Barki Gergely - Bodonyi Emőke: Czóbel. Egy francia magyar - MűvészetMalom kiadványai 5. (Szentendre, 2014)
Bodonyi Emőke: Czóbel akvarelljei és grafikái
A KÖVETKEZŐ OLDALON: 171. Czóbel Béla: Rippl-Rónai József portréja, é.n. Szentendre, Ferenczy Múzeum 172. Czóbel Béla: Pipázó vadász, 1920-as évek. Szentendre, Ferenczy Múzeum 173. Czóbel Béla: Női félakt felemelt bal kézzel, 1920-as évek. Szentendre, Ferenczy Múzeum 174. Czóbel Béla: Könyöklő nő, 1920-as évek. Szentendre, Ferenczy Múzeum 170. Czóbel Béla: Ülő lány, 1920. Szentendre, Ferenczy Múzeum 25 Bölöni György: A párizsi szalonok. Jövendő, 1906. június, IV. évf. 3. sz. 25-29. 26 Szabó Júlia i. m. 12. 27 Gombosi i. m. 4. 28 Sterren, Virág van der: Czóbel Béla és Hollandia. Művészettörténeti Értesítő, 2000/3-4. 205. című vegyes technikájú müve (83. kép) határozott tér- és tömegelosztásával eltávolodik az akvarell intimebb, atmoszférikus hatású műfajától. A húszas évek első felében, a Würzburg környékén komponált vízfestményei azonban a műfaj intimebb hangnemét közvetítik, és ezzel párhuzamosan festészetében is egyfajta oldódás jelei tűnnek fel. (124. kép) Nemcsak az ismert festmények, hanem az említett Arckép kékben című kompozíció alapján is rálátást kaphatunk arra, hogy a korai években milyen jellegzetességei voltak Czóbel figurális képeinek. Ezeket Bölöni György többször idézett írása is rögzíti 1906-ban: „Anélkül, hogy valami nacionalista érzés diktálná, az előhaladók csoportjába kell beiktatnom feltétlenül egy fiatal magyart is: Czóbel Bélát akinek nyolc képe a modern törekvések szubsztratuma. Durva kézzel, könnyen rajzol és modelljeiből, azok arcából, brutálisan kisajtolja a karaktert. E mellett nagy kolorista, akinek keze alatt pillanatra születnek meg bátor színharmóniák.”25 „Durva kézzel, könnyen rajzol” - ezek a jelen tanulmány szempontjából fontos megjegyzések, utalva Czóbel ábrázolásának nagyvonalúságára, a kifejezés határozott eszközeire. Az akvarell sem aprólékos technika nála, hanem gyorsan száradó anyag, amelyet gyakran kombinál egyéb más anyagokkal: szénnel, krétával, gouache-sal. Szabó Júlia a korszakra jellemzőként tartja nyilván a megnövekedett méretű és falra kívánkozó grafikai jellegű alkotásokat, Czóbel mellett többek között Kmetty János, Perlrott Csaba Vilmos, Egry József, Uitz Béla, Nemes Lampérth József képeivel illusztrálja ezt a jelenséget, elsősorban a Nyolcak tagjainak az 1909-1911 közé eső tevékenységétől kezdve vezeti tovább ezt a folyamatot.26 Gombosi György is ehhez hasonlóan emeli ki a rajzmüvészetnek ebben az időszakban elért eredményeit: „Az 1910-14 közötti évek egyáltalán a modern magyar rajz virágkorának nevezhetők, soha ennyi és ilyen érdekes új rajzi gondolat nem merült fel, mint ebben a néhány évben.”27 A nagy méret mellett a darabos formák, a szín primér értékeinek hangsúlyozása is megfigyelhetővé válik, és általában véve a vonal kifejező ereje nem egyszerű körvonalként, hanem a kép egészének, a kompozíciónak az alakítójaként hat. Czóbel egész életében akvarellezett, az első évtizedekben, 1930-ig bezárólag - festészetéhez hasonlóan - ebben a műfajban is a stíluskeresés, a formai újítás figyelhető meg. Ismert korai akvarelljei nagyméretűek, portrékat, tájat, utcaképet, aktokat ábrázolnak. A hollandiai korszakból maradt fenn a Munkásfiú, a Holland nő mellképe és a gouache-sal készült Az út című képe. Az akvarell, illetve gouache alkalmazásának gyakorisága feltehetően öszszefügg az akkori gazdasági állapottal is, amikor az alapanyagok, az olajfesték és a vászon megvétele nehézségekbe ütközött. Erre utal Virág van der Sterren tanulmánya is, amikor célzást tesz a művész szűkös anyagi körülményeire: „A háború utolsó éveiben egyre szorongatóbbá vált az élelmiszerhiány, a festővászon és más festőanyagok minősége is egyre rosszabb.”28 114 CZÓBEL, EGY FRANCIA MAGYAR
