Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Darkó Jenő - Erdősi Péter: Villa Sancti Andreae: a középkori múlt
A középkori múlt Az oklevélben említett falu azonosításához és az ebből adódó következtetésekhez képest biztosabb terepre vezetnek a 12-13. század dokumentumai. Mindenekelőtt: a falu nevet kap, legkésőbb a 12. század közepéig, Szent András apostolról, a templom és a plébánia védőszentjéről.16 (Ebben az időben a szomszédos Pomázt is oklevél nevezi meg.17) A helynév latin nyelvű megfelelője a „de sancto Andrea” formula, amely leggyakrabban egyházi vonatkozásban való említésekor használatos, magát a települést pedig a „villa Sancti Andree” kifejezés is jelölheti. A 14. századi oklevelekben azután megjelenik, különféle írásmódokban, a maival azonos, magyar nyelvű alak, amely különleges a Szent András névvariánssal rendelkező magyarországi települések között.18 A 12. században már püspöki udvarház működött a faluban. Ezt tanúsítja II. Géza király oklevele, amely 1146-ban „a Duna melletti Szentendre püspöki udvarházában” készült.19 A kúria a veszprémi püspök ideiglenes tartózkodási helyéül szolgálhatott, intézkedhetett itt egyházmegyéje ügyeiben, amint arról az 1240-ben itt kiállított oklevele tanúskodik.20 Ugyanakkor az épület világi előkelők megvendégelésére is alkalmas lehetett - a fent említett 1146-os oklevél végén olvasható méltóságlista tanúsága szerint — akár a király kíséretének tagjait is fogadhatta.21 Az Esztergom és Visegrád felé vezető út által lehetővé tett látogatásaik összefügghettek a király környékbeli birtokaival, a Pilis erdeiben folytatott vadászattal.22 Szentendre történetét az „ország közepén” (medium regni) kialakuló világi, illetve egyházi központok - Visegrád, Esztergom és Buda - határozták meg.23 A 13. századra egyházi központtá vált maga Szentendre is: a veszprémi püspökség egyik főesperessége viselte a nevét. Az udvarház legfontosabb funkciója tehát az volt, hogy helyet adott ennek az intézménynek. A 13. század húszas éveiben már bizonyított a működése — a főesperest 1226-ban említik24 —, de létrejöttének ideje biztosan nem állapítható meg. A veszprémi egyházmegye főesperessége A nagy területet, több világi megyét átfogó egyházmegyék igazgatása, a plébániák számának növekedése szükségessé tette középszintű szervezeti egységek működtetését, így a püspökségek joghatósága alá eső terület kisebb egységekre, főesperesi kerületekre tagolódott.25 Az esperesség, későbbi néven főesperesség (archidiaconatus) középszintű intézményében a főesperes a kerületéhez tartozó plébániák előtt a püspököt képviseli, és ügyköréhez tartozik többek közt az egyházi törvények betartatása, a püspökségnek járó tized behajtása. A középkori Magyar Királyságban ezek a szervezetek a 11-12. század fordulóján alakultak ki, először 1092-ben említenek espereseket.26 A századforduló évtizedeinél korábban tehát nem számolhatunk az 1226-tól dokumentált szentendrei főesperesség létrejöttével, és nem csupán az kérdéses, hogy mikor alakult ki az első említésig eltelő több mint száz éves intervallum során, de az is, hogy pontosan hol. Kézenfekvőnek tűnik a válasz: Szentendrén az államalapítás óta birtoka 16 A helynevek 11-12. századi hiányára és a helynévadás okaira: Kristó 1983: 404, 409-410, 414-415. A helynév és a védőszent nevének összefüggésére: Mező 2003: 41. 17 1138-ban, mindössze hat évvel a „Sancti Andree” alak megjelenése előtt (Györffy 1998: 693; Laszlovszky 2001a: 34). 18 Az András/Endre variánsra: Vas 1970. Ennek kapcsán lásd a Szentandrás névalakot viselő számos települést, például a Körös vármegyei Szentendrét, a Torontál (?) vármegyei Szentendrédet, a Somogy vármegyei Balatonendrédet (Mező 2003: 34, 41). A sima szentnevet viselő 21 középkori helységnév közül ugyanakkor csak kettő hordozza a Szentendre alakot, településünkön kívül egy Körös megyei község, mai nevén Gaciste. Mező 1996: 54 (15. sz., 20. sz.), 56. 19 „Actum est hoc in curia episcopali Sancti Andree secus Danubium”. MNL OL, DF 206815. Kiadása: AUO I. 58-59 (25. sz.); Erdélyi (szerk.) 1902: 598-599 (10. sz.). Kivonata: RA I. 25-26 (73. sz.); Bártfai 1938: 2-3 (7. sz.); Bakács 1982: 28-29 (7. sz.). Töredékes kiadása: Fejér CD VII/4. 62 (76. sz.). Legutóbbi kiadása és reprodukciója: Györffy 1994: 54 (20. sz. a képmellékletben); Szovák 1996: 547. Említése még: Zsoldos 1998: 3; Zsoldos 2001: 32. 20 „Datum [...] in curia episcopali iuxta Danubium”, Bertalan veszprémi püspök 1240. évi oklevele: MNL OL, DF 200008. Kiadása: Fejér CD IX/7. 657-659 (17. sz.). Kivonata: Wenzel 1855: 84-85; Bártfai 1938: 6 (24. sz.); Bakács 1982: 37 (42. sz.). 21 A méltóságlista elárulja, hogy az oklevél megírásakor II. Géza előkelői közül többen jelen voltak az udvarházban, négy világi előkelő, hat királyi káplán (Szovák 1996: 548). 22 A pilisi erdőuradalomra és erdőispánságra: Györffy 1998: 692-693; Zsoldos 1998: 18-20. A királyi erdők vadászataira, a király 1265-ben Visegrádon töltött őszi vadászidényére: Búzás 1996: 119. 23 Altmann et al. 1996. (A Medium Regni kötet új, bővített kiadása, amely az ország ezen központi régiójának középkori történetére vonatkozó legújabb kutatásokat gyűjti egybe 2015-re várható, a szerk. megjegyzése.) 24 Jankovich 1959: 59; Györffy 1998: 697; Zsoldos 1998: 16-17; Zsoldos 2001: 39;Tari 2000: 198. 25 Az Árpád-korban a veszprémi püspökség öt megye (Veszprém, Fejér, Zala, Somogy, Visegrád majd Pilis) területét fogta át (Kristó 1988: 260). 26 Az esperességek magyarországi létrejöttére, all. század második felében (első említésükre 1092-ben), I. (Szent) László uralkodása alatt, illetve funkcióikra: Györffy 1973: 270; Szántó 1987:1. 394; Érszegi 1994; Tari 2000: 188. A névváltás kapcsán esperesről főesperesre, Könyves Kálmán korában: Érszegi 1994; Tari 2000: 189. A (fő)esperesek tanultságára, irányító szerepére: Mályusz 1971: 41. A püspökök munkatársaira: Szántó 1987: 427. ítélkezési jogukra: Karácsonyi 1929:1. 81. Joghatóságukra az ispáni megye papjai fölött: Zsoldos 2001: 39-40. 201
