Barki Gergely - Bodonyi Emőke: Czóbel. Egy francia magyar - MűvészetMalom kiadványai 5. (Szentendre, 2014)
Kratochwill Mimi: Czóbel Béla érett korszaka 1925-1976
Czóbel Béla: Kislányfej, 1936. Budapest, Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria 277. Czóbel Béla: Mme Daudet arcképe, 1933. Magántulajdon Közben Szentendrén kibővítették a házat, így mindkettőjüknek külön műterme lett. Sok portrét, tájat és csendéletet festett a művész, felesége, aki túlságosan kényeztette, csak néha-néha tudott saját festészetével foglalkozni. 1951-ben a házaspár Franciaországból történt visszaérkezése után többen meginterjúvolták Czóbelt. Akkoriban nagyon ritkán fordulhatott elő, hogy egy magyar festő majdhogynem évente külföldre utazhasson, éppen ezért fontosnak tartották, hogy a külföldi művészeti életről beszámoljon. Az egyik interjúból tudjuk meg: „Czóbel Bélát, a Párizsból nemrég megérkezett nagy magyar festőt kedvenc almafái között találjuk szentendrei kertjében. A műterem egyik meleg zugában egy fényképre téved a tekintetem. A felvétel Parisban, Picasso műtermében készült. A két ősz mester alakja eltörpül egy hatalmas bronz szobor árnyékában. Picasso világhírű szobrát ismerem fel a fotográfián »Az ember a báránnyal« címüt.”16 Nem kísérhetjük végig rendszeres párizsi utazásaikat. Leginkább az őszi hónapokban utaztak Párizsba. így, menetrend szerint, ha csak nem történt valami rendkívüli esemény, ősztől tavaszig Franciaországban tartózkodtak és folytatták hétköznapi életüket, festettek és örömmel vettek részt barátaikkal a művészeti eseményeken. Az 1950-es évek elején festett több csendélete közül kiemelkedő jelentőségű a Csendélet vörös korsóval című olajfestmény. E képen a művészt körülvevő használati tárgyak, kancsó, pöttyös bögre, tál és több könyv simul egymáshoz közeli meghitt viszonyban. A kép kompozíciója zsúfoltnak tűnhet, a megformálás mégis szigorú formai rendet sugároz, a hátranyúló asztallap kiegyensúlyozott, arányos ábrázolásával. Czóbelnek sosem jelentett gondot saját tárgyainak elhelyezése a képein, mindegyikük tovább élte halhatatlanná lényegült mivoltukat. 1952-ben, a 16, rue d’Abbaye - Place St. Germain-de Prés sarkán megtalálta azt a galériát, amelyik több mint Ю éven át otthont adott kiállításainak. A Zak Galéria tulajdonosa az orosz származású Vladimir Raykis volt, kapcsolatuknak csak a galériás 1964-ben, Leningrádban (ma Szentpétervár) bekövetkezett halála vetett véget. 16 Magyar Nemzet, 1951. június 3. A fényképen Czóbel feleségével, Modok Máriával és Picassoval látható. Czóbel mesélte, hogy bár Picasso sosem találkozott Módokkal, mégis kedvesen köszöntötte és megjegyezte, hogy milyen régen nem találkoztak és örül a viszontlátásnak. CZÓBEL BÉLA ÉRETT KORSZAKA 1925-1976 173
