Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Darkó Jenő - Erdősi Péter: Falu a hódoltság peremén: Szentendre a török korban
Szentendre a török korban Mivel ezek a sajátos kijelentések könnyen tévútra vezetnek, érdemes egyenként megvizsgálni, hogy milyen kontextusban hangzottak el. Aló. századi humanista olasz történetíró, Giovanni Michele Bruto az oppidum szóval írta le Szentendrét az 1542-es hadi események elbeszélése során, amely a magyar terminológiában mezővárosnak felel meg. Bruto azonban soha sem járt a területen, és a hadműveletek elbeszélésében nem elsőrendű számára az érintett települések jogilag korrekt definiálása, hanem mint arról fentebb már szó esett, Paolo Giovióval való vitájának adaléka volt ez a téma. Elgondolkodtató ugyanakkor a „város” szó említése két 17. századi forrásban. 1632-ben, a ciszterci követelés kivizsgálása idején nevezi így „a pilisi apát urasághoz tartozó falvaknak” a neveit felsoroló igénylista szerkesztője.121 Mint láthattuk, a szerző csak annyit tudott Szentendréről, hogy Tótfaluhoz hasonlóan jobb állapotban van a többi visszaigényelt településhez képest. Feltehetően ez a relatíve kedvező állapot, és aligha a jogi státus sugallhatta a kifejezés használatát. Az 1697-es tanúkihallgatásban, ahol a megyei biztosok faluként nevezik meg Szentendrét, az idős tanú emlékezete szerint a „pápista utca” másik elnevezése a „város utcája” volt. Ez esetben a lakosság szóhasználata a helység adott — vagy pontosabban fogalmazva, a szerbek megjelenése után már táguló - dimenzióin belül ír le egy vélhetően központi részletet, esetleg alkalmaz egy régebbi lokális elnevezést, amely már önmagában is szubjektív lehetett. Jogi dokumentum, amely az oppidum kifejezést használná Szentendrére, az oszmán időszakban nem található. A Mohács előtti oklevelek faluként (villa) vagy birtokként (possessio) nevezték meg, és nincs ez másképpen a defterekben sem, amelyekben a karye kifejezés jelöli a falut.122 Nem zárható ki azonban, hogy Szentendrét — akár a környéken bekövetkezett nagyobb arányú falupusztuláshoz való viszonyítás miatt, akár a település arculatának egyes középkori eredetű vonásai folytán - a kortársak bizonyos helyzetekben falunál többnek érzékelték, többre tarthatták. Összegezve az elmondottakat, Szentendre a török korban jogi, társadalmi és gazdasági adottságait tekintve egyaránt falu, de esetenként - egyes összefüggésekben, a település bizonyos percepcióiban - előfordulhatott olyan szóhasználat, amely más falvakhoz képest egyfajta többletet kívánt jelezni. Mivel ebben a fejezetben többször felvillantak már a középkori előzmények, itt az ideje, hogy végre ezeket is megvizsgáljuk. Honnan jutott az oszmán hódoltság kori állapotába Szentendre? 133. kép Török településként ábrázolt Szentendre, 1693 (MNMTKCS, T.5482) 121 Békefi 1891-1892:11.26 (1. jegyzet). 122 A történeti irodalomban megjelent az a vélekedés, hogy az 1562-es defler városnak nevezi a helységet, a náhije településeinek sorában Visegrád mellett egyedüliként. Az 1562. évi defter alapján Bártfai Szabó László szerint Visegrád és Szentendre „város” a visegrádi náhije helységei között. Bártfai 1938: 404 (1638. sz.). Ennek hivatkozása: Velics-Kammerer (szerk.) 1886-1890:1.142-144 (ahol azonban Szentendre neve nem jelenik meg a visegrádi náhije helységei között). Ugyanazon dokumentumban, Rüsztem pasa visegrádi náhijebeli birtokainál Visegrád „város”, míg Szentendre „falu”: Velics-Kammerer (szerk.) 1886-1890: 149. Bártfaihoz hasonlóan foglalt állást Katonáné Szentendrey Katalin, mondván „az 1562-ben készített deftered«, a visegrádi náhijehez tartozó helységek között Visegrádot és Szentendrét írták városnak, a többi környékbeli helységet falunak" (Katonáné Szentendrey 1998: 36). Ez utóbbi hivatkozása: Káldy-Nagy 1971: 78 (108. sz.), ahol azonban a falu jelentésű karye kifejezés áll. A 16. századi deftered« szaktekintélye és kiadója, Káldy-Nagy Gyula tehát itt és a magyar nyelvű forráspublikációkban is következetesen faluként említi a helységet. A forrástípus szóhasználata kapcsán egyébiránt figyelemre méltó, hogy a „török defterek mind a városokat, mind a mezővárosokat megkülönböztetés nélkül a magyar város szóval jelölték” (Kubinyi 2006: 162). 197
