Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Epilógus: A múlt és a látvány
Erdősi Péter: Epilógus: a múlt és a látvány gatható, 2010-ben az egyházi kárpótlás jegyében visszakapta eredeti tulajdonosa, az ortodox egyház.56 Ezek látványos példák, ám az egyes lakóépületek, egyes családok esetében még nem ismerjük elég pontosan, hogyan mentek végbe a ma átfogóan kulturális örökségként megnevezett ingatlanok tulajdonosváltásai, a szerbek és magyarok, vagy éppen a régi szentendreiek és az oda beköltözők relációjában. E kérdéskörön belül kiemelkednek a soá szentendrei eseményeinek személyekre, ingatlanjaikra, továbbá a temetőre vonatkozó következményei: a tudományos igényű feldolgozás még nem történt meg.57 A harmadik felvetés: az államosításoknak, az idegenforgalmi-múzeumvárosi fejlesztés során végbement építészeti beavatkozásoknak a tulajdonjoggal való összefüggése. Az iménti kérdésekre vonatkozó tudás hiányosságait a házak birtoklására vonatkozó alapos vizsgálatok, családtörténeti kutatások pótolhatják.58 Pontosan ezek azok a vitális kérdések, amelyek nem az örökség csodálatából, hanem a történeti, társadalomtudományi kutatásból érthetőek meg. 161. kép A szentendrei kikötő felé tartó hajó az utasaival, 1957 körül (FEMÚZ, F 06698) Összefoglalva: a római emlékek az érdeklődés korai, elszórt jelenségei, majd 19. század végi tudományos felfedezést követően, a két világháború között váltak először a módszeres tudományos kutatás tárgyává. Ugyanebben az időben, tehát jóval a szerb jelenlét meggyengülése után kezdett tudatosulni a magyarországi művészettörténetben, műemlékvédelemben a 18-19. századi épületek, színterek történeti jelentősége, védelmük fontossága, bár ezt megelőlegezték az érdeklődés dualizmus alatti városleírásokban mutatkozó jelei. Az 1920-as évektől beszélhetünk arról a nóvumról, amit a képzőművészet jelent, és amelyről hosszú távon bizonyosodott be, hogy a városimázs megalkotásának nélkülözhetetlen eszköze, valóságos tőke. Helyi és külső aktorok munkája eredményeként ezek az elemek egy mozaik darabkáiként már a két világháború között együtt voltak, de a Kádár-kori állam által támogatott nagy projekt rakta ki belőlük és rögzítette a képet a turisztikai fejlesztéssel, a múzeumi intézményépítéssel. Még nem minden részlete vehető ki annak, hogy milyen áron és milyen egyéni élettörténetek háttere előtt konstruálódott Szentendre kulturális öröksége és imázsa. Az örökség meghatározó sajátossága a materiális értékek látványa és ábrázolása, és a művészet mellett egy sajátos, a turisztikától elválaszthatatlanul keletkezett nyelvezet próbálja megidézni a hely szellemét. Ám a valaha bőkezű állam itt is, mint sok helyütt, kihátrált - ez a helyi múzeumokra nézve nem is a rendszerváltással, hanem a megyei rendszer megszűnésével következett be, a városnak most már tényleg saját múzeuma van -, és az 1960—1970-es évek álmainak alighanem vége. Ezzel társult a turizmust szolgáló kommersz árucikkeknek és szolgáltatásoknak immár a műemléki környezetet is kikezdő túltengése. Mi történik közben az örökséggel, és miféle történelem formálódik? A turisztikai kínálatban a múlt és a látvány megidézéséhez rajongó nyelv társult. Ez a nyelvezet azonban elhasználódott. Fordulatait még sokáig fel lehet idézni, de a város felfedezésének kalandja már kevésbé érződik a mondatok mögött. Az idealizáló megközelítés nem alkalmas sem a múltról, sem a jelenkori társadalomról való gondolkodásra. Lehet, hogy éppen a tudományos történetírás és a társadalomtudományok játszhatnának sokkal fontosabb szerepet a város önértelmezésének, vagy akár imázsának alakításában. A Szentendre-kép tovább formálódik. Ha valaki újra nekifog a város történetének megírásához, talán majd azon a ponton veszi fel a tollat, ahol mi letesszük. És talán majd azt is látni fogja, hogy miként kap helyet a történelem a változó önértelmezésben, imázsban. 56 A Budai Szerb Ortodox Egyházmegye intézményeként 1964-ben létrejött Szerb Egyházművészeti Gyűjteményre: Vukovic 1998: 8-10; Asztalos (szerk.) 1996: 46-48. Ugyanerre, továbbá az 1952-től múzeumi célra használt, 2010-ben a megyei múzeumigazgatóságtól visszakapott épülethez kapcsolódó muzeológiai programra és az ennek jegyében készült időszaki kiállításra: Palkovljevic (ed.) 2012: különösen 16, 117. Az ortodox temető sírköveinek inventarizálása: Stanovcic—Stefanovic (ured.) 2012. 57 Az adatok felkutatásának, egybegyűjtésének megindulására: Kertész 2009. 58 A 11-es út építése során keletkezett konfliktusra: Erdősi 2009:273—275. A Ferenczy Múzeum által kiállítóhellyé átalakított Pajor-kúria építés- és birtoklástörténetének összefoglalása egy lehetséges példa a szentendrei háztörténetek feldolgozására: Csomortány-Gömöry 2014. Ehhez lásd még a kötetünk függelékében vázlatosan ismertetett háztörténeteket. 232
