Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Metropolis vagy nagyközség? Dilemmák Szentendre fejlesztéséről a 20. század első felében „Ezzel szemben nem akarok [a] számokkal öszszegszerűen zsonglőrködni, de csodának vélem, hogy háztartásunk még eddig csődbe nem jutott, ha a város közigazgatási rekordlistáját olvasóim elé tárom. [...] »Tisztviselő: 23; erdőőr: 3; mezőőr: 7; hiv[atásos] tűzoltó: 5; altiszt: 2; szénáskerti őr: 1; kocsis: 2; utcaseprő: 3; pásztor: 2; nyugdíjas: 10. Ha ehhez a csendőrséget és a 25 tagból álló rendőrséget is számításba veszem, a civilizáció és jogrend legnagyobb foka tárul elénk.« [...] Nézzünk át ezzel szemben a Kőhegy felé, amelynek tövében a kevésbé civilizált Pomáz község fekszik csaknem ugyanannyi lakossal, mint városunk s ügyeit két jegyzője és főjegyzője irányítja, súlyosbítva azzal, hogy 1.000 jó katasztrális holddal nagyobb a határuk, mint a mienk! [...] Mozaik darabok ezek, kedves olvasóim, - a hatalmas gazdasági kép apró kockái. Ezek az apró kockák azonban elmélkedésre késztetnek bennünket, hiszen a kereskedő társadalomnak erre ráérő ideje most bőségesen akad.”31 Ez az 1930-as írás is jelezte, hogy a nagyközségi program - még ha búvópatakként is - folyamatosan jelen volt a szentendrei közéletben. Berecz Gyula érvelése tökéletesen leképezte az egykor - ha csak rövid időre is - győztes nagyközségiek pártjának érveit és programját. Igaz, erről a programról a helyi és a helyi érdekű sajtótermékek a legritkábban számoltak be. Ám amíg az itteni progresszív sajtómunkások figyelmét a nagyközségi politika fel-felbukkanása elkerülte, addig például Esztergomban mindez fontos hírnek tűnt. Az Esztergom és vidéke című lap 1934 áprilisában arról értesítette az olvasóit, hogy Szentendrén, „a soktornyú püspöki városban erős mozgalom indult meg a községgé való átalakulás iránt”.32 A szentendrei ügyekben rendre jól informált esztergomi lap szerint a város kimagaslóan magas adósságállománya mellett a kiváltó okok között szerepelt, hogy a város többször sem tudta időben kifizetni saját tisztviselői illetményét, és ,,[a] hétezer lelket számláló népességnek túlnyomó többsége elszegényedett és 2.700-ra csökkent le az adófizetők száma. Ezek az elszomorító körülmények vetették fel a legkomolyabb formában azt az ötletet, hogy Szentendre város alakuljon át községgé, hogy megszabaduljon a súlyos városi terhektől és helyreállítsa a pénzügyi egyensúlyt.”33 A nagyközségiek és egyszerű programjuk évtizedeken át jelen volt Szentendrén. A párt léte a valódi helyi társadalmi konfliktus határozott és egyszerű kifejeződése volt, ugyanakkor hívei és képviselői a hagyományos szentendrei életmód védelmezőiként is értelmezhetőek. Ezt az irányukban elfogult helyi sajtóból is tudhatjuk. Ez a helyi - kistérségi - sajtó ugyanis rendre a haladás kerékkötőiként és a népszerűtlen ügyek képviselőiként mutatta be a Nagyközségi Pártot, illetve annak tagjait. így például a Szentendre és vidéke hírlapja 1908 tavaszán egyenesen azt állította, hogy a Nagyközségi Párt tulajdonképpen az ultramontán Katolikus Néppárt szentendrei mutációja volt.34 Es mint ilyet a város (és vidéke) szabadelvű kormánypárti országgyűlési képviselője, Perjési Sándor, aki maga is a városban lakott, káros jelenségnek tartotta. A helyi érdekű módon progresszív szentendrei lap szerzői örömmel hivatkoztak rá, amikor a törékeny kisvárosi nemzetiségi és felekezeti békét féltették. A lap az amúgy református vallású Weresmarthy Miklós képviselőre hivatkozva sajnálkozott azon, hogy a szentendrei társadalom elkülönült kasztokban él, mely sajnálatos helyzetet - az újságíró szerint - csak tovább fokozta a Nagyközségi Párt léte által generált „felekezeti villongás” és „vallási féltékenység”.35 A haladás ellenségeként bemutatott pártról a szentendrei újságolvasó tudhatta, hogy képviselői mindent leszavaztak a közgyűlésben, amivel „országos rekordot teremtett[ek], ez tény”.36 A Nagyközségi Párt a progresszió hívei szerint nem polgári és nem reformer konzervatív maradiak gyülekezete volt. Azt ugyan elismerték, hogy tagjai között voltak tehetséges emberek, de állításuk szerint alapvetően a tudatlan és szellemileg éretlen elemeket képviselték. A Szentendre és vidéke hírlapja azzal 48. kép Szentendre város határában (Dezsőfi Ferencfotógyűjteményéből), 1930-as évek (FEMÚZ, FÜ 072) 31 Berecz Gyula: Gazdaságpolitikai jegyzetek. Szentendre Kerületi Királyi Kiváltságos Kereskedelmi Testület Hivatalos Közlönye, 1930. február 1. 32 (n.n.): Szentendre községgé akar visszafejlődni. Esztergom és vidéke, 1934. április 5. 33 (n.n.): Szentendre községgé akar visszafejlődni. Esztergom és vidéke, 1934. április S. 34 „A nagyközségi párt [...] kezd túlmenni a határon, amelyet komoly hivatása szab eléje. [...] De utóbbi időben ez a párt messze eltért szándékától és céljától. Felekezetivé vált, kimondott katholikus párttá alakult át. És itt megszűntünk támogatni, céljait szolgálni.” P.S. [Perjési Sándor]: A határon túl. Szentendre és vidéke hírlapja, 1908. március 5., VI. 15. 35 (n.n.): Melyik útra lépjünk? (vezércikk). Szentendre és vidéke hírlapja, 1908. február 16., VI. 8. 36 (n.n.): Számoljunk le! Szentendre és vidéke hírlapja, 1908. december 20., VI. 52. 85
