Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
Függelék
Szentendrei belvárosi háztörténetek (Összeállította: Majorossy Judit - Szabó Magdolna - Tyekvicska Árpád) években is a Blazsits örökösök kezén volt (1840-ben Katalint, Dora Miklós feleségét iktatták be tulajdonosként), míg a harmadikat 1838-ban Ignyatovits Sabbas, majd közel tíz évvel később (1847-ben) Andrész József vette meg. Az utóbbi két ingatlant két egymást követő évben (1847/1848) aztán Dumtsa Döme özvegye vásárolta fel, így 1848- ban az ekkor már 514 négyszögöles telek egyedüli tulajdonosa lett. Dumtsa Demeter nagykereskedő, Kossuth Lajos elvbarátja Pesten az Erzsébet tér 1. (mai József Attila utca 9.) alatti házban lakott és nevét 1841-ben megtaláljuk a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank magyarországi görög tagjai között és 1840-ben a nemzeti és kereskedői Casinóba is felvették. A család Ignác és Jenő nevű tagjai már nemcsak ingatlant birtokoltak Szentendrén, hanem ott is éltek. Egy 1864-es bejegyzés szerint a hatalmas telket már ismét többen birtokolták, Dumtsa Demeter örökösei (Eugen, Konstantin, Ignác, Irén, Emil, Sándor, Agatha, Helena, Eleónor) és özvegye mellett, akik pálinkaházat is üzelmeltettek itt, még Klokner Mihály és felesége, valamint Tichi Ignác és felesége (Herman Anna) nevét találjuk. Húsz évvel később azonban a kataszteri térkép már gőzmalmot jelöl ezen a három telken, és a szentendrei földhivatal irataiból tudjuk, hogy az udvar és a gazdasági épületek (azaz a gőzmalom) tulajdonosai Poszpischl Károly és felesége Schmiedt Róza voltak. 1888-ban Potspisl Károlyt gőzmalomtulajdonosként megtaláljuk a Magyar Turista Egylet 22 tagú szentendrei tagozatának soraiban is. Az 1895-ben kelt adásvételi szerződés nyomán ismert a következő birtokos, Gutjahr Frigyes neve is, aki 1898-ben kapott iparengedély a gőzmalom működtetésére. Édesapja (Gutjár Nándor) nevét egyébként az 1886-as összeírásban a szomszédos telken olvashatjuk. A 19-20. század fordulóján viszonylag sűrűn váltották egymást a tulajdonosok. Először Gans Armin és Rosenberg Sándor budapesti lakosok (1900. január) vették meg az ingatlant, ugyanakkor 1900-ban Rosenberg Frigyes kapott iparengedélyt a gőzmalomra. 1903-ban Fischer Lajos nevére írták át a tulajdonjogot, akiről azt tudjuk, hogy 1912-ben fűrészlap- és gépkésgyárosként kapott iparűzési engedélyt (az engedélyben a szentendrei Molnár utca 207-es számú ház lakosaként jegyezték fel), de négy évvel később már Elszász Rezső fűrészlap- és gépkésgyárának telephelye volt itt, és az ő (illetve özvegye) fűrészlapgyára majd csak 1944-ben lett kérvény nyomán megszüntetve. Elszász Rezső központi telephelye Budapesten, az 5. kerületi Juhász Andor utca 30. szám alatt volt. A telek tulajdonjogát ugyanakkor 1917-ben először a Wellisch testvérek vették meg 30.000 koronáért, majd 1920 őszén Gantz Sámuel budapesti lakos már 200.000 koronát fizetett érte. Az infláció mértékét jól mutatja, hogy Elszász Jenő (a nevét valószínűleg rosszul jegyezték fel) és neje, Sesslek Róza 1923 tavaszán már 5 millió koronát adott érte. Elszász özvegye még az iparengedély visszaadását megelőzően eladta az ingatlant (1943-ban) Maróthy Károly, valamint Kollár Gyula és neje (Kocztur Ilona) budapesti lakosoknak, de 1945-ben Maróthy mellett már Habár Mihály a tulajdonos. A földhivatali bejegyzések szerint az ingatlan 1967-ben került állami tulajdonba. Mivel hosszú ideig használaton kívül volt, az itt álló épületet az 1990-es évekre már az összeomlás veszélye fenyegette. Ekkor a Szentendre Művészetért Alapítvány — Deim Pál ötlete nyomán - kezdeményezte egy művészeti központ létrehozását, amely Száva Pál és Szuromi Imre tervei nyomán el is készült, és 1999-ben megnyílt a MűvészetMalom. 347
