Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
A várospolitika „mindennapi ünnepei” Szentendrén a Kádár-korban dóan, a részérdekek érvényesítése, a rituális kijárások során bizonyos látens pluralizmus jelentkezett a „technokrácián”, az eliten belül. Am ebből a „rendszerré” váló sikeres kijárási mechanizmusból egyúttal túlelosztás is következett, ami - végső soron — elvezetett a rendszer (gazdasági) csődjéhez, a kezelhetetlen eladósodáshoz. Ez a „rendi” rendszer csak addig működött, amíg a kvázi-autark gazdasági rendszer extenzív fejlődő szakaszát élte. Aztán a belső rendszerkorlát, az eladósodásból fakadóan egyre szűkebbé vált. Ebben a szűkebb rendszerben a piaci viszonyok ugyan folyamatosan jelen voltak, ám azok kontrollálatlan, ellenőrizetlen kerülőutakon törtek utat maguknak, szétfeszítve az ezen viszonyokat hivatalosan tagadó rendszert is. A siker vagy a kudarc helye a tervalku volt, ami a nagy rendszerben a piac ütköztető, integráló funkcióját helyettesítette. Ez egyben atomizálta is a „versenyzőket”. Az érdekérvényesítés kulcsa (a rejtett piac mellett) a hatalmi hierarchiákhoz való viszony volt.69 Mindez — a sok közkeletű, antiszociális és antiszocialista közhellyel ellentétben - ténylegesen a Kádár-kor máig ható öröksége: „Legfőbb szociokulturális örökségünk mindazonáltal az egyéni, informális, atomizált érdekérvényesítés magatartásmintáinak a dominanciája — és az azzal összefüggő szervilizmus.”70 Szentendre az államszocialista rendszer állandó (a központi források újraelosztásáért zajló) versenyében irigylésre méltó módon sikeresen vette ki a részét. A város 1975-ben aktív párttitkárának, Simon Jánosnak a szavaiból kiderült, hogy éppen e kiemelkedő versenyszereplés következtében Szentendréről sokfelé úgy vélték, hogy valójában egy sokkal nagyobb város: „Szentendre nemcsak a megye kulturális életének egyik fontos központja, hanem országosan is ismert és tekintélyes város [...]. Sokan egyenesen azt gondolják, hogy a város legalább olyan nagy, mint Győr, vagy Békéscsaba. Mire alapozódik ez a hírnév? A kérdésre nem nehéz válaszolni; a város fejlett művészeti élete játssza ebben a főszerepet. A felszólaló ezután példákkal illusztrálta, hogy ezt a fejlődést a megyei pártbizottság ösztönözte és segítette.”71 A Kovács Margit, a Ferenczy és a Czóbel múzeumok léte voltak a tényárnyaló adatok, amelyekkel Simon az állítását alátámasztotta. Ezt követően az interjúban arról számolt büszkén be, hogy „[...] az utóbbi esztendőkben a jó megyei művelődéspolitika hatásaként is közelebb kerültek egymáshoz a lakosság és a városban élő művészek.” Ennek a kijelentésnek nem feltétlenül az igazságtartamát kell utólag aláhúznunk vagy épp megkérdőjeleznünk, hanem azt az elszólást, miszerint a helyiek és a városban élő művészek korábban nem kerültek közel egymáshoz. Ez a közeledés persze, még a nyilvános sajtóforrások tanúsága szerint sem volt tökéletes. „A lakosság” mint olyan rendszeresen értetlenségének adott hangot, mondván a félig falusias jellegű kisvárosban miért (és miből) valósulnak meg látványos, a közellátást és a közműellátást látványosan nem javító beruházások. Erre a panaszra a helyi vezetőknek újra és újra vissza kellett térniük. így tett - már-már rituális módon - Simon is, amikor az 1975-ös városi pártértekezleten felvetett kérdésekre igyekezett egy hónappal később nyilvánosan válaszolni: „A vita mindvégig Szentendre-ízű volt. Rendre olyan észrevételek hangzottak el, amelyek városunkon kívül nem is hangozhattak volna el.” Az újságírói kérdésre pedig, miszerint Szentendrén a közvélemény egy része nincsen tisztában azzal, hogy bizonyos, a várossal kapcsolatos fejlesztési célkitűzések valójában mit is jelentenek, így felelt: 11. kép Szentendre, Leányfalu, Tahi és Pilisszentlászló általános rendezési terve (VÁTI), 1984 (FEMÚZ, Ltsz. n.) SZENTENDRE LEÁNYFALU TAHI. PILISSZENTLÁSZLÓ ÁLTALÁNOS RENDEZÉSI TERVE ■ ipANwiljf-i CLÁMztv _ 69 Szaki 2004: 42-59; v.ö. Szaki 1989: 214-239. 70 Szaki 2004: 74. 71 (n.n.): Befejeződött a megyei pártértekezlet. Pest Megyei Hírlap, 1975. március 4. 25
