Herpai András (szerk.): NKA 2012. A Nemzeti Kulturális Alap által támogatott művészek kiállítása. MűvészetMalom 2013. december 13 - 2014. március 23. - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 7. (Szentendre, 2014)

Herman Levente

SECOND HAND-AUTÓPORTRÉK-AVE I 2012

olaj, vászon I 95x100 cm

A „Second Hand”, azaz a másodkézből származó, „második életűket” élő tárgyak témája és a hozzájuk kapcsolódó gondolatvilág 2012 januárjában kezdett el foglalkoztatni. Eleinte alakok nélküli, mégis a test körvonalait követő ruhadarabokat kezdtem el festeni. Később mindez egy sorozat formájában „öltött testet”. Ebből nőtte ki magát az Autóportrék című sorozat 2012 végén, melynek darabjai az elhasznált, lepusztult, forgalomból már kivont autókat elevenítették fel különböző, mindegyik esetben sajátos jeggyel ellátva (szám, név, utalás) - ezen „portrékat” többnyire tájban, legalábbis külső térben helyeztem el. Elképzelésem lényege a 21. századunk felgyorsult konzumvilágának pátoszában tömörül, illetve az újrahasznosítás lehetőségét veti fel. Egy lecserélt tárgy esetében a lehetőségek átvitt értelemben tágabbak és kézzelfoghatóbbak, mint az újonnan vásárolt tárgyak életében, hiszen minden tárgynak lelke van. Míg ez a hozzáállás sokáig élt, mára egyre kevésbé jellemzi társadalmunk gondolkodását.

Az „autóportré” szójáték is egyben: az autoportrait több nyelven önarcképet jelent. Az összecsengés nem véletlen: a sorozat magánéletem egyik olyan periódusát tükrözi, mely az újrakezdésről és egy teljesen új úton való továbbhaladásról szól. Könnyed ecsetkezelés jellemzi a képeket, folyamatos alakulás az elkészülésüket.

E második, „autós” rész, egy katalógus megjelenésével kiegészítve a Várfok Galériában került bemutatásra. A „Second Hand”-sorozat harmadik, egyben befejező anyaga a Noé bárkái címet viseli, ennek főbb darabjai egy milánói kiállítás keretében jelentették első bemutatkozásomat Olaszországban. A „Second Hand”-ciklus szinte egészében egy szűkebb, ám arányos válogatás keretében (Szász Sándor műveivel együtt) Elveszett világok címmel egy bukaresti kiállítás keretében volt látható.

Az utóbbi sorozataimmal tulajdonképpen tehát azt igyekeztem vizsgálni, hogyan lehet képileg körvonalazni a fennálló lehetőségek kárba veszését: e helyzet azáltal valósulhat meg, hogy az ember figyelmen kívül hagyja, egyenesen elveti korábbi, már létező lehetőségek / tárgyak újragondolását, mely cselekedetével végül teljességgel megsemmisíti őket, eltörli létezésüket.

69