Majorossy Judit: A Ferenczy Múzeum régészeti gyűjteményei - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 5. (Szentendre, 2014)
Czene András: Kora bronzkor
ritka kincsnek számított. A harangedényes kultúra kései időszakával párhuzamosan figyelhető meg az úgynevezett „ teli kultúrák” megjelenése megyénkben. A teli olyan települési formát jelent, melyben az évszázadok során a felépített, időnként leomló, leégő, majd újjáépített épületek a korábbi maradványokon egyre magasabb halomra épülnek. Ezeknek a településhalmoknak a magassága gyakran a 10-12 métert is elérte. A tellek régészeti feltárásánál a kutatók rétegekre bontva meg tudják határozni az egyes épületek szintjeit. A bronzkor folyamán először a nagyrévi kultúra népessége hozott létre ilyen jellegű, földművesek lakta telieket Pest megyében, amelyekre jellemző, hogy stratégiailag fontos helyeken jöttek létre. Temetőikben egyaránt találunk hamvasztott és zsugorított csontvázas temetkezéseket. Edényművességükre jellemző, hogy szerették szimbolikus karcolt díszítéssel ellátni kerámiáikat. A szigetszentmiklósi bekarcolt szimbolikus ábrázolások egy egyfülű, tojásdad testű pohár teljes külső felületét borítják. A pohár ábrázolásait három nagyobb és egy kisebb mezőbe rendezték, ezeken belül több kisebb mezőt is találhatunk. A mezőkben összetett geometrikus és stilizált motívumok; függőleges és vízszintes irányú egyenes vonalak és zegzug minta, valamint kis körök alkotnak különböző kombinációkban csoportokat. Valószínűleg meghatározott rendszer szerint alakították ki a mintákat, amelyek egy szimmetriára és szabályosságra épülő világképet jeleníthetnek meg. Négy stilizált emberi alakot is felismerhetünk. Ezek közül kettőt lábakkal, törzzsel és felemelt karokkal ábrázolnak, az egyiket 90 fokban elfordítva. A jelenetek, jelképek, motívumok egy részének elfordított, fejjel lefelé történő megjelenítése több esetben is megfigyelhető volt. A pohár alsó részén, egymással átellenben két másik emberi alakot szintén felemelt karokkal, törzzsel ábrázolva láthatunk. Felemelt karjaik között 4-4 kis bekarcolt kör található, valamint az egyik törzse mellett két oldalt hasonló elrendezésben szintén látható 4-4 kör. A másik alak mellé vízszintesen húzódó zegzug mintát és egyenes vonalakat, kis köröket karcoltak. A kis körök esetleg égitestek, csillagok szimbólumai lehetnek. Szintén a teli kultúrák közé tartozik a látványos földvárakkal is rendelkező hatvani kultúra. Életmódjuk fejlett paraszti gazdálkodással, intenzív földműveléssel és állattartással jellemezhető. Ebből adódóan ők is hosszú ideig, évszázadokig laktak egy helyen. Az egymásra rétegződött települési halmaik szinte minden emberi tartózkodásra alkalmas földrajzi környezetben megtalálhatók. A lakóhelynek választott területen egy kisebb részt nagy árokkal elválasztottak, belső vár jelleggel. Ezek az árkok 15-20 méter szélesek, néha még ezt is meghaladják, mélységük 5 méter is lehetett. Az erődített települések építésénél figyelembe vették a természetes védelmet, folyókanyarulatokat, meredek hegyoldalakat. Általában egy-egy ilyen településen 150-200 fő lakhatott, de egyes esetekben a lakosság az 500 főt is elérhette. Feltételezések szerint nem külső ellenség, hanem az egymás közelében élő közösségek birtokháborúi és az állatállomány védelme miatt erősítették meg lakóhelyüket. Temetkezéseiket kevésbé ismerjük, hamvasztás, majd a hamvak sírgödörbe szórása és különböző edények sírba helyezése volt a jellemző. Hitviláguk nyomai a kis állatszobrocskák, kocsimodellek és az úgynevezett hegedű-alakú idolok. A hatvani és a nagyrévi kultúra időszakában, Pest megyében megtalálhatók még a főként Dunántúlon megtelepült kisapostagi kultúra em- Csont csüngő / lékei is, ami azt jelzik, hogy ebben az évezredben a különböző régészeti Bow-shaped pedant kultúrák népessége, lakosai között élénk kereskedelmi kapcsolat állt fenn. Harangedények / Bell beakers 22
