Barki Gergely - Bodonyi Emőke: Czóbel. Egy francia magyar - MűvészetMalom kiadványai 5. (Szentendre, 2014)
R. Stanley Johnson: Czóbel Béla művészetének helye
A közfigyelem hiányának egyik oka Czóbel zárkózott személyiségében kereshető. Munkáit nagyon kevés embernek mutatta meg, és a művészeti kritikusokkal került szinte minden kapcsolatot. Czóbel festészete, különösen a sajátos és egyedülálló sfumato-jával nehezen illeszthető be bármely körülhatárolt művészi kategóriába. Éppen ezért nem került előtérbe, amikor egy-egy művészeti mozgalom iránt megnőtt az érdeklődés. Mindez párosulva nomád életmódjával, az európai utazásokkal, megnehezítette a művészettörténészek és kritikusok számára, hogy értékeljék művészetének összetartó erejét, és egy sor különféle „iskolá”-hoz próbálták kötni. Például 1924-ben, a Moszkvában, Szaratovban, majd Leningrádban bemutatott első német művészeti kiállításon már megismerhette a közönség Czóbel műveit (csakúgy, mint Bortnyik, Kádár, Moholy-Nagy és más, akkor Németországban élő és alkotó magyar művészét). Czóbel müvei fontos helyet kaptaka tárlaton, minta „német iskoládhoz tartozó munkák. Szélesebb körű megismerésének a másik akadálya az volt, hogy Magyarországon inkább a helyi kötődését hangsúlyozták, mint hogy kijelöljék helyét az európai művészetben. Ugyanakkor a párizsi, genfi, amszterdami és berlini kiállításokon művészetét különféle lokális, illetve nemzeti művészeti irányzatokhoz kapcsolták. További zavart okoz a „francia iskola” és az úgynevezett École de Paris egybemosódása. Elvben az előbbi elsősorban francia születésű, Párizsban működő művészeket jelentett, mint Braque, Léger, Villon, Gleizes, Metzinger, Lhote és Gromaire. Az École de Paris viszont elsősorban külföldi művészekből jött létre, mint Picasso, Chagall, Modigliani, Brancusi, Zadkine, Pascin, Soutine, Czóbel és mások. A közép-európai művészek - köztük Czóbel - expresszionizmusa, burjánzó festőisége, harsány színei és torzított formái éles ellentétben álltak a francia iskola fegyelmezett,józan, rendezett, törvényt és harmóniát tisztelő művészetével. Czóbel élete során bejárta Európát, de bárhol is járt, művészetében mindig jelen voltak a francia festészeti hagyományok, a Quartier Latin szelleme. Az viszont Czóbel érdeme, hogy Párizs „jelenléte” és hatása ellenére szellemében és művészetében alapvetően magyar maradt. A múlt század dinamikus, gyorsan változó társadalmi-kulturális közege nem igazolja, hogy szűk és körülhatárolt kategóriákba szorítsunk be egy adott modern művészt, illetve a teljesítményét. Czóbel esetében müvei a magyar kortársakéhoz mérhetők, elsősorban a Nyolcak művészeiéhez (Berény, Czigány, Kernstok, Márffy, Orbán, Pór, Tihanyi), valamint azokéhoz az európai művészekéhez, akik hasonló alkotói úton jártak. Czóbel óriási hatással volt a 20. századi magyar művészet alakulására, mégsem kategorizálható csupán a magyar iskola jelentős tagjaként. Ahogy például Brancusi, Pascin és Soutine jelentősen hozzájárultak országaik művészeti mozgalmaihoz, ám mégsem lehet őket a román, bolgár, litván iskola tagjaiként meghatározni. Egyéni teljesítményük - mint Czóbelé - szélesebb európai összefüggésben vizsgálható, nem pedig a hagyományos művészeti és földrajzi határok közé szorítva. Elmondhatjuk, hogy Czóbel az európai kulturális áramlatokban is elszigetelt és magányos alkotó maradt. A Czóbel megjelenése előtti évtizedekben A szerző Czóbel Béla szobrával Szentendrén, Kratochwill Mimi FELVÉTELE 10 CZÓBEL EGY FRANCIA MAGYAR
