Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
nak, Huszárik Zoltán 1971-es Szindbád című filmjének is számos jelenetét vették fel Szentendre belvárosában, a Fő téren és a térre nyíló szűk utcákban.121 A nagy gyártási költségigényű és komoly technikai háttér nélkül elképzelhetetlen játékfilmgyártásnak végül mégsem lett Szentendre a központja. Am egy másik, nem kevésbé fontos, bár alacsonyabb költségigényű audio-vizuális műfaj, a televízió rendszeresen használta a várost mind díszletként, mind pedig témaként. A helyi lokálpatrióta grafikus, Szánthó Imre így írt a televízió és Szentendre bensőséges kapcsolatáról az 1980-as években: „A televíziónéző majdnemhogy jobban ismeri ma már Szentendrét, mint egy bennszülött. Riportfilmek, színes kisfilmek, képes útikalauzok, műemléki ismertetők, tudományos, építészeti, idegen nyelvű kiadványok és prospektusok, nyomtatott reklámplakátok, színes fotók, képeslapok szinte nap mint nap tudósítanak e Duna-parti kisvárosról, és Budapest közelsége, az autótulajdonosok táborának állandó növekedése egyre több látogatót ont vasárnaponként Szentendrére.”122 A város utcái, házai, a Dunakanyar, a helyi festők és műtermeik, a híresebb régi-új szentendreiek, a Teátrum beköltöztek a magyar családokhoz. A Szentendrén történt rendszeres protokoll látogatások a híradó révén Kovács Margitot éppúgy bevezették az ország lakásaiba, mint az ezek mellett és mögött vágóképként feltűnő várost. A televíziónak köszönhetően Szentendre már nem csak vizuális közügy, de egyúttal vizuális közhely is lett. A protokolláris szentendrei séták az 1990-es végére megszűntek. Szentendre kirakatszerepe visszavonhatatlanul elmúlt. 2007-ben a Szabó család sorozata is megszűnt a Magyar Rádióban. A szentendrei kirakat az 1980-as évek második felében repedezni kezdett, majd végleg összetört. Ma már nincs szükség arra, hogy az egykor sugárzott idillikus képet, történetileg re-konstruáljuk. Az idill mögött már a „kirakat fénykorában” is számos ellentmondás, feszültség rejtőzött, amelyeket azonban a kirakati kép hosszú ideig sikerrel eltakart. A fenti fejezetben felidézett korszak leghatásosabb szentendrei városvezetője, Marosvölgyi Lajos tanácselnök az 1980-as Hild-díj átvétele alkalmából tartott ünnepi szónoklatában arról is értekezett, hogy 1980-ban egy egész városfejlődési szakasz zárult le. Beszédében rituálisan áttekintette a város fejlődését azzal a kimondott szándékkal, hogy alátámassza: a „látvány városának” (Szeberényi Lehel) impozáns fejlődése, az idegenforgalmi és kulturális központtá válás elsősorban a szentendrei lakosság életkörülményeinek a javítását szolgálta. A tanácselnöki jelentés töretlen fejlődésről, gazdagodásról beszélt. Általában az 1957-től kezdődő korszakról szólva, konkrétumokról elsősorban az 1970-es évekről, a saját tanácselnöki tevékenységének idejéről beszélt. Az általános közműfejlesztés mellett kiemelte a hétvégi üdülőterület felépülését, közművesítését, az intézményhálózatnak azt a kiépülését, amelyet még az 1980-as években is továbbfejlesztendőnek tartott. A dinamikusnak nevezett fejlődés mögött Marosvölgyi a műemlékileg védett városközpont megóvását emelte ki beszédében, melyben a legnagyobb hangsúlyt Szentendre középfokú központi szerepére, és az ezt legfőképpen meghatározó kulturális intézményekre és a helyi kulturális életre helyezte. Ez utóbbi kapcsán kijelentette: „De mindjárt le kell szögezni azt is, hogy ez a kulturális élet nem idegenforgalmi csalétek, hanem a város történelmi, kulturális lehetőségeinek a kiteljesedése [...]. [A] múltból is okulva, el kell hárítanunk minden olyan csábítást, amely Szentendrét vurstlivárossá, vagy öncélú kísérletek terepévé tenné. Mint ahogy más oldalról: az idegenforgalom is csupán egyik, bár jelentős tényezője a városfejlesztésnek. Nagy igazság, hogy csak az lehet jó vendéglátó, aki jól érzi magát saját otthonában."123 A várospolitika „mindennapi ünnepei” Szentendrén a Kádár-korban 20. kép Szentendrei szuvenír emlékkerámia a templomokkal, 1980-as évek (FEMÚZ, Ltsz. n.) 121 Szánthó 1994a: 126—127. 122 Szánthó 1994b: 67. 123 SZBKT 1982: 27-36. 37
