Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: A modern Szentendre Szentendre a kirakatban Az anyagi erővé vált „helyi patriotizmus” egyúttal országos politikai közüggyé is vált. Szentendre ugyanis az 1970-es évektől a Kádár-rendszer első számú kirakatvárosává lett. Főleg a nyugati diplomaták és politikusok számára ajánlották protokoll programként Kádár János Magyarországán a város (és a múzeumok) megtekintését. A köztudat az ENSZ-főtitkár, Kurt Waldheim szentendrei látogatásához köti a magyar politika 1990- es évekig élő gyakorlatát, melynek keretében rendszeresen Szentendrére küldték az ország vezetőihez érkező- elsősorban nyugati - (politikai) vendégeket. Valójában azonban Tito felesége, Jovanka Broz volt Szentendre első „illusztris” vendége, aki 1967-ben Kádár Jánosné társaságában kereste fel a várost, amíg a férje Kádár Jánossal Budapesten tárgyalt." A jugoszláv first lady szentendrei „kirándulása” olyan gyakorlatnak vette a kezdetét, amely végigkísérte a Kádár-korszak Szentendréjének egész történetét, sőt jócskán túl is élte azt. Adataink szerint ugyanis egészen az 1990-es évek végéig tartott az aktuális külügyi protokoll ezen bensőséges viszonya Szentendrével. Hét évvel az úttörő jellegű látogatást követően már arról számolt be - a helyi lapnak — a Külügyminisztérium, hogy csak 1974-ben 88 idegen nyelvű tárlatvezetést szerveztek a minisztérium megkeresésére Szentendrén. Igaz, a várostól mint az ország kirakatától és a múzeumoktól elragadtatott protokoll vendégek kritikai észrevételeket is tettek: „[...] többen hiányolják a néprajzi, a várostörténeti és a művésztelep alkotásait bemutató állandó kiállításokat.”99 100 Es a várostörténet hiányát a protokoll látnivalókkal kapcsolatban nem kizárólag a rendszer diplomatikusan fogalmazó, hivatalos külföldi vendégei vetették fel. A Hazafias Népfront városi szervezete mint a honismereti mozgalom hivatalos gazdája, hasonló módon panaszolta fel egy helytörténeti múzeum hiányát. A kirakat- és múzeumváros lakói - pontosabban az ő nevükben nyilatkozó Hazafias Népfront képviselői - 1981-ben úgy ítélték meg, hogy a szentendreiek nem ismerik, mert nem is ismerhetik a közgyűjtemények helytörténeti anyagát.101 Nem először, és nem is utoljára állt ki a Népfront városi szervezete Szentendre történetének bemutatása mellett. Ám a helytörténeti tárlat nem csak annak lehetséges tartalmát illetően volt problematikus, de a helytörténeti múzeum mint önálló kiállítóhely gondolata már önmagában is problémát jelentett. Amikor a spontán rendszerváltó 1989-es hónapokban- utólag megtorpedózott - döntés született arról, hogy a szentendrei Fő téren álló úgynevezett Kereskedőházban épüljön fel a helytörténeti kiállítás, a városi művészlobbi „lenyűgöző” energiával vetette magát harcba az ügy ellen. Ebben a sikeres harcban időnként ma már megmosolyogtató csúsztatások is előkerültek az erősebb fél érvei között. Ezek közül kiemelkedik az alábbi: „Eddig még senkinek sem jutott eszébe, hogy a Hortobágyon a pásztorkodás történetét bemutató kiállítás helyére a vaskohászat múzeumát telepítse.”102 A szentendrei hivatásos és hivatalos művészek szerint a város történetét bemutató kiállítás a város központjában épp annyira volt (nem) helyénvaló, mint egy vaskohászati múzeum felállítása a Hortobágyon. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége Pest megyei területi szervezetének vezetősége Döntés a szakma háta mögött című erőteljes tiltakozását erősítette tovább a város klasszikus festője, Deim Pál is személyes soraival A szentendrei művészet megalázása címmel. A Fő téri Kereskedőházból Deim még az utolsó kereskedelmi egységet, a könyvesboltot is kitelepíttette volna a szentendrei művészek képtárának céljából. Ez utóbbi, végül meg nem valósult lépés az erős képzőművészek szerint teljesen összhangban állt azzal az axiomatikus kijelentésükkel, miszerint 15. kép II. Margit dán királynő és férje protokoll látogatása Szentendrén, 1987 (FEMÚZ, F2324.88) 99 (-P.R-): Régi vágyam teljesült. Jovanka Broz látogatása Szentendrén. Pest Megyei Hírlap, 1967. február 5. 100 (n.n.): A város és a megyei múzeumok hosszú távú programja. Pest Megyei Hírlap - Szentendre, 1974. november 30. 101 Máté (szerk) 1981: 68-71. (M.Gy. [Máté György]): Program lokálpatriótáknak. Megújhodik a honismereti mozgalom. Pest Megyei Hírlap - Szentendre, 1979. december 29., XXIII. 303. A cikk lokálpatrióta szerzője arról tudósított, hogy a Hazafias Népfront koordinálásával és a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága segítségével városi helytörténeti múzeumot szerveztek. A szervezés azonban „néhány” évtizedig elhúzódott. 102 (n.n.): Kié a kereskedőház? Szentendre és vidéke, 1989. március 1. 32
