek nagy visszhangja volt. A számtalan látogató és érdeklődő miatt a tárlatot meg is kellett hosszabbítani. A művész folytatta a festést, de inkább már csak a műtermében. Fáradhatatlan volt, a nyarat ismét Szentendrén töltötte, fogadta barátait, szigorú időbeosztásban várta modelljeit. Újra Párizsba készült. 1973 novemberében, 192 CZÓBEL EGY FRANCIA MAGYAR
