Majorossy Judit: A Ferenczy Múzeum régészeti gyűjteményei - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 5. (Szentendre, 2014)
Dr. Ottomány Katalin: Hunok kora
of wheeling. Among the exhibited objects deformed pots and faulty products can also be seen, they are all the evidences of local production. The typical vessels of the Sarmatian sites were the large storage vessels, the pots for grain and water, most often burnished, decorated with burnished wavy lines. The cup with stamped decoration and the Roman glazed jar were imports from the sites of Aporka and Üllő. A large number of spindle-whorls in various forms were also found in these sites. In the preliminary excavation of one section of the main road number 4 by-passing Abony, several Sarmatian settlements and parts of their cemeteries were excavated. In the exhibtion, first of all, a few jewels are put on display: the always present Sarmatian beads, which were worn not only around the necks, but were also used as dress ornaments. In addition, enamelled fibulas and bracelets were also typical of the costume of this people. Late Sarmatian female burials were found at Ecser site number 7. The revealed combs, the mirror, and the bolt fibulas are all the characteristic of an “international” jewellery at the turn of the 4*-5* century, thus, beside these objects the strings of beads and the vessels found in the graves refer to the Sarmatian origin of the dead buried there. Among the grave goods of an armed warrior burial shield-boss and iron dagger were excavated in this same cemetery, where the burials were surrounded by circular ditches. These artifacts can be seen on the bottom shelf. HUNOK KORA 4.század - 5.század Ezen a korszakon belül el kell különíteni az első, még a Római Birodalom keretein belül zajló, szövetségesként betelepített barbár népek történetét, a provinciára gyakorolt hatásukat (380-430), a második, valódi hun korszaktól, amely Attila nevével fémjelezhető (430-450). A népvándorlás első hullámai a 4. század végén érték el Pannóniát. E keletről jövő népek, hátuk mögött az egyre inkább előretörő hunokkal védelmet kerestek a Római Birodalomban. Az írott források által említett, első „foederati”, szövetségesként befogadott és letelepített népcsoport Pannóniában az Alatheus-Saphrax vezette keleti gót - hun - alán népcsoport volt. A hunok elől menekülve és pusztítva érték el Pannóniát és kényszeríttették ki befogadásukat 379-ben Gratianus császártól. Feltételezett régészeti leletanyaguk alapján e foederati-csöpört szállásterülete a valeriai limes-szakasz mellett, főleg a Duna-könyökben és Fejér megyében keresendő. Mellettük jöhettek be más népcsoportok is, kikről nem maradtak ránk írásos források. A 430-as évek elején a rómaiak hivatalosan is átadták Valériát a hunoknak, így a század középső harmadában ez a terület Attila hun birodalmának peremvidékét alkotta. A hunok eredete valószínűleg a kínai forrásokban szereplő, közép-ázsiai hiung-nu néphez vezethető viszsza. Ellenük emelték a kínai nagy falat. 370-ben átkeltek a Volgán, legyőzték és elűzték az alánokat, majd a hozzájuk csatlakozott népekkel együtt meghódították a kelet-európai sztyeppét. Központjuk 420-ig a Volgától keletre volt. 424-től foglalták el a gepida területeket az Alföldön. A Kárpát-medencében 30-40 évet töltöttek. A korabeli forrásokban szereplő ábrázolásuk igen ellentmondásos. Mindaz, amit életükről és viselkedésükről tudunk, az általuk meghódított népek (rómaiak, gótok) történetíróitól maradt ránk. Ammianus Marcellinus, aki csak hírből ismerte a hunokat, jellemzésükre a korábbi írók évszázados hiedelmeit írta le a „szkíta nomádokról” (miszerint nem ismerik a főtt ételt, nyereg alatt puhított húst esznek, csecsemőik arcát bevagdossák, hogy ne nó-Besimított díszű bikónikus tál / Burnished, biconical bowl 49
