Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Darkó Jenő - Erdősi Péter: Falu a hódoltság peremén: Szentendre a török korban
Darkó Jenő - Erdőst Pe'ter: Falu a hódoltság peremén A nádor, akit a pilisi apát megkeresett azzal az állítással, hogy Szentendre egykor a cisztercieké volt, vizsgálatot rendelt el. A lefolytatásával megbízott Horváth Ferenc és Baranyai Mihály 1611-ben Vácról a Magyar Kamarának írt leveléből értesülünk a történtekről.73 A Pilis megyei lakosság körében aziránt tudakozódtak: „[...] valaki hallotta-e s tudja-e hogy Szent-Endréd papi jószág, vagy koronajószág volna. Kik hittel megmondották, hogy soha nem hallották s nem is tudják, hogy valamikor papok, vagy apáturak bírták volna, hanem az szent koronához tartozandó volt mindenkoron.”74 Miután az eredményt jelentették a nádornak, a Kamara intézkedett a birtoknak a király részére történő elfoglalásáról, ami nem jelenthetett mást, mint az eddig is valós birtokjog megerősítését, a fennálló helyzet érvényesítését. Igyekezetükért cserébe Horváth és Baranyai mindketten birtokot kérhettek a királytól vagy a nádortól, és Pátyon meg is találták azt.75 Füley Tamás azonban nem adta fel a küzdelmet. 1615-ben a győri káptalan előtt tett nyilatkozatával próbálta elhárítani, hogy az apátság pilisi birtokait a király vagy a nádor eladományozza. A konkrét kockázat, amitől tartott, az volt, hogy az óbudai, a marosi vagy más helységbeli lakók megszerzik, elbitorolják a javakat.76 Abban az időben, amikor Pázmány Péter esztergomi érsek a katolikus egyháztól elidegenített birtokok visszaszerzésén munkálkodott, Füley is újabb kísérletet tett. Elérte, hogy az uralkodó, II. Ferdinánd utasítsa az érintett várkapitányokat a falvak visszaadására, és arra, hogy az ott élők az apátságnak teljesítsék kötelességeiket. A komáromi várhoz szolgáló Szentendre, Tótfalu és Békásmegyer vonatkozásában az apát Ernst von Kolonitsch komáromi főkapitánnyal került szembe. Kolonitsch királyi jóváhagyás nélkül élvezi a jövedelmeit azoknak a birtokoknak, amelyek „jog szerint és régóta” az apátsághoz tartoznak - magyarázta az apát az uralkodónak. Igaz, hogy e birtokok a török súlyos igáját viselik, de „a föld termékenysége és gazdag jövedelme miatt néhányan már lakni kezdték”.77 A Kolonitsch elleni támadásnak aktualitást adhatott a komáromi uradalom 1615. évi, már említett elzálogosítása. II. Ferdinánd véleményt kért Kolonitschtól, aki úgy válaszolt, hogy a nádor korábban csakugyan át akarta adni a kérdéses falvakat az apátságnak, ám ez nem történt meg. A terület megtartásában mind tisztségénél fogva, mind zálogbirtokosként érdekelt kapitány nem látta módját annak, hogy a Szent Koronához tartozó javakat elidegenítsék: tudta és el is magyarázta, hogy Szentendre, Tótfalu és Békásmegyer Visegrád elvesztése óta tartozott a komáromi uradalomhoz, és benne volt annak urbáriumában. Az apát által követelt többi birtok (Kovácsi, Szántó, Dömös, Körtvélytó, Kalász és Pomáz) viszont nem volt benne, régi uraikról a kapitány nem tudott, de előzékenyen vállalta, hogy tudakozódik a lakosaiknál. 1632-ben Ferdinánd kiadatta Füleynek a birtokokra vonatkozó iratokat, ám az apát tíz évvel később bekövetkezett haláláig nincs semmi jele annak, hogy az ügyben számottevő előrelépés történt volna.78 Figyelemre méltó azonban az a levél, amelyben egy, a vizsgálat során megbízott személy azt az utasítást kapta, hogy keresse fel az apátot, és kérdezze meg, hogy mikor kerültek a falvak az apátsághoz, illetve az egymást követő királyok hogyan intézkedtek róluk („melyik király micsoda igazságot mondja hozzá”).79 Értékesek a levél gazdasági viszonyokat érintő utalásai. Kiderül, hogy több falunál az óbudaiak szántanak, Füley tehát nem ok nélkül tartott az óbudaiak terjeszkedésétől. Nem zárható ki, hogy ez a terjeszkedés Szentendrére is vonatkozott. A falu korabeli használatának egyébiránt világos jele, hogy a levélíró értesülése szerint egy özvegyasszony három házat vett magának benne.80 A sokáig húzódó vita - amely végül a komáromi váruradalom javára dőlt el - rámutat arra, hogy a 17. század első évtizedeiben az apátság nemcsak elvi okokból követelte vissza Szentendrét, hanem azért is, mert a település gazdasági szem-73 Beszámoló a vizsgálat lefolytatására: Békefi 1891-1892: II: 401-403 (lix. sz.). A nádor 1611-ben nem volt más, mint Thurzó György, aki a tizenötéves háborúban saját szemével láthatta Szentendrét és környékét (lásd ennek kapcsán a korábban írtakat). A rendi főméltóságok szerepére a hódoltságbeli birtokok, egyházi testületek jogainak védelmében: Szakály 1997: 51-64. 74 Békefi 1891-1892: II: 401 (lix. sz.). 75 Lehetséges, hogy az 1611-es vizsgálatban résztvevő, Pátyon birtokot kért Horváth Ferenc megegyezik azzal az azonos nevű személlyel, aki váci katona volt, 1610-ben részbirtokos Szentendrén és Páty birtok miatt pereskedett 1609 végén, illetve 1615 közepén. Minderre: Szarka 2008: 153 (583. jegyzet). Az ő és Baranyai Mihály személye kapcsán lásd a szentendreiek fentebb idézett, 1608. évi levelében szintén párban említett Horvát Bertalant és Mihály deákot. 76 Az apát 1615-ös tiltakozására a győri káptalannál: Békefi 1891-1892: II. 21,411-412 (lxix. sz.). 77 „[...] propter fertilitatem et uberes terrae proventus nonnulli iam inhabitare coeperunt [...].’’Füley Tamás II. Ferdinándhoz írott kérelmében, 1631 körül: Békefi 1891-1892: II. 24,452-453 (xcii. sz.). Ernst von Kolonitsch főkapitány (1625-1639) személyére: Pálfly 1997: 284. 78 Ernst von Kolonitsch válasza II. Ferdinándnak, 1632-ben: Békefi 1891-1892: II. 25,464-465 (xcv. sz.). 79 Békefi 1891-1892:11.26 (1. jegyzet). 80 Két, a zirci apátság levéltárában fennmaradt, szentendrei vonatkozású iratot idéz Békefi Rémig (Békefi 1891-1892: II. 26,1. jegyzet). Az egyik egy feljegyzés Szentendre és Tótfalu épségéről, miszerint „Szent Endre város ép, Komárom feő kapitány bírja”. A másik pedig a következő utasítás: ,Az pilisi apátúrhoz elmenj Jó János uram, az neve Füley Tamás. Tudd meg tőle, mennyi esztendeje, hogy Pilishöz adták volt ezöket (Zentendred, Pomáz, Dömös, Békásmegyer óbudaiak szántják, Körtvélyes), és melyik király micsoda igazságot mondja hozzá. Mert Wösterhi Jakab hat házat vött magának. Egy özvegy asszony is hármat Szent Endrédben. Ezöknek gondját viselje kegyelmetek. Irásád hozzad.” Ennek kapcsán lásd még az óbudaiak által bérbe vett pusztákat Békásmegyeren és Pilisszántón, valamint legelőt Kalászon és Pomázon (L. Gál 2000: 228). 188
