Barki Gergely - Bodonyi Emőke: Czóbel. Egy francia magyar - MűvészetMalom kiadványai 5. (Szentendre, 2014)
Jurecskó László: Czóbel Béla Nagybányán
Mit veszített és mit nyert Hollósy távozásával Nagybánya? Egyrészt elveszítette a külföldi növendékek nagy részét, elveszített egy hihetetlen szuggesztív, nagy oktatói tapasztalattal rendelkező vezetőt és annak sokrétű kapcsolatait, és elveszett a legfontosabb dolog: a budapesti bemutatkozási lehetőség, amelyről a Szabadiskola idejében szó sem esik. Övék volt viszont a szabad választás, a teljes önkéntesség elve és Hollósy öröksége, amely továbbra is ide, ebbe a kivételes adottságú városba és természeti környezetbe vonzotta a művészeket. Ez utóbbiakat figyelembe véve dönthetett úgy a fiatal Czóbel is, hogy az ingyenes vasúti jegy igénybevétele nélkül megy le Bányára és a tanárok közül - az oktatásban egyedüliként, némi tapasztalattal rendelkező és a leginkább liberális elveket valló - Hollósy egykori tanártársának, Grünwald Bélának korrektúráját kéri.3 A festő előéletéről nincs igazán értékelhető adat, nem tudjuk, hogy gimnazista éveiben kinél és milyen módon tanulhatott rajzolni. A család felmenői és oldalági rokonai között több művészt is találunk, édesapja, akivel rendszeresen járt kiállításokra, támogatta fia művészi ambícióit,4 csupán egyetlen kikötése volt, hogy fia csak a gimnáziumi érettségi letétele után kezdheti meg ilyen irányú tanulmányait. A történtekre közel hetven évvel később így emlékszik vissza a festő: „Kérését nem igen tudom teljesíteni, azt a visszaemlékezést fiatal kezdő koromra, Nagybányára hova gimnáziumi végzettségem után szorongó szívvel mentem. Mentem az ismeretlenbe. Egy nyitott és egy zárt fadeszkákból összeállított épületben dolgoztunk, modell ült, még akt modellt is kaptunk. Mindent hosszú lenne megírni, és a mi külső és belső életünket is.”5 Igazán ez az első nagybányai év sem ad ettől bővebb információt, hiszen eldönthetetlen, hogy az ekkorra datált palettás Önarckép-ét itt, vagy már Münchenben festette (3. kép). A mű bravúros rajzi megoldása, a paletta élére feltett leheletnyi finom csúcsfény, amely egyben kijelöli annak kontúrját is, egyértelműen tanúsítják, hogy Grünwald korrektúrájának is köszönhetően Czóbel olyan fokra jutott, hogy festményén biztos kézzel tudta megvalósítani az általa kitűzött célokat. A kép sötét tónusa alapján Rembrandt hatását említhetjük, de az arcra feltett zöld és rózsaszínű színfoltok, fények már sejtetik a Nagybányán tanultak hasznosítását. Ezt a tudást fejleszti tovább 1902-03-as év két szemesztere során Münchenben, amelyről az itt készült vázlat is tanúskodik. (1. kép) A biztos rajzolatú fejjel szemben a hangsúlyt a kezekre helyezi a művész, amelyet tovább modellál fedő fehér alkalmazásával. Ez a tökéletes anatómiai hűségre törekvő megoldás azonban nem teljesen sikeres, ugyanúgy, mint az előbb említett önarcképének kezén sem, amelyből következtetéseket vonhatunk le a későbbi vaskos, túlméretezett, sommás kezű portrérajzokra is. Nincs adatunk arról, hogy Münchenben kapcsolatba lépett volna Hollósyval, és az akadémia két professzora sem hagyott igazán nyomot festészetében.6 1903 tavaszán másodszor utazott Nagybányára. Erről a helyi lap előzetesen tudósít, megemlíti, mint Münchenből érkező tanítványt.7 Semmi sem indokolja, hogy Czóbel mestert cseréljen, hiszen Grünwald 1902-ben - nagyméretű kompozícióival - komoly sikereket ért el.8 Ez az év konszolidálja a Szabadiskola helyzetét is; a tanítványok száma nem csökken, a visszatérők aránya jelentős.9 Erről tanúskodik az ebben az évben készült fotó is, amelyen számozás alapján tudjuk azonosítani az ekkor itt dolgozó a tanítványok közel felét (4. kép). Az igen jól öltözött, de még kisfiús 3 „Az iskola tele van. Grünwald összeszerződött Hollósyval és az előbbinek szándéka, ha lehet, kis Juliánt csinálni Münchenben. Grünwald csak az esti aktot corrigálja - szerencsére -, meg persze még csak afféle tanonc a tanári pályán az öreghez képest... De azért sok jót tesz, ő a praktikus lelke az iskolának és arra nagy szüksége van...” Glatz Oszkár Réti Istvánhoz, München, 1895. dec. András-Bernáth 16. 4 Köszönöm Kratochwill Miminek, hogy a művésszel folytatott beszélgetései korszakunkra vonatkozó információit megosztotta velem. 5 Czóbel Béla levele Murádin Jenőnek, Budapest, 1971. V. 4. Köszönetét mondok a címzettnek, hogy felhívta a figyelmem erre a levélre, másolatát átadta nekem és publikálását engedélyezte. 6 Münchenben Wilhelm von Diez és Johann Caspar Herterich irányítása alatt dolgozott. 7 A festőiskola. Nagybánya, 1903. április 30.1 évf. 12. sz. 4. A Nagybányai 1.312. 14 CZÓBEL, EGY FRANCIA MAGYAR 3. Czóbel Béla: Önarckép, 1902. Szentendre, Ferenczy Múzeum
