Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Metropolis vagy nagyközség? Dilemmák Szentendre fejlesztéséről a 20. század első felében vízió egyes részletei már legalább két évtizede a kisvárosi nyilvánosság napirendjén voltak, ám 1922-es (majd egy évtizeddel később megismételt) hangsúlyozásuk kizárólag egy égető, a városra kívülről majdnem ráégett konfliktus miatt vált aktuálissá. Az 1918-as forradalom alatt, majd az 1919-es kommünt követő időszakban egy helyi, kisvárosi puccskísérlet - sokak számára szabadságharc - is zajlott Szentendrén. Ennek ugyan semmi köze nem volt a polgári demokratákhoz, a kommunistákhoz és/vagy az ellenforradalmárokhoz, a román megszállókhoz vagy a fehérkülönítményesekhez, még véletlenül sem a vöröskatonák vagy éppen az egykori frontharcosok vettek részt benne. Es a szereplők, a hősök sem a forradalmi/ellenforradalmi ifjúságból, diákokból, illetve munkásokból kerültek ki. Rendes középkorú vagy éppen akár annál valamivel idősebb, rendezett egzisztenciájú szentendrei polgárok, esetenként patríciusok közötti régi ellentét vált hirtelen vármegyei, majd országos üggyé. A történet röviden a következő volt: a városban a századelőtől erős úgynevezett Nagyközségi Párt az átmeneti zűrzavarban keresztülvitte a közgyűlésen régi vágyát: határozatot hoztak arról, hogy Szentendre rendezett tanácsú város nagyközséggé alakíttassék át. A közgyűlési határozat címzettje az illetékes belügyminiszter volt. A folyamodványt a Bednárz János vezette párt azzal indokolta, hogy a városi létből fakadóan túl sok volt a városi tisztviselő, akik nagyszámú hivatalának fenntartása aránytalan terheket rótt Szentendre adófizetőire. Ez utóbbira a különadók mellett a város magas hiteltartozásait említették példának. Ügy vélték, hogy pótadó kivetése nélkül, egy főjegyzővel, egy bíróval és a meglevőnél sokkal kevesebb tisztviselővel is el lehetne Szentendrét irányítani. A beadványt 1920. április 18-án tárgyalta a képviselőtestület, ahol a polgármester Antolik Arnold alaki kifogásokkal és a város anyagi lehetőségeinek, tartalékainak feldicsérésével próbálta megakadályozni a Nagyközségi Párt tervének hivatalossá tételét. Tegyük rögtön hozzá: sikertelenül. A közgyűlés 25 szavazattal 11 ellenében Bednárz és társai javaslatának az elfogadása mellett döntött.7 A történtek és annak előzményei kapcsán a korábbi helytörténeti szakirodalomban egyetlen kéziratos munkában jelent meg röviden, mintegy korfestő kuriozitásként az események egy (kisebbik) része: „A polgári demokratikus forradalom hónapjaiban erősen foglalkoztatta a szentendrei közvéleményt a város nagyközséggé alakításának a kérdése. Az átalakítás mellett szólt a lakosság kis létszáma és az a tény, hogy a városi közigazgatási apparátus fenntartása lényegesen költségesebb, mint egy nagyközségi hivatalnoki gárdáé. Az átalakítás ellen szóltak a régi szentendrei hagyományok és a városi ranggal járó nagyobb önállóság. Ez a vita csak évek múlva dőlt el: Szentendre város maradt.”8 Amikor a nagyközségesítés hívei - a zűrzavaros forradalmi időkben - úgy érezték, eljött az idejük, addigra a Nagyközségi Párt már több mint egy évtizedes múltra tekinthetett vissza Szentendrén. Ám az őszirózsás forradalomig, majd a kommün leverését követő átmeneti időszakig a városi társadalomban erősen meggyökeresedett nagyközségiek nem merték nyíltan érvényre juttatni azt az egy politikai ügyet, amely mentén kisvárosi pártjuk megszerveződött. 1918. november 20-án azonban három szentendrei képviselő határozatot hozott arról, hogy a hosszú ideje tartó szentendrei politikai csatározásoknak egyszer s mindenkorra véget vetnek. A forradalmi zűrzavar éppen megfelelő időpontnak tűnt, hogy korábbi számláikat rendezzék azok a helyi politikusok, akik addig elnyomva érezték magukat. A „város közönségének” kérelmére - amit három lakos, Gábeli János, a vendéglős-kocsmáros Kauroch György és Kaubek József terjesztettek elő -,9 tíz nap múlva már a képviselőtestület - akkori néven a Szentendrei Néptanács - tárgyalta az ügyet. A három férfi indítványa szerint Dumtsa Jenő utca 45. kép Színezett képeslap a Dera patak hídja és a Dumtsa Jenő utca látképével 1918 (FEMÚZ, TD 78.3.35) 7 PML, V.373.b, 1098/921. (n.n.): Szentendre város - nagyközség. Szentendrei Néplap, 1920. április 18., IV. 15. 8 G. Sin Edit é.n. [1977]: 53-54. A kisváros 1918-1919-es eseményeit leíró kézirat szövegében egyetlen apró lábjegyzet utalt arra az eseményre, amelyben a 20. század első felének sok évtizedes szentendrei politikai konfliktusai kicsúcsosodtak. 9 FEMÚZ, TD 70.87.1: Jegyzőkönyv. Megjelenik Gábeli János, Kauroch György és Kaubek József szentendrei lakos és azt a kérelmet terjesztik elő, hogy a város közönsége egy részének kívánságához képest a néptanács határozza el, hogy városnak nagyközséggé való átalakítása tekintetében a polgárságnak ezt a részét támogatja s ennek érdekében az illetékes fórumoknál eljár. A jegyzőkönyv helyesen lett felvéve. Szentendre, 1918. november hó 20-án.” 81
