Herpai András (szerk.): NKA 2012. A Nemzeti Kulturális Alap által támogatott művészek kiállítása. MűvészetMalom 2013. december 13 - 2014. március 23. - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 7. (Szentendre, 2014)
Barakonyi Szabolcs
BARAKONYISZABOLCS Budapest, 1976 Tennivaló (2011-2012) TANULMÁNYOK 1997 Szellemkép Szabadiskola, fotó szak SZAKMAI TEVÉKENYSÉG, TAGSÁGOK 1995- Gömb TV munkatársa, a Mi hetünk című videoújság operatőre 1998- [origo] - fotóriporter 2003 lndex.hu - fotóriporter 2001 - Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója - tagság DÍJAK, ÖSZTÖNDÍJAK 2003-2006 Pécsi József-ösztöndíj 2006 Lucien Hervé- és Rodolf Hervé-díj 2007 Photo Service Publishing díj (Recontres des Arles) 2011 NKA André Kertész-ösztöndíj AZ UTÓBBI ÉVEK FONTOSABB KIÁLLÍTÁSAI Chateau d’Eau, Toulouse, Franciaország Sanghaj Museum of Contemporary Art, Sanghaj, Kína Galerie du Jour Paris Photo, Párizs, Franciaország 2008 FIAC, a Budapest Viltin Galériával MŰVEK KÖZGYŰJTEMÉNYBEN Chateau d’Eau fotógyűjtemény, Toulouse, Franciaország Miskolci Galéria gyűjteménye, Miskolc Barakonyi Szabolcs az elmúlt két év nyarán most bemutatásra kerülő fotósorozatán dolgozott, és nem kisebb cél lebegett előtte, minthogy megmutassa, milyen zajos is tud lenni egy dolgos hétvége a családi birtokon. Munkálkodó háztulajdonosokat látunk. Ezek a férfiak fát vágnak, fúrnak, festenek, fűrészelnek, locsolnak - de hétköznapinak látszó tevékenységük mégsem kockázatmentes. Sem nekik, sem pedig a környezetükben lakók számára. Bár munkájuk hasznos, szomszédaiknak leginkább idegesítő a fűnyíró egész napos durrogása, aminél csak a délutáni sziesztába belevisító lombvágó hangja kellemetlenebb. Barakonyi a nyughatatlan férfi társadalmi jelenségét vizsgálja, leleplezi a pihenő és a pihenni nem tudó férfiakat és sajátos lencséjén keresztül mutatja meg a hétköznap banalitásai mögött húzódó különös, de mégis szerethető pillanatokat. Barakonyi képein ezúttal is az abszurditást, a groteszkbe hajló, a nem egyértelmű helyzeteket keresi. Szeretne megzavarni, bizonytalanná tenni abban, hogy pontosan mi is az, amit látunk. Témája most is keresetlenül hétköznapi, de a kompozíciók pontos és klaszszikus szerkezete közti feszültség biztosíthat minket arról, hogy nem véletlenül látjuk azt, amit látunk. Képeit továbbra is analóg technikával készíti, középformátumú fényképezőgéppel, ragaszkodik a természetes színekhez és a direkt vakus megvilágításhoz, 20
