Majorossy Judit: A Ferenczy Múzeum régészeti gyűjteményei - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 5. (Szentendre, 2014)
Patay Róbert: Késő bronzkor
KÉSŐ BRONZKOR i.e. 1400 - i.e. 800 A középső bronzkor végső időszakában lezajlott változások nyomán alapvető változások következtek be a Kárpát-medence népeinek életében. A nyugati, közép-európai eredetű halomsíros kultúra bevándorlása és hatása mellett a Balkán-félsziget délkeleti részéről és északról, a mai Szlovákia és Lengyelország felől is erős kulturális hatások érték a Kárpátmedence területét. Ezek a folyamatok egy nagy, térségeket összefogó, rendkívül intenzív kapcsolatrendszer kiépülésének irányába mutattak. Egész Európa és benne a Kárpát-medence közösségei is egyre szorosabb kapcsolatba kerültek egymással, egyre több és több információt, tudást cseréltek ki egymással. Az információk áramlásnak legfőbb gerjesztője és mozgatója a bronzművesség és a bronztárgyak készítéséhez szükséges nyersanyagok és mesterségbeli tudás megszerzése volt. Az ekkor kialakuló kereskedelmi és úthálózat hatása még a római korban is megfigyelhető. Központi elhelyezkedése okán Pest megye területe és az itt élők ennek a kapcsolatrendszernek fontos szereplői voltak. A késő bronzkor első időszakában, a megye keleti, északkeleti zónájában a pilinyi kultúra népessége települt meg. Erődített településeiket a mai napig is csak kevéssé ismerjük, hamvasztásos temetkezéseik többek között Aszódon, Pécelen, Kosdon kerültek elő. Kiváló minőségű, szépen formált, jól égetett edényeik a korszak kerámiaművességének kiemelkedő darabjai. A késő bronzkor második periódusában a helyi népesség kultúráját - elsősorban az erős nyugati kötődésű Urnamezős kultúra megjelenése nyomán - újabb hatások érik, amelyek eredményeként a temetkezési szokások, a kerámiatípusok és a hiedelemvilág is fokozatosan egységesedik. Egyre több bronztárgyat ismerünk ebből az időszakból, már nem csupán fegyvereket, ékszereket, hatalmi jelvényeket, hanem a mindennapi élet használati tárgyait is (baltákat, sarlókat, árakat, tűket, stb.). A bronztárgyak főleg a földbe rejtett kincs-, és raktárleletekből, úgynevezett bronzdepókból kerülnek elő. Ezek elrejtésének okai máig vitatottak. Az okok között ellenséges támadásokat éppúgy feltételeztek, mint azt, hogy vándorötvösök rejtették el nyersanyagkészleteiket. Újabban a korabeli elit szakrálisreprezentációs szándékát sejtik az egyre nagyobb számban előkerülő bronzkincsek elrejtése mögött. Pest megye területéről az Urnamezős kultúra számos nagy temetőjét (Budaörs, Érd, Maglód, Solymár, Szigetcsép, Szigetmonostor, Tököl, stb.) és települését (Budaörs, Érd, Pomáz, Százhalombatta, Szigetszentmiklós, stb.) ismerjük az elmúlt évek, évtizedek kutatásai nyomán. Ebben az időszakban a temetkezésekben kizárólagossá válik a hamvasztásos rítus. A hamvakat gyakran egy edénybe helyezték el (urnás rítus), de más mellékleteket is tehettek még az urnába vagy melléje. A szórthamvas változatnak is többféle altípusa fordul elő: a hamvakat ép, egész edények mellé helyezték, vagy szétszórták a sír teljes területén. Az is gyakori, hogy az edénykészletet szándékosan öszszetörve tették be a sírba. Előkerültek olyan sírok is, amelyekben jól látszik, hogy a halotti máglya Korsó, Urnamezős kultúra / Jug, Urnfield culture Urna, plinyi kultúra / Urn, Piliny culture 29
