Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Darkó Jenő - Erdősi Péter: Falu a hódoltság peremén: Szentendre a török korban
Darkó Jenő - Erdőst Péter: Falu a hódoltság peremén kérését tolmácsoló küldeményébe belehajtva — a levelüket, amely így a váci terhekkel szembeni közös kifogások alátámasztásaként szolgálhatott.64 Jelentőségét emeli, hogy a jelenleg ismert első, szentendrei község által kibocsátott dokumentumról van szó. „Adassék ez levél az Római Császár ő Felsége Udvar Bírájának Német Andrásnak Komáromban minekönk bízott Uronknak nagy hűséggel. Mi szegény megnyomorodott szentendreiek, tiszta szívből való szolgálatonkot ajánljuk Uraságodnak. Könyörgönk Uraságodnak keseredett szívvel lélekkel, kicsinytől fogva nagyig, az egy élő Istenért, örökké való üdvösségednek megadásáért. Oka könyörgésönknek az, hogy Uraságod az mi állapatonkat végezze minden jóra, hogy mi az Uraságodnak szárnya, gondviselése alatt megmaradhassonk. Annakokáért ha gondonkat Uraságod nem viseli, mi immár tovább az Horvát Bertalant és Mihály deákot nem szolgáljuk, hanem pusztán hagyjuk az falut. lm az falut az jövevények megszállották vala mi velőnk egyetemben. Azért hogy látják, hogy az szolgálat és adó háromfele vagyon, immár Szent Endréről elmennek, es mi szentendreiek, tízen ha maradhatonk. Mindazonáltal, ha Uraságod megszabadít, tehát ez hír hallván ismét többen jönnek közénk, ez ideig is elegen jöttének volna hozzánk, de hogy látják az sokfelé való adót es szolgálatot, azért nem jöttének. Végezetre ha ugyan ő Felségétől elvesznek, es ez több faluktól elszakasztnak bennönköt. Mi ma protestálonk az Isten előtt, hogy mi is elmegyünk az faluról, mert kétfelé nem szolgalhatonk. Azért ekkorag is csak az ország gyűlését vártuk, és Uraságodnak híre nélkől nem akartonk semmit cselekedni. Isten éltesse Uraságodot nagy sok jo esztendeig. Mi szegény szentendreiek örömöst szolgálónk Uraságodnak. / Jó választ várónk Uraságodtól. Actum Szent Endreini 26 die Septembris / ANNO DOMINI 1608.”65 Ahogy a közös levél írója szem előtt tartja a királyi váruradalomhoz tartozás előnyeit, úgy a szentendrei levél szerzője is tudja, hogy Komárom elvileg védelmet nyújthat a kötelező szolgáltatások emelésével szemben. Figyelemre méltó a helység újratelepüléséről előadott történet: a háború után a visszatérő régi szentendreiek - mintegy tíz ember, de talán velük a családjaik is - egy ideig közösen lakták a falut a „jövevényekkel”, akik azonban hamar elszéledtek: túl nagynak látták a terheket, elriasztotta őket a háromfelé - a töröknek, Komáromnak és Vácnak - teljesítendő szolgálat. A lakosság - az 1546 és 1559 közötti, a deftert к elemzésénél említett átalakulás után - tehát ismét változott, még ha átmenetileg is. A levél már csak a régiek nevében íródik, a változások ellenére ugyanis továbbra is ők hordozzák a helyi kötődés tudatát. A község képviseletében a levélíró megtalálta a tiltakozás módját, azt az érvet, amellyel talán hatni lehetett a komáromi uradalom vezetésére: ha többen lennének, nőne a falu teljesítőképessége. Mondandójukat nyomatékosítva még a távozást is kilátásba helyezték: ha nincs más választásuk, ők is elmennek a faluból. A szentendreiek tehát képesek voltak arra, hogy a többi, Komáromot szolgáló településsel összehangoltan fellépve, de mégis önállóan fogalmazzák meg álláspontjukat. Tudtak arról is, hogy kötelezettségeikről az országgyűlésen születik döntés - amely a levél megírásával egyidejűleg ülésezett Pozsonyban. 127. kép A vasúti villasoron feltárt török kori bronzedény, belső felén ónozással, 16-17. század (FEMÚZ, 67.116.2) 64 A szentendreiek 1608. szeptember 26-án írt levelét fontosságára való tekintettel teljes teljedelemben idézzük, modern átírásban. Lelőhelye: MNL OL, E 148, 268/3. 1-2. Ugyanott található, ahol az imént idézettek, de Gárdonyi Albert nem közölte; ugyanakkor L. Gál Eva (L. Gál 1988: 36) egyik jegyzetben (31. jegyzet) említette. Noha dátuma egyezik a szeptember 26-i, óbudaiakkal közös (MNL OL, E 148, 268/3. 5—7) levelével, más a kéz és más a tinta, illetve az egyik óbudai, a másik pedig szentendrei keltezésű. A rajta pecsét nyomaként azonosítható folt nem a szentendreiektől származik, ugyanis a bég levele (MNL OL, E 148,268/3. 3-4) mellé helyezve jól látható, hogy az arra lezárásakor ráhelyezett viasz ütött át és hagyott foltot. Mivel a fent említett közös levélen a felsorolt települések között a szentendreiek az előkelő második helyen szerepelnek, felvethető, hogy a három nyomat közül az egyik esedeg az ő pecsétjükről készült. Ebből az következne, hogy a község már a török kiűzése, a szerb lakosság megjelenése, a mezővárosi státus elnyerése előtt használhatott pecsétet. Ez az óvatos feltételezés jelenleg sajnos nem bizonyítható, és az a tény is gyengíti, hogy az önállóan írt, fent idézett levelüket ugyanakkor nem pecsételték meg. A mezővárosok 14-15. századi pecséthasználatáról Orosz István így írt: a „vásártartás privilégiuma mellett és helyett a mezővárosi pecséttel való élés fejezte ki leginkább e településeknek a jobbágyfalvaktól való különbözőségét”, ennek jogát „sok olyan mezővárosnál is tapasztalhatjuk, amelyek vásártartási és egyéb privilégiumáról nincs tudomásunk”. Orosz 1995: 6. 65 MNL OL, E 148,268/3.1—2. Lásd jelen kötet C. Függelék 4. dokumentumát. 186
