Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
A felejtő és elfeledett város: Dezsőfi Ferenc emléke és emlékezete szemléljük a zsidósággal kapcsolatos, a német megszállás és a Sztójay-kormány 1944 áprilisi, a zsidóság kifosztására és gettósítására hozott intézkedéseinek végre nem hajtásáról mint - az igazolás során vázolt pályakép kulcsfontosságú motívumáról - általa elmondottakat, valamint a nyilas hatalomátvétel utáni, alább ismertetendő fejleményeket. Visszatérve tehát Dezsőfi jelentéséhez: miután visszautasította a város irányítására a nyilasoktól kapott megbízást, azok az Ung megyei aljegyzőt, Pintér Béla párttagot küldték polgármester-helyettesnek a városba, aki 1944. december 25-ig volt hivatalban, a Vörös Hadsereg közeledtekor „megszökött”.75 Dezsőfi Ferenc ekkor vette át a polgármesteri hivatal teendőit, „a majdnem teljes számban itt maradt” városvezetéssel együtt. 1945. április 4-én mint városi főjegyző terjesztette be fenti jelentését az alispánnak. Ugyanaznap, a közalkalmazottak igazolásának tárgyában szintén az alispánnak küldött másik levélben polgármester-helyettes főjegyzőként írta magát; tudatta, hogy ő vezeti a városi közigazgatást, mivel Pintér elmenekült. Aprilis 26-án pedig mint polgármester-helyettes tájékoztatta a helyi igazoló bizottságot a városi tisztségviselők és egyéb alkalmazottak hollétéről; itt említette, hogy a letartóztatás alatt álló Szálas Gyulát felfüggesztette a szolgálattétel alól. A 1945. május 15-i bizottsági ülésen az ügy előadója a róla folytatott nyomozás alapján azt állapította meg, hogy „népi származású, baloldali érzelmű egyén” és esetében „népellenes magatartásra” nem lehet következtetni. A bizottság előtt Dezsőfi a jelentésben írottakhoz hasonlóan ismertette a hivatali előmenetelét akadályozó mellőztetést, a Csia Sándor megválasztását ellenző magatartását és a Szálas-féle fenyegetést, továbbá azt, hogy főjegyzővé csak Mojics Péter lemondása után léphetett elő. Előléptetésének hátráltatójaként Endre László mellett említette Pethő János egykori szentendrei polgármestert is. Baloldali kötődését támasztotta alá azzal, hogy 1919-ben a Kommunista Párt lapját szerkesztette, üldöztetésnek téve ki magát.76 A bizottság foglalkozott továbbá azzal a konfliktussal, hogy három héttel az ülés előtt Tüske Pál kőműves feljelentette Dezsőfit a rendőrségen azzal a váddal, hogy 1944-ben, hivatali működése alatt elutasította lakáskérelmét, ezekkel a szavakkal: „majd én ellátom a maga baját ilyen kommunista fellépésekkel!”, illetve „[ijlyen hivatali üldözést csak egy kommunista tehet meg.” Dezsőfi szerint Tüske azt követően fordult hozzá kérelmével, hogy eladta a saját házát, ezért ő csak későbbi ügyintézést ígért, nem volt hajlandó azonnal intézkedni; tagadta ugyanakkor, hogy a „kommunista” szót használta volna. Az ügyet előadó bizottsági tag a feljelentőt mint „kontárkodó, részegeskedő kőművest”jellemezte, aki „egy vöröshagymáért is hajlandó megesküdni”. Tüske vallomását kétségbe vonta a város képviseletében behívott személy, aki Dezsőfi életút-elbeszélésének állításait alátámasztotta. A bizottság nem tartotta szükségesnek a kőműves kihallgatását. Miután Dezsőfi Ferenc megkapta az igazolást, szakképesítésű behívott tagként szerepelt az 1946. április 2-án alakult, szintén az igazolással foglalkozó különbizottságban. 75 A Buda és Szentendre közti út december 26-i elvágására: Braham 1997: II. 949. 76 Jelentésében úgy nyilatkozott, hogy a Magyar Elet Pártjába „felsőbb nyomásra” belépett ugyan, de tevékenységében nem vett részt és hamarosan elhagyta; a jelentés megtételekor a Szociáldemokrata Párt tagja volt. 77
