Majorossy Judit: A Ferenczy Múzeum régészeti gyűjteményei - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 5. (Szentendre, 2014)

Dr. Ottomány Katalin: Rómaiak kora

korsó és bögre, továbbá tál került a halott mellé. Kerámia poharak helyett a 4. században már inkább üvegpoharakat használtak (Biatorbágy), a fazék elég ritka (Páty). Maga az étel a legritkább esetben marad meg (egy biatorbágyi nagy festett korsóban csupán állatcsont került elő). A temetők csontvázas rítussal eltemetett halottait felöltöztetve helyezték a sírba. Ék­szereik, viseleti tárgyaik alapján képet kaphatunk a 3-4. század női és férfi divatjáról. Egy általános provinciabeli, női viselet részét képezték a fülbevalók, a nyaklánc, a karkötők. Karkötő a bal karon mindig több volt, míg a jobb karon csak egyetlen darabot hordtak. Ez utóbbi volt a díszesebb, gyakran kígyófejes. Az olcsóbb csont és vaskarperecek általában a bal karon találhatók. Egyik legáltalánosabb típus a több szálból csavart, illetve a tömör bronz karperec. Az ezüst ékszer ritka számitott (Pátyról láthatunk egy lemezkarperecet). A biatorbágyi temető­ben a fentieken kívül még hajtű is előkerült. Jellemző fülbevaló a zöld csüngós, üvegpasztás fülbevaló, rit­kább a spirálos változat. A pátyi temetőben néha egész gyöngysora volt a halottnak, kék üvegpaszta, fehér ko­rall, vörösesbarna, lecsapott sarkú karneol és másfajta gyöngyökkel. Máskor csak egy-egy nagy gyöngy ta­lálható középen a nyaknál, a mellkason, a bal vállnál (dudoros gyöngy, gerezdek vagy éppen füles gyöngy), illetve egy esetben a lábnál bögrében (nagy üvegpasz­ta gyöngy). A késő római férfi sírokban általános melléklet az öv, melyhez csat és szíjvég vagy öweret tartozik. A fi- Kés° római edénykészlet sírból / Late bula csak egyes csoportokra jellemző: a hivatali vagy Roman set of pots from a grave katonai vezetőrétegnél a hagymafejes fibula, míg a szegényebbeknél a vasfibula. A hagy­mafejes fibulát kizárólag a férfiak hordták, a köpenyüket kapcsolták vele össze, általában a jobb vállon. A korábbiak kisebbek, a későbbiek nagyobb és díszesebb változatok. Több­ségük kopott, sokat használt darab. A pátyi 266. sírban lévő ékszeregyüttes egy 4. század végi ómega-alakú csatfibulát (amelyet a bal vállon viselték a nők és a férfiak egyaránt), pelta alakú öweretet, csatot és gombokat tartalmazott. A tárlóban láthatók még a szentendrei tábor késő római érmei. Előlapjukon császár­fejjel, hátlapjukon valamely propagandisztikus felirattal és ábrázolással (például Gloria Romanorum, Virtus exercit, Securitas rei publicae, stb.). THE ROMAN PERIOD 1st century - 4th century In the Roman Age people with different cultures were to be found on the territory of present-day Pest County, on the two banks of the River Danube. The right side had belonged to the Roman Empire for four centuries under the name of Pannonia Inferior, then in the fourth century under the name of Valeria Prouincia. On the left side of the river, in the Barbaricum Germanic (Quadi) and Sarmatian tribes lived. Pannonia was the border province of the Roman Empire. Although Caesar Augustus wrote down, that he had subjected the tribes of the Pannons to the Roman domination and he had pushed out the borders of the Empire to the River Danube, in reality the establishment of Pannonia province - which got its name from the defeated Pannons being the chief enemy on the given territory - happened step by step, gradually, and it ended just under the rule of Caesar Claudius in the middle of the 1st century A. D. The first troops turned up along the Danube at this time, where the establishment of the defence frontier (the limes) took place later, in the ‘70s of the century, under the rule of the Flaviuses. The system of the frontier defence along the river was strengthen by forts and watchtowers and went through Pest County from Aquincum to Dunabogdány. Around the forts civil settlements and cemeteries were also founded. For the exhibition a selection 41

Next

/
Thumbnails
Contents