Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
Erdősi Péter - Majorossy Judit: Előszó
Előszó A Ferenczy Múzeum új monográfia sorozatában megjelenő Szentendre-történet címében háromszor szerepel a kép kifejezés. A kötet koncepciójából eredő döntés megvilágítása előtt érdemes felvázolni vállalkozásunk előzményeit, keletkezését. A város történetének megírására Szentendre önkormányzata kérte fel a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságát, a Ferenczy Múzeumot. A szerzők, szerkesztők közül öten, Darkó Jenő, Erdősi Péter, Kende Tamás, Majorossy Judit, Száva Borbála a múzeum egykori alkalmazottaiként, munkaköri feladataik részeként láttak a teendőkhöz. A város történetének egészére nem irányultak átfogó, rendszeres alapkutatások. A 19—20. század fordulóján a múltban elmélyülő, feldolgozásából életművet építő helytörténészek, a váci Tragor Ignác, a pozsonyi Ortvay Tivadar kiterjedt munkásságának nem akadt szentendrei megfelelője. Pavle Sofric vagy Kada Mihály vázlatos írásai alulmaradnának az iméntiekkel való összehasonlításban. A pozitivizmus adatfeltárása és a szellemtörténet sietős szintetizáló kísérlete nem talált rá Szentendrére, és eredményeik igencsak hiányoznak, ha magukon az iskolákon már túl is lépett a tudomány. A történetírás országos szakmai műhelyei — közelségük okán értsük ezalatt elsősorban a budapestieket — csekély érdeklődést mutattak Szentendre múltja iránt. Vajon a várostörténet régi kutatóit az tartotta vissza tőle, hogy Szentendre státusza a 18-19. században mezőváros volt, azt megelőzően pedig falu? Levéltári forrásai a 18. századtól felmenőén igen gazdagok, és valóságos talány, hogy miért nem szánták rá magukat kutatók nemzedékei a szisztematikus munkára. Talán a szerb nyelvű forrásokban láttak terra incognitát — noha mellettük ott vannak a latin és a magyar, esetenként a német nyelvűek is -, esetleg a magyar nemzeti történetírás a szerb kultúrtörténet részeként könyvelte el Szentendrét, s ezért úgyszólván lemondott róla? Ezek, a jelentős részben máig kiaknázatlan, ma a Pest Megyei Levéltárban kutatható iratok (a jövőre nézve is) gazdag terepet jelentenek különböző kérdések módszeres körüljárásához. A 20. század második felében a műemlékvédelem országos szintű topográfiai vállalkozásainak megyei kötetében Voit Pál dolgozta fel a városmag építészetét, és ezen az úton haladt Horler Miklós áttekintése is. Az 1950-es, illetve 1960-as években kiadott műveik éppúgy nélkülözhetetlenek, mint a hazai régészeti topográfia budai és szentendrei járással foglalkozó kötetében közölt adatok. A 20. század utolsó harmadában éppen a levéltári források felhasználásával születtek alapvető munkák. Döntően a mezővárosi korszakot dolgozta fel Dóka Klára, elsősorban gazdaság- és társadalomtörténeti szempontból. A mezővárosi szakasz első, a Zichyek birtoklása alatti részét tárgyalta L. Gál Éva a család óbudai uradalmáról írott monográfiájában. Az 1970-es, 1980-as években Faragó Tamás folytatott beható gazdaság- és társadalomtörténeti vizsgálatokat a 18—19. századi mezővárosról és a pilisi térségről, amelyek eredményeként több fontos tanulmányt jelentetett meg. Pest megye monogrdßdßnak a 2000-es évek elején két kötete érintette Szentendre római kori előzményét és a középkori, majd a török hódoltság alatti falut, a későbbi korokat bemutató kötetek azonban még váratnak magukra, így egyelőre nem nyújtanak támpontot a kutató számára. Szentendre ortodox egyházi központként, a magyarországi diaszpóra gazdag kereskedővárosaként előkelő helyen áll a szerb nemzeti történelemben, emlékezetben. A Szerb Tudományos Akadémia Sentandrejski Zbornik című, a szerb kultúrtörténettel európai kontextusban foglalkozó sorozata három kötetet ért meg 1987 és 1997 között. Ez és más eredmények, mint a szentendrei származású, újvidéki Fedora Bikar szerb nyelven megjelent munkái, mindmáig nehezen találnak utat a magyarországi történetíráshoz, és ugyanez mondható el a transzfer fordított irányáról is. A tudás gyarapodására mindazonáltal jótékonyan hatottak az 1960-as évek óta Szentendrén működő kulturális intézmények. A szerb ortodox egyházi gyűjteményhez kapcsolódó, főként művészettörténeti kutatások közül Dinko Davidov, illetve Vukovits Koszta munkáit említhetjük. A Szentendre kulturális központtá alakításának szándékával a városba telepített Pest Megyei Múzeum és Könyvtár is új lehetőségeket nyitott több tudományág ottani művelése előtt. Dóka Klára említett kötete - a régész Tettamanti Sarolta középkort és a hódoltság korát érintő bevezetőjével - Ikvai Nándor megyei múzeumigazgató felkérésére készült. A több diszciplínát összefogó Pest Megyei Múzeumok 7
