Majorossy Judit: A Ferenczy Múzeum régészeti gyűjteményei - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 5. (Szentendre, 2014)
Patay Róbert: Középső bronzkor
KÖZÉPSŐ BRONZKOR i.e. 2000/1900 - i.e. 1400 A kora bronzkor második felében bekövetkezett konszolidáció és fejlődés alapvető változásokat hozott a kárpát-medencei közösségek életében. A kedvező környezeti feltételek, az intenzív mezőgazdasági művelés (állati igaerő egyre nagyobb igénybe vétele, az eke használata, egyre nagyobb területek művelésbe vonása) és az ezek nyomán megjelenő felesleg, mint cserealap megtermelésére képes gazdálkodás kialakulása, valamint ezzel szoros összefüggésben a fémművesség fellendülése és a demográfiai változások nyomán a középső bronzkor időszakát egyfajta „virágkorként” jellemezhetjük. A társadalmi hierarchia is egyre bonyolultabbá válik, kialakul az úgynevezett főnökségi társadalom, amelyben az örökletes társadalmi súllyal és gazdasági hatalommal bíró elit központilag képes irányítani az egy területen élő népesség gazdasági, társadalmi, vallási életét és fenn képes tartani a kialakult gazdasági-társadalmi status quo-1. Eszak-Magyarországon a kora bronzkor végén a hatvani kultúra népessége létesített erődített telepeket, majd a középső bronzkor első felében a Tisza felé - és ezzel a mai Pest megye területére - erőre nyomulva elfoglalta a nagyrévi kultúra területét és megtelepedett a korábban a nagyrévi időszakban kialakult felieken. A kultúra népessége intenzív parasztgazdálkodást - földművelést és állattenyésztést - folytatott, amelynek következtében hosszú ideig használt települései alakultak ki. Ezeket a telepeket gyakran árokkal vették körül, erősítették meg. A megerősített telepeket nem a külső ellenség támadásainak kivédésére, hanem az egymással szomszédos közösségek birtokháborúi miatt hozhatták létre. Temetkezései közül mindeddig igen kevés került elő. A minden esetben hamvasztásos (szórt vagy urnás) sírokba nagyszámú (10-20 darab) edényt helyeztek. A kevés sírból álló, zárt egységet alkotó temetők egy-egy nagycsalád használatában lehettek. A kiállításban a Tápióságon feltárt sír anyagát mutatjuk be, köztük egy gazdagon, karcolt mintával és a mintában úgynevezett mészbetéttel díszített bögrét, amely minden bizonnyal a Dunántúlról került a Tápió-mente vidékére. A kora bronzkor végén és a középső bronzkor elején zajló mozgások, komplex változások nyomán a középső bronzkor elején a Duna mentén alakult ki a vatyai kultúra. Népessége a Dunántúl keleti részén és a Duna-Tisza közén, észak felé a Tápióságig jelentős területeket foglalt el. A síktelepek mellett sánccal-árokkal kerített földvárakat (teli-telepeket) is létrehozott, megszállták a Tápió-mentén a hatvani erődített telepeket is. Ezek az erődített telepek többnyire fontosabb átkelőhelyek környékén létesültek, egy-egy kisebb tájegység földműves- és kereskedelmi központjai voltak, és általában fémműves tevékenység is zajlott bennük. A kultúra temetőit - amelyek a megelőző időszakhoz képest igen nagyméretűek voltak (nem ritka a több száz síros sem) - telepeik közelében, az élők világához közel létesítették. Halottaikat elhamvasztották, a hamvakat nagyméretű urnákba helyezték, gyakran anatómia rendben (alul a láb és lábszár, középen a medence, bordák, karok, kezek, felül a koponya maradványai). Az urnát minden esetben egy vagy két tállal fedték le, mellé kis bög-Urna, vatyai kultúra / Urn, Vatya culture Mészbetéttel díszített bögre / Incrustrated beaker 26
