Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
A várospolitika „mindennapi ünnepei” Szentendrén a Kádár-korban „Mindenkihez először a saját nyelvén beszél. A közérthetőség nemes értelme ebben a gyűjteményben átélhető, szinte kitapintható. Még nekünk, akik kortársai és barátai vagyunk is, nehéz elhinni, hogy például júniusban százötvenhatezer látogatója volt a gyűjteménynek, vagyis napi hatezer. Maga a szám is kultúrpolitikai jelentőségű, de a Kovács Margit-gyűjtemény érdeme és kibővítésének indítéka nem mennyiségi, hanem emelkedett, szinte izgalmas értelemben minőségi [,..].”112 A közérthetőséget és a jó közérzetet kiemelkedő politikai érdeknek tekintő kultúrpolitika legfőbb, mind belföldi, mind külföldi használatra szánt látványossága, a Kovács Margit-gyűjtemény ettől kezdve megkerülhetetlen lett Szentendrén. Olyannyira, hogy egy kerek évfordulós felszabadulási emlékcikk a város harmincöt éves, a szovjet csapatok bevonulásával megkezdődött fejlődésének fontos, azt aktuálisan betetőző szimbolikus aktusának éppen a Kovács Margit Múzeum létrehozását, létét tartotta: „Minden ember, minden nemzet leghőbb vágya: a szabadság. Vele jó élni, azt alkotó módon kihasználni, talán még nehezebb, mint kiharcolni. Szentendre 35 évvel ezelőtt, a szovjet hősök harcának nyomán, lehetőséget kapott, hogy falai között emberi életet, társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődést alakítson ki. A három tényező vizsgálata egyszerre átívelhetetlen, ragadjunk hát ki most egyet: a kulturális fejlődést. Budakalász az egyik kapu, s Magyarország legfestőibb pontján, a hegyek övezte szorosban elterülő Visegrád a másik. Ami a kettő között van: az a Dunakanyar. Fővárosa: Szentendre. Szentendre adottságai miatt különleges város. Az egész országé! [...] Szentendre kis városka, de emberméretű. [...] Nyári napokon — szerintem - itt zuhog a legcsillogóbban a napfény, s az éjszakába itt hullik legpuhábban a csillag-csönd. [...] Itt Szentendrén, Kovács Margit egy országot tanított meg múzeumba járni.”113 A múzeumváros mint kirakatváros szerep mellett korszakunk másik jellegzetességének számított, hogy Szentendre — főleg annak barokk belvárosa és főtere - díszletként is funkcionált. Az 1960-as évek végén fedezték fel az akkori Marx (ma Fő) teret budapesti színházi szakemberek, hogy létrehozzák a Szentendrei Teátrumot. A Teátrumról azért is külön kell szólni, mert olyan folyamatos konfliktusok forrásává lett a kezdetektől egészen a megszűnésig, amelyek rámutatnak azokra az egymással vetélkedő részérdekekre, amelyek a legújabb korban Szentendrét alakították. A Teátrumot felfedező és kiharcoló két rendező, Békés András és Zsámbéki Gábor alapkoncepciója szerint színház és díszlet az egész szentendrei belváros, a „Szentendrei Teátrum ott kezdődik, ahol az ember a városba ér.”114 A kisvárosi Fő tér gyakran több volt mint látványos színpadkép, háttér. A Teátrum sajátos módon vált a szentendrei belváros lakóinak mindennapi részévé: „1972-re, a negyedik évadra már kialakultak, szinte megszokottá váltak a helyi lakosság számára azok a korlátozások, melyeket a játéknapokon feltétlenül alkalmazni kellett. A főtéren lakók csak házaik hátsó bejáratán közlekedhettek, a főtérre néző szobákban csak korlátozottan világíthattak, az előadás alatt nem rádiózhattak, néhány szobát, utcai ablakot a szereplők rendelkezésére kellett bocsátaniok. [...] A főtéri üzletek csak este 7 óráig tarthattak nyitva, nem üzemelhetett a Borharapó, a Béke étteremben csak csendes kiszolgálás folyhatott. Egyes utcákról elterelték a gépkocsiforgalmat, előadás alatt a harangok sem 112 (n.n.): Boldizsár Iván megnyitó beszédéből a Kovács Margit Múzeumban. Pest Megyei Hírlap, 1979. október 25. 113 Karácsonyi István: Az egész ország kincse. Pest Megyei Hírlap — Szentendre, 1979. december 22., XXIII. 299. 114 (n.n.): Még mindig kézivezérlés! Pest Megyei Nyári Színház. Szentendre és vidéke, 1990. március 1-, 5. 35 18. kép A Szentendrei Teátrum plakátja, 1972 (FEMÚZ, KA 3045-95)
