Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: A modern Szentendre a mögöttük meghúzódó problémákat maguktól eltávolítani. Erre jó okuk volt, mert hirtelen a rutinos Kádár-kori városmenedzselésben fennakadások mutatkoztak. A rituális tanácsi és népfront fórumokon egyre gyakrabban fogalmazódtak meg a várostervezéssel és a városvezetéssel szemben az adott formában meglepően éles és rendszeres kritikák: „A helyi fórumokon az tapasztalható, hogy a nehezedő körülmények miatt a lakosság problémaérzékenyebbé, kritikusabbá vált, növekedtek az elvárások.”91 Ugyanakkor, ahogyan az idézett tanácsi munkáról szóló beszámoló utalt rá, a tanácstagi beszámolók látogatottsága erősen csökkent. A városvezetés ezt a letagadhatatlan elidegenedéssel együttjáró megnövekedett elégedetlenséget a Hazafias Népfronttal kívánta orvosoltatok Ha lassan is, de a Népfront igyekezett megfelelni az elvárásoknak, sőt mi több, az elégedetlenkedők élére kívánt állni, persze csak a rendszerváltást közvetlenül megelőző hónapokban. Mai szemmel nem az újkeletű „népfrontos” bátorság megítélése az izgalmas feladat, hanem annak rekonstruálása, hogy a Hazafias Népfront helyi vezetése miben látta és kinek tulajdonította közvetlenül a rendszerváltás előtt a város egyre letagadhatatlanabb gondjait. 1989 kora tavaszán például a helyi népfront-titkár számára döbbenetes értesülés lehetett a városi tanács végrehajtó bizottsági ülésén megtudott „új” információ, miszerint a beépíthető városi telkek száma a minimálisra csökkent, mert eladták a városi földeket. „Jutott a hatvanas években az értékes telkekből funek-fának, sógornak-komának. Csak éppen azoknak nem, akik idevalósiak [,..].”92 Nem az volt a baja az újsütetű belső ellenzéknek, hogy - úgymond - eladták a város maradék vagyonát, hanem az, hogy kiknek. A várost az Óbuda Termelőszövetkezet, a Honvédség és a víkendesek mintegy bekerítették. „Mírhatjuk hát a város jelképes kapujára: Csak pénzeseknek!” - jelentette ki a Hazafias Népfront városi vezetője, aki úgy érezte, hogy „új népfrontot” kell nyitnia, ahol a front egyik (jó) oldalán állnak a „régi szentendreiek”, míg a másik (rossz) oldalon a betelepülők, akik — végső soron, a teátrummal és a turistákkal együtt - minden szentendrei bajok okozói. A reformkommunista népfrontos érvelés, illetve az ellenségkép-képzés más, korabeli szövegekből vette át mondandójának velejét, miszerint „[...] szentendreinek lenni nem hogy erény, de kifejezetten hátrány, sőt sokszor bűn is volt ebben a városban. Idegenek, idegenszívűként gazdálkodtak, garázdálkodtak a város vagyonával [,..].”93 A népfront-nyitó, reformkommunista szerző már-már a korszakban újra felfedezett Németh László-i kisebbségben érezte magát és az „őslakosokat”, mondván „meggyőződésünk, hogy a leghátrányosabb réteg a városban éppen az őslakosság, a régi szentendreiek”. Külön fájlalta, hogy bátornak tűnő, Teátrum-ellenes (utó-)akciójuk kezdeményezése miatt Ugocsa non coronat-ox kapott, amikor kiutasították a Fő térről a nézőteret.94 Régi, több évszázados szokás szerint a baj mindig kívülről jön, a bajt - a bajt okozó „idegen testet” - feltárni és elhárítani csak annak megnevezése útján lehetett. A letagadhatatlan feszültségek forrása ezúttal is a „rendszeren” kívülre helyeztetett. A város betegségét — a fenti logika értelmében - kvázi diagnosztizálták, a baj okozóit megnevezték. Az önjelölt városgyógyászok egészséges, egészségesen fejlődő várost akartak a központi (a várostól mindenkor idegen) akarat által erőltetett „megyei kulturális központ”, „idegenforgalmi centrum”, „a művészet megyei bázisa” helyett. Az ilyenformán felbuzdult „bátorság” megjelenése persze valóságos, évtizedekig elrejtett, helyi társadalmi 91 PMK HTGY, SZVT 1988: Beszámoló a tanácstestület működéséről, a tanácstagok tevékenységéről. Szentendre, 1988. június 15. 3-5. 92 Benkovits György: Csak pénzeseknek? Szentendre és vidéke, 1989. április 1. 93 Benkovits György: Csak pénzeseknek? Szentendre és vidéke, 1989. április 1. 94 A Benkovits által leírtakat tagadja és cáfolja Marosvölgyi Lajos az újságban megjelent későbbi (Marosvölgyi Lajos: Kihasznált lehetőség. Szentendre és vidéke, 1989. június 16.) cikkében. Csak az üdülőtelkek esetében lehet folyamatos kiárusításról beszélni, amúgy a városi lakótelkeket gyarapították. Burjánzik a rákos daganat: a bizalmatlanság és a gyanakvás — írta válaszában. 30 13. kép Nyári Teátrum előadás a szentendrei Marx (ma: Fő) téren, 1976 (Fortepan, No. 21761; fotó: Kotnyek Antal)
