Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
A felejtő és elfeledett város: Dezsőfi Ferenc emléke és emlékezete „Keményebben kell fellépnünk a dolgozó nép ellenségeivel szemben, akik mindenképpen azt akarják meggátolni, hogy országunk fejlődjön és a dolgozó nép hatalma megszilárduljon.”38 Ezt követően összesen negyvenhárom, közismert szentendrei polgár nevét sorolta fel, köztük Dezsőfi Ferencét is, mondván: „[ejzeknek [a személyeknek a] magatartását figyelemmel kell kísérnünk és le kell lepleznünk őket, amikor szocialista építésünket és békénket akarják meggátolni.”39 A szocialista rendszer nyilvánvaló hibáit a diktatúra éveiben a belső ellenség tudatos kártevésével magyarázták. Ez történt Szentendrén is, és így került a szovjetek által polgármesterré tett, majd a fordulat évében leváltott Dezsőfi Ferenc is a rendszer hivatalos ellenségeinek a sorába. Ellenségben - azaz megszemélyesített problémákban - Szentendrén nem volt hiány. Ezt a városi tanács végrehajtó bizottsági ülésén, 1950. október 13-án így fogalmazták meg: „[...] különösen itt Szentendrén nehéz a helyzet, ahol a reakció még mindig erősen és kitartóan támad.”40 Azt, hogy a rendszernek voltak helyi tökéletlenségei, a szocialista termelésben akadtak gondok, akár a Pest megyei Népújság olvasói is tudhatták.41 Nem volt titok, hogy mind a szocialista mezőgazdaságban, mind a szocialista iparban Szentendrén is napi gondokkal küzdöttek. Ám a „hibákról”, a folyamatos hiányokat okozó valódi rendszerhibákról természetesen nem lehetett nyilvánosan beszélni. A hibák és a termelési sikerek okait, illetve a hibák meghaladását rendszerspecifikus módon minden alkalommal az emberekben keresték és találták meg, legyen szó hősies kampánymunkára való gyakori felhívásról, a szocialista termelés mennyiségi és minőségi problémáiról,42 a munka frontján fokozódó harcra való buzdításról,43 újításokról,44 vagy éppen kártevők és szabotálok leleplezéséről. Ez utóbbira volt példa az az 1953. januárjában a megyei Népújság hasábjain megjelent cikk, amelyik arról számolt be, hogy egy volt csendőr befurakodott a pártba és akadályozta a szentendrei gépállomás - amúgy minden bizonnyal normális és töretlen - fejlődését. A kártevő miatt rozsdásodtak a gépek a szentendrei gépállomáson.45 Ez utóbbi írásból az újság olvasói annyit minden esetre megtudhattak a korszak jelenségei közül, hogy - legalábbis Szentendrén - előfordulhatott, hogy az egykori csendőr párttag lett, de azt is megtudhatták, hogy a gépállomáson a gépek gyakran rozsdásodtak. A két kor- és rendszerspecifikus jelenség között aztán a megyei pártbizottság lapja állított fel ok-okozati összefüggést, alig négy hónappal azután, hogy terjedelmes képes riportban számolt be ugyanezen újság a szentendrei gépállomás dolgozóinak a sikereiről.46 Az egyre nyilvánvalóbb rendszerhibák, a kudarcok és a nyilvánosságra kerülő törvénytelenségek azonban még 1956 augusztusában sem lehettek nyíltan a fennálló rendszer sajátosságai. Erre utalt a megyei pártlap korabeli beszámolója a megyei pártaktíva értekezletről, ahol a megyei első titkár, Kádár János ugyan beismerte „a hibákat”, ám azokat éppen a rendszertől és maguktól a kommunistáktól idegen jelenségként kezelte.47 Ez a szemlélet gyakorlatilag végigkísérte az államszocializmus négy évtizedének történetét Magyarországon. A szentendrei helytörténethez visszakanyarodva, a sztálinista diktatúra éveiben az 1945 előtti rendszer tagadása nem merült ki abban, hogy például Dezsőfi Ferencet kiírták a felszabadulás és az azt követő esztendők történetéből. Rendre olyan beszédeket lehetett hallani a városban, olyan írásokat lehetett olvasni a megyei pártbizottság lapjában, amelyekben az 1945 előtti múlt csakis sötét lehetett, annak főszereplőivel egyetemben.48 Az 1945 előtti korszak 38 G. Sin (összeáll.) 2000: 157. 39 G. Sin (összeáll.) 2000: 158. 40 Idézi G. Sin 1975: 40-41. 41 Lásd például a következő cikkeket az 1950-es évek elejéről: (n.n.): A június 1-i béketalálkozó tiszteletére - a magasabb termelékenységért. Népújság, 1952. május 14.; (n.n.): Két szentendrei üzem, ahol „megfeledkeztek” a Gazda-mozgalomról. Népújság, 1953. január 25.; Hegedűs Ottilia: A Szentendrei Papírgyár dolgozói sürgős segítséget kérnek a tervlemaradás behozásához. Népújság, 1954. május 6.; (n.n.): A szégyenfoltot kitöröljük a gyár életéből. Népújság, 1954. július 4.; (n.n.): A Szentendrei Papírgyár dolgozói állják szavukat. Népújság, 1954. július 15.; (-H.O.-): A Szentendrei Cementgyárban kongresszusi őrséget tartanak. Népújság, 1954. május 27.; Csécsei József: Pártélet. Mikor lesz végre rend a szentendrei gépállomáson? Népújság, 1954. szeptember 16.; Nagy József: Pártélet. A gyár kommunistái, népnevelői még sokat tehetnek a tervteljesítésért. Népújság, 1954. szeptember 30. 42 (n.n.): A minőség és a mennyiség is [...]. Levél a szentendrei cementgyárból. Népújság, 1952. május 4.; (n.n.): Az Iván-brigád. Népújság, 1955. január 21. 43 (n.n.): A minőség és a mennyiség is [...]. Levél a szentendrei cementgyárból. Népújság, 1952. május 4. 44 (n.n.): Munkamódszerátadómnak köszönhetem [...]. Népújság, 1953. február 22. 45 (n.n.): Pártélet. „A kommunisták ébersége megakadályozhatta volna az ellenség garázdálkodását”. A Szentendrei Gépállomás tagkönyvkiosztó taggyűléséről. Népújság, 1953. január 15. 46 (n.n.): A jó munka eredménye. Népújság, 1952. augusztus 30. 47 „[...] érvényre kívánja juttatni a dogmatizmus, a szubjektivizmus és a nemzetközi tapasztalatok gépies másolásával szemben az élő marxizmusleninizmust.”A^tt/rög-, 1956. augusztus 7. 48 (n.n.): Négy újítás előkészítésével ünnepel a Szentendrei papírgyár karbantartó-brigádja. Népújság, 1952. április 26. A cikk üzenete abban állt, hogy „[a] múltban a legolcsóbb és a legkevésbé megbecsült személyek a nincstelenek voltak [...]”. Lásd még Kövesdi Ferenc: Egy kérvény nyomában. Népújság, 1952. augusztus 13.; illetve Hegedűs Ottila: Legyen a Szentendrei Kéziszerszámgyárban is a legfőbb érték az ember. Népújság, 1953. augusztus 27. „A Csokonyai-féle kapitalista, toldozott-fokozott, lehetetlen körülmények között működő üzem” nyomai eltűnnek - ígérte a cikk. Az öltözőt azonban elégtelennek találta az újságíró, ahogy a munka- és az egészségvédelem állását is. 69
