Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: A modern Szentendre Szempontunkból ugyanakkor az a legfontosabb, hogy Sofric Szentendre-könyvének legkiemelkedőbb fejezete a fiatal, 26 éves pomázi képviselőjelölt, Kállay Béni 1865. augusztus 9-i szentendrei kortesútját tárgyalja a szentendrei szerbekhez. Ezen egyetlen nap eseményeinek és Kállay beszédeinek, kampánycikkeinek ismertetése 12 oldalt tesz ki az összesen 115 oldalnyi szövegben.33 Amit Sofric meglátni és láttatni vélt ebben az egy napban, illetve Kállay egykori viselkedésében, kiemelkedik az általa kétezer évesnek tartott szentendrei szerb történelemben és a szerb-magyar együttélés történetében. Nyilvánvaló, hogy innen nézve a Momenti iz proslosti nem egyszerűen szentendrei várostörténeti munka, hanem olyan történeti esszé, amely egy nemzetközi dráma előestéjén íródott, és amelyben dramaturgiai csúcspontot jelent annak a napnak a rekonstrukciója, amikor az ekkor még liberális Kállay Béni Szentendrére látogatott. A fiatal képviselőjelölt - akinek magyarságát, liberalizmusát és arisztokrata származását Sofric kiemeli - a leírás szerint reggel fél nyolckor érkezett gőzhajón a városba két szerb társaságában. Először a szerb iskolában részesítették igazi szerb üdvözlésben, amit ő tiszta és szerb nyelvű beszéddel, illetve egy iskolai alapítvány létesítésével köszönt meg. A magyar arisztokrata a szentendrei szerbekről egy közös haza állampolgáraiként beszélt, ráadásul az ő anyanyelvükön. Szavai nyomán a zsivijo, az éljen és a mnogaja Ijeta visszhangzottak a teremben. A nap fénypontja - és a szentendrei múlt momentumainak kulcseseménye - volt, amikor a „fiatal magyar arisztokratát” a Sztara Vodánál - akár a Jordán vizében - mint srboljub (szerbszerető, szerbofil) férfit pravoszláv módon újrakeresztelték. Itt a forrásnál Joszif Aposztolovics szerb nyelven felolvasta Kállay Béni egyik, 1865. július 23-i cikkét, ami a klasszikus liberalizmus jegyében a szlávok, s különösen a szerbek, és a magyarok közös hazában való egymásrautaltságáról szólt. A hangos ünneplés itt sem maradhatott el: a boldog szentendrei szerbek, amikor Kállay afelett mentegetőzött, hogy nem helybeli, kórusban vágtak közbe, hogy „a mienk vagy” (nos szi).34 A liberális, az 1867 előtti Kállay Béni még a szerbeké volt, legalább is Sofric későbbi emlékezetében. Az 1867 utáni politikus azonban már közel sem volt srboljub-пак nevezhető. Ám 1903 drámai nyarán a nisi szerző számára Kállay 1865-ös énjének felidézése roppant fontosnak tűnt. A Szentendréről elszármazott nagy szerb nemzeti tudós nyilvánvalóan pontosan érzékelte Kállay és magyar nemzeti politikusgeneráció, illetve a magyar szabadelvűség változását. Talán éppen ezért is volt annyira fontos számára az egykori gyermekkori élmény, a liberális, a még nem imperialista Kállay Béni szentendrei látogatásának emlékezete. E momentum felidézésével a lehetséges szerb-magyar együttélés egy 1903-ban már csak nosztalgiával szemlélhető, elveszített esélyét jelenítette meg. Az a körülmény, hogy Pavle Sofric számára 1903-ból visszatekintve Szentendre történetének egyik kulcseseménye éppen Kállay szentendrei szereplése lett, annál is figyelemre méltóbb, mivel kormánypárti jelöltként minden nyomás, anyagi és politikai korrupció dacára sem választották meg a szentendrei kerületben.35 Bár Sofric az 1865. augusztusi eseményt rögzítette, nem említette a politikus ezt követő, hivatalos követjelölti bemutatkozását a városban 1865. október 23-án, amikor „[...] a helységek és városok küldöttei s a földes urak 117 kocsival, ágyúdörgés közt fogadták, s nagy számú lovas bandérium kíséretében vitték be a szőnyegekkel, s zászlókkal díszített utczákon keresztül Szentendrére, ahol [németül, magyarul és szerbül tartott beszédeket].”36 Sofric szentendrei szerb emlékezetében ugyanakkor a Kállayt legyőző Ács Károly alakja sem maradt fenn, ahogyan azok az utólagos tanúvallomások sem, amelyek szerint Kállay Béni nem csak a Sofric által is említett szerb iskolai alapítvánnyal, illetve a szerb diákok megjutalmazásával, hanem mulatságok finanszírozásával és a kortesein keresztül is igyekezett a választók lefizetésével a maga javára fordítani a választást.37 Kállay egykori szentendrei szereplése Belgrádban még 1968-ban is fontos eseménynek számított, emlékezete élő volt a szentendrei vonatkozású szerb hagyományok között.38 Mára azonban Kállay és Sofric is kihullottak a szentendrei hagyományokból, ahogyan lassan a szerbek emlékezete és a szerb történeti hagyományok is. 33 Sofric 2005 [1903]: 76-88. 34 Sofric 2005 [1903]: 86. 35 Farkas 1999. Farkas Rozália szerint Kállay Béni indulásának szándéka csak 1865 októberében dőlt volna el. Az 1861-ben már mandátumot szerzett Acs Károly ellenjelöltjeként történő indulását a szentendrei kerületben a pomázi érdekeltségekkel is bíró grófTeleki Sándor patronálta. 36 A Politikai Hetilap 1865. november 6-i számát idézi: Farkas 1999: 207. 37 Az egykori tanúbizonyságokat idézi: Farkas 1999: 208—212. 38 Markovié 1988: 79-81. 96
