Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Darkó Jenő - Erdősi Péter: Falu a hódoltság peremén: Szentendre a török korban
Szentendre a török korban Visszafoglaló háború, elnéptelenedő falu Amikor a Szent Ligában összefogó európai hatalmak jóvoltából, a Habsburg-ház vezetésével megindult a visszafoglaló hadjárat, a háborús földrajz és a választott haditerv - mint aló. század első felében és a tizenötéves háború alatt — ismét megkövetelte a Dunakanyar felől érkező katonaság átvonulását a térségen. 1684-ben Szentendre a Buda körüli hadműveleti zóna egyik pontjaként jelent meg egyes korabeli ábrázolásokon.112 Nem ok nélkül. Visegrád elfoglalása, majd a balparti sikerek - Vác és Pest bevétele - után Lotharingiai Károly serege júliusban átkelt a Szentendrei-szigeten és szembetalálta magát Musztafa szerdár, a magyarországi török hadak parancsnoka Buda védelmében felsorakozott katonáival, akiket kétnapos ütközetben szorított vissza Érd felé.113 Míg a Lukács Pál emlékezésében szereplő, fent idézett adattal számolva a falu elnéptelenedése a Thökölyfelkelés éveire tehető, más forrás szerint mindez később, a főváros „első szállása” — Buda első ostroma — miatt következett be.114 Az 1684-es hadjárat résztvevőit - akik sikertelenül jártak Buda alatt - talán csak néhányan láthatták a helyiek közül. Két év múlva, 1686 júniusában Lotharingiai Károly katonái újra Buda ellen meneteltek. A Szentendreiszigeten átkelők szeme előtt „néhány nyomorúságos szétrombolt falu” jelent meg. A lovasság „a Szentendrének nevezett falu fölötti magaslaton táborozik, innen már jól látni Budát” - jegyezte fel egy szemtanú. Egy falu fölött, amely üresen áll? „Különböző falusiak, jobbágyok” hoztak reménykeltő híreket, de nem szentendreiek. A lovasság egy napig pihent, utolérte a gyalogság, takarmánygyűjtés zajlott. Rőzsenyalábok, háncskosarak készültek, ezeket hajókon az Óbudánál készülő hídhoz vitték. A katonák továbbvonultak, a gyalogság Óbudára ért, a lovasság a Gellérthegynél állt meg.115 Buda visszafoglalása megnyitotta az utat a magyarországi török uralom felszámolása előtt. Mi történik Szentendrén a következő években? Utoléri az, ami szomszédjaira már korábban lesújtott. A csökkenő portaszám mélypontra jutott: noha 1683-ban még háromnegyed telekkel számoltak, 1686-ban már a komor „Sz. Endre deserta” - elnéptelenedett, puszta - kifejezés állt a portajegyzékben. Ekkor, a Buda visszavétele utáni ősszel a környéken is alig találtak adóztatható portát.116 Az, hogy nem várták meg egy újabb, több tízezres hadsereg jövetelét, hanem elrejtőztek valahol, még akkor is valószínű, ha a portajegyzékek forráskritikája általában óvatosságra int. Innen kellett újrakezdeniük a Szentendrére visszatérőknek. Zichy földesúr a budai török riválisok nélkül erősíthette meg jogait uradalma fölött, és ebben a pilisi 131. kép A Magyar Királyság Nürnbergben nyomtatott térképének részlete a Dunakanyarról1684 (MNL OL T, S68XN0. 0001/3) 112 Von Hannenstein mérnök tollrajzaira (az 1684-es események kapcsán): Kisari Balla 2000:159,499 (239. sz.), 174,522 (263. sz.). 113 A keresztény sereg felvonulására, a Szentendrén lezajlott 1684-es ütközetre: Bánlaky 1928—1942: XVII. 70—72, 7. melléklet; Katonáné Szentendrey 1996: 24—25; Czigány—Hankó (szerk.) 1998: 14, 42—43,135 (60. jegyzet); Domokos 2000: 32. Az ütközet helyére Szentendre és Pomáz között: Laszlovszky 2001b: 51—52. Esztergom 1684 októberi bevételére: Csorba 1978: 189—195. Esztergom 1685-ös török ostromára és felmentésére: Csorba 1978:195—200. 114 Ennek kapcsán lásd a szentendrei jobbágyok panaszát: „Buda első szállásától fogva mindenkor el köllött futnunk, soha azulta nem volt bizonyos lakásunk, hanem buidostónk [...]”. Idézi Katonáné Szentendrey 1996: 25. Az sem zárható ki, hogy mindkét forrás igazat állít, és a többszöri menekülés váltakozott a visszatelepülési kísérletekkel. Az óbudai lakosság az 1684-es ostrom miatt menekült el, szétszéledt. Négy év múlva, 1688-ban, Székesfehérvár felszabadulása után menlevéllel tért vissza körülbelül negyven család (L. Gál 2000: 228-229). 115 A Szentendrét érintő hadfelvonulásra: Bánlaky 1928—1942: XVII. 186—188; Domokos 2000:39—40; Czigány—Hankó (szerk.) 1998:44,136 (69., 71. jegyzet). Michele DAste, Zenarolla, Gemelli Careri és egy angol szerző beszámolóiban (D’Aste 2000: 72—74; Szakály (szerk.) 1986: 103, 188, 306, 359). Némelyik forrásban tévesen a készülő híd helyeként a Szentendrei-sziget áll az Óbudai helyett (Szakály (szerk.) 1986: 231,16. jegyzet, 393, 3. jegyzet). Másutt azt olvashatjuk, hogy sajkások kapcsolták össze a Buda környéki szigeteken létesített, a had ellátását szolgáló építményeket, szertárakat a Vác-Szentendre közötti császári táborral (Szentkláray 1885: 219). 116 1686-ban a lakatlan és lakott, illetve adóztatható helységek jegyzékében (Szakály (szerk.) 1986:110). Tótfaluban még volt adóztatható porta, de Óbudán, Pomázon, Kalászon és Bogdánban már nem. 195
