Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Szentendre mint idegenforgalmi központ és múzeumváros Baráth Endre büszkén számolt be arról, hogy Szentendrén - a párt kultúr- és művészetpolitikájának köszönhetően -jelentős volt a színházművészet (Szentendrei Teátrum), a zeneművészet szintén fejlődött és az irodalmi élet is kibontakozóban volt. A Skanzen, a Megyei Művelődési Központ és Könyvtár, a Szentendrei Nyár vagy az éppen megnyitás előtt álló „grafikai otthon” a Fő téren olyan helyek voltak, ahol a művészek nemcsak otthonra lelhettek, de társadalmi életet is élhettek. A megyei pártértekezlet közönsége előtt a szentendrei párttitkár javasolta egy megyei művészeti díj alapítását, amivel az arra érdemes művészeket lehetne jutalmazni. És a megyei díj felvetésével jutott el szónoklatának utolsó részéhez, amelyben a szentendrei művészek aggodalmát tolmácsolta a megyei pártvezetés, illetve azon keresztül egyenesen a pártközpont felé: „Ma, amikor a gazdasági kérdések a párt munkájának középpontjába kerülnek, vizsgálatra kerül a művészetek gazdasági háttere is. Néhány művész felvetette - aggodalommal is vetette fel -, hogy esetleg alakuló világunkban ahol jobban meg kell nézni, hova tesszük a pénzt, megmarad-e a művészetek támogatásának eddig ismert rendszere. Hittel mondom, hogy meg kell maradjon, meg is marad, de ezt meg kell értetnünk a művészek körében, hogy hitet öntsünk beléjük, mert gondolom, hogy mint eddig is pártolja pártunk és kormányunk a művészeteket és ezt erősítenünk kell, mert a kultúra nem játszhatik kisebb szerepet a következő ötévben, vagy ötévekben, mint eddig, mert része kibontakozó szocialista életünknek.”89 1980-ban egyes szentendrei művészek aggódtak, hogy a párt művészetpolitikája - az egyre nyilvánvalóbb gazdasági válság miatt - változhat. Ezt a város párttitkára nem javasolta. Ügy vélte, hogy még a szűkülő forrásokból sem szabad kevesebbet juttatni Szentendrének, a művészetek városának és a helyi művészeknek. 1980-ra Szentendrén a pártpolitikában is elismertté vált „a művészetek és művészek városa” koncepció, illetve váltak a helyi múzeumok várospolitikai faktorrá. Olyanná, amiért akár a megyei pártértekezleten is ki kellett állni. A köztudatban a 21. század elején kétségtelenül múzeumvárosként és idegenforgalmi központként szereplő Szentendre az államszocializmusban, a konszolidált Kádár-korban vált azzá. Mintegy beteljesítve és megvalósítva a városba kívülről érkezett Antolik Arnold és Starzsinszky László polgármesterek 1920-as években megálmodott koncepcióit. A múzeumvárossá és idegenforgalmi központtá válás folyamata azonban nem valami, az 1920-as évek városfejlesztési koncepcióiból levezethető organikus folyamat eredője volt az 1960-as évektől az 1980-as évek közepéig. Ilyen eredetmítoszt csak a Kádár-korszak legvégén, illetve az 1990-es években keletkezett Szentendre-tárgyú szövegek feltételeztek és konstruáltak meg. Ám a folyamat ténylegesen - az 1970-es, 1980-as évek szentendrei művészettörténetével foglalkozó munka szerzőjének kifejezését kölcsönözve90 - számos „művi beavatkozás”, és az 1956 utáni társadalomfejlődés eredménye volt. A két világháború közötti korszakra utaló - leggyakrabban nem intencionális — kapcsolat — bármennyire is nem helyi, organikus fejlődésből fakadt — mégiscsak megjelent és folyamatosan érezhető volt a városban. Ennek helye és tárgya Szentendrén a Kovács Margit Múzeum lett. Kovács Margit keramikusművésznek (1902-1977) a művészi befutását jelentő 1930-as években semmilyen kapcsolata sem volt Szentendrével, ám a két világháború közötti korszakban gyökerező életművének mégiscsak ebben a városban nyitottak múzeumot 1973-ban, egy évvel azt követően, hogy Haulisch Lenke művészettörténész a látványos „posztszentendreiség” lehetséges mellékhatásaira figyelmeztetett. Haulisch pontosan érzékelte, hogy az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején radikálisan változóban volt az általa elkötelezetten kutatott szentendreiség. 89 PML,XXXV.51,1/14,1980. március 1-2. 90 Kiss Joakim 1990: 53. 57
