Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: A modern Szentendre kérelem teljesítését nem javasolja és visszautasítja.”24 Az indoklás szerint azért, mert a — kétségtelenül a puccsszerű elemeket nem nélkülöző — szentendrei közgyűlési határozat „nem határozatnak, csak egyszerű véleménynek, illetve állásfoglalásnak tekinthető.” A belügyminiszter 1921. február 23-án tömör egyszerűséggel utasította el „a nem teljesíthető kérelem” teljesítését.25 A szentendrei közgyűlés egy hónap múlva tudomásul vette a belügyminiszteri leiratot.26 A nagyközségesítési terv élén álló Bednárz János a belügyminiszteri leiratot fél évvel követően látványosan letette a fegyvert a polgármester előtt. 1921. december 15-én a közgyűlésen napirend előtt mondott köszönetét Antolik Arnoldnak, „s hajtotta meg előtte az elismerés zászlaját” annak apropóján, hogy „[...] városunk elérkezett fejlődési stádiumának első fokához, a közvilágítás kérdésének megoldásával. A világítás kérdése a napokban üzembe helyezett villanyhálózat átvételével végleges és előnyös megoldást nyert.”27 Felszólalásában külön kiemelte, hogy mindebben a város polgármesteréé a legfőbb érdem. Bednárz napirend előtti beszéde minden jel szerint a főhajtás mellett a fegyverletételt és a békekötést is szimbolizálta. Ez az 1920-as nagyközségi „puccs”, és annak rendezése (vagyis nagyjából annak közigazgatási elkenése) volt az említett Mi volt Szentendre és mi lehetne című szöveg előzménye és kontextusa. Maga az Antolik-féle pamflet azonban majd csak 1932-ben jelent meg önálló kiadványként, amikor újra felmerült a nagyközségesítés gondolata.28 Ugyanis a nagyközségi Bednárz és a hatalmas városi fejlődést vizionáló Antolik polgármester közötti látványos békekötéssel az ügy — és a mögötte már évtizedek óta fel-felbukkanó konfliktus, melynek lényege éppen az új, a Dumtsa Jenő utáni, „nem szerb szentendreiségről” szólt - nem került le a szentendrei nyilvánosság napirendjéről. Az 1930-as években - a városba kívülről betelepült - Genszky Géza által szerkesztett helyi (kamarai) iparos-kiadványban sóvárogtak a szentendrei iparosok és kereskedők a nagyközségi lét után. Bednárz János és a Nagyközségi Párt fegyverletétele után egy évtizeddel még mindig élő volt a városi iparosok-kereskedők azon vágya, hogy Szentendre ne legyen város, hanem csak nagyközség. A nosztalgiázok folyamatosan a szomszédos járási székhelyre, a nagyközség Pomázra tekintettek. A Szentendrei Kerületi Királyi Kiváltságos Kereskedelmi Testület Hivatalos Közlönye közölte azt az írást, amelyben újjáéledt az egykori Nagyközségi Párt programja.29 A cikk eleje a Trianon utáni - és kizárólag Trianonból levezetett - gazdasági nehézségekből fakadó kényszerpálya felvázolásával kezdődött. A szerző, Berecz Gyula általános gazdaságpolitikai gondolatmenete arra lyukadt ki, hogy „piacunk elvesztése megváltoztatta a helyzetet és abszolút mezőgazdasági állammá kellett specializálódnunk”.30 Ezt követően tért rá annak boncolgatásra, hogy az általa adottnak vélt országos keretbe miként is illeszkedik szűkebb hazája, Szentendre. Berecz ebben a kérdésben arra jutott, hogy már csak földrajzi fekvése miatt is „Szentendrének a Dunazug metropolisává kellene fejlődnie”. Erre a várost szerinte a közlekedési adottságai is predesztinálták. Becslése szerint 1930-ban a település mintegy 6.200 főnyi lakosságának 70%-a „mezőgazdákból és mezőgazdasági munkásokból” állt. Tovább fejtegetett számításai alapján egyegy „mezőgazdasági polgárra” mindössze kétharmad holdnyi művelhető terület (szántó, kert, illetve szőlő) jutott. A legoptimálisabb feltételezések mellett is e föld éves haszna olyan alacsony volt, hogy a polgároknak egy optimális földjáradék mellett is „az életstandardot a legminimálisabbra kell redukálni”. A helyi lakosság alacsony teherbíróképessége pedig a város kereskedőit is érzékenyen érintette. Berecz Gyula az egyes polgárháztartások kódolt és akkut csődközeli helyzetét egy másik városi adatsorral vetette össze: 47. kép Szentendre város térképe a csőhálózattal (csatornahálózattal'), 1927 (FEMÚZ, TD 74.626.1) 24 PML, V.371,1920. november 20. 25 PML, V.371,1920. november 20. 26 PML, IV.401.b, 92/921. 27 PML, V.371, Bednárz János napirend előtti felszólalása, 1921. december 15. 28 Antolik 2002 [1932]. 29 Szentendre Kerületi Királyi Kiváltságos Kereskedelmi Testület Hivatalos Közlönye, 3. évfolyam 2. szám, 1930. február 1. 30 Berecz Gyula: Gazdaságpolitikai jegyzetek. Szentendre Kerületi Királyi Kiváltságos Kereskedelmi Testület Hivatalos Közlönye, 1930. február 1. 84
