Majorossy Judit: A Ferenczy Múzeum régészeti gyűjteményei - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 5. (Szentendre, 2014)
Farkas Zoltán: Avarok kora
AVAROK KORA 6. század - 9. század A sok-sok évszázados széttagoltságot egy új népcsoport 567-es/568-as évi bevándorlása szakította meg. Az avarok Kárpát-medencébe költözésével a régió több, mint 200 éven át ismét egy gazdasági és politikai egységet alkotott. Az avarok eredetével kapcsolatos tudományos viták napjainkra elcsendesedtek. Elfogadott ténnyé vált, hogy ezt a népességet egyrészt egy belső-ázsiai birodalom elkergetett népe, a zsuan-zsuanok, illetve a közép-ázsiai heftalita hunok alkották. A hosszú sztyeppéi vándorlásuk során több kisebb nép is csatlakozott hozzájuk. Az 560-as évekre elérték az Al- Dunát és már követeket küldtek a Bizánci Birodalomba. Fő megélhetési forrásuk a rablás és fosztogatás mellett a nomád állattartás volt. Az 560-as évek második felére keleti szomszédságukban egy náluk erősebb birodalom jelent meg, a nyugati türkök. Ebben a szorult helyzetben éppen kapóra jött nekik a Kárpát-medencében élő gepidák és langobárdok viszálya. Langobárd szövetségesként 567-ben Baján kagán vezetésével elfoglalták Erdélyt és az Alföldet, majd 568-ban miután a langobárdok elvonultak Észak-Itáliába a Dunántúl is avar fennhatóság alá került. A korai avar kort (566/568- 670/680) főként a Bizánc elleni katonai hadjáratok és az ezeket lezáró, nagy hadisarccal megvásárolt békék jellemezték. Ennek köszönhetően ez a korszak tekinthető az Avar Birodalom leggazdagabb időszakának. Ekkor a birodalom területe még nem töltötte ki teljesen a Kárpát-medencét, így a mai Pest megye is az északi határterület részét képezte. A bevándorlást követő időszakból viszonylag kevés régészeti leletet ismerünk. Ezekben egyrészt a nomád sztyeppéi hagyományok tükröződnek (máglyasírok - Abony, Szigetszentmiklós, Mikebuda), másrészt a feltárt vezetői sírok jelzik a terület birtokbavételét is (Törökbálint). A 6. század végétől, illetve a 7. század elejétől megszaporodnak a lelőhelyek, ekkorra keltezhető a Szentendre határából előkerült gazdag temetőrészlet, illetve ekkor kezdik használni az avar kor egyik legjelentősebb sirmezejét Budakalászon. Mindkét lelőhely leletanyagában tükröződik a korszak gazdagsága, megjelennek a hadisarcként ide került bizánci érmék, az arany és ezüst ékszerek (gyűrűk, fülbevalók, karperecek). A budakalászi temető jól tükrözi az avar társadalom szerkezetét, illetve a terület fontos katonai szerepét. A sírmező jelentős részét képezik a lovukkal eltemetett, fegyveres harcosok és a gyalogos katonák temetkezései. Fegyverként megjelennek az egyélű kardok, íjak, lándzsák, kopják, védőfegyverzetként pedig a pajzsok és a páncélok. A fegyverek és az ékszerek mellett a túlvilági életre indító ital- és ételmellékletek is megtalálhatjuk a sírokban, amelyeket főleg a korszakra jellemző szürke színű, gyorskorongon készült kerámiákban helyeztek el a halott mellé. Itt kell kiemelni a 7. század második negyedére keltezhető budakalászi 740. női sír ezüst és vörösréz berakású, öntött sárgaréz korsóját. A korsón növénymintasoros szalagfrízek között vadász- és állatküzdelmi jelenetek jelennek meg. Ez az ötvösmunka az 5-6. századi késő antik hagyományokban gyökerező, kora bizánci művészet remeke, ami zsákmány vagy hadisarcként kerülhetett az avarokhoz. A 7. század elején induló Vác-kavicsbányai temetőben már kisebb számban találjuk meg a katonáskodó réteget, ami társadalmi változásokat tükröz. A honfoglaló, katonai életmódot és nomád állattartást folytató avarság a 7. század közepére fokozatosan áttért egy letelepedett életformára, ellenben ez a folyamat egyfajta elszegényedésként jelenik meg a temetkezésekben. A korszakra jellemző telepeket Pest megyében eddig még nem tártak fel, ezért a más területekről ismert falvak (Dunaújváros, Szekszárd, Kölked, illetve Tatabánya) alapján tudunk a korai avarság lakhelyére vonatkoAranyozott, öntött övgarnitüra / Gilded, casted belt set 54
