Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Darkó Jenő - Erdősi Péter: Falu a hódoltság peremén: Szentendre a török korban
Szentendre a török korban A Mohácsot követő harmincöt esztendőt országos szinten nemcsak Szulejmán további hódításai tették keservessé, hanem a két király, I. (Habsburg) Ferdinánd és I. (Dicsőséges) Szulejmán által pártfogolt Szapolyai János viszálya is. Buda és környéke a török veszélyt és a keresztény királyok küzdelmét egyaránt érezte.5 1526-ban a mohácsi csata és Buda átmeneti megszállása, a pesti oldal feldúlása már félelmet keltett,6 ám a főváros még évtizedekig a Szulejmán szultán által támogatott Szapolyai-párt kezén maradt. 1527-ben Ferdinánd elfoglalta ugyan tőle Budát, de 1529-ben Szulejmán serege visszavette és Szapolyait ültette be a városba. Ekkor a nagyvezír Óbudánál vert tábort; a Bécs ellen vonuló török seregnek nem ellenállt Visegrád és Esztergom, de Tata és Komárom sem.7 Ferdinánd katonái 1530 őszén Wilhelm Roggendorf vezetésével viszszaszerezték Esztergomot, Visegrádot és Vácot, a Szapolyai kezén lévő Budát azonban sikertelenül ostromolták.8 1540 őszén a János király özvegye, Izabella kezén lévő főváros elleni ostromra készülő, Leonhard Vels és Nicolaus Salm vezette katonaság Visegrád alsó vára, Vác és Pest bevétele után és az Izabellával folytatott óbudai tárgyalások előtt Szentendrénél állapodott meg. Innen kelt a hadvezér 1940. október 21-i jelentése.9 Ugyanekkor intézkedett a táborban arról, hogy a marosiak kapják meg a visegrádi várban elhelyezett lisztkészletüket, és pótolta a katonák által okozott kárt a visegrádi ferences szerzeteseknek is.10 1541-ben a kiújuló küzdelembe beavatkozó - és Budát csellel megszerző - török hadsereg került veszélyes közelségbe, amikor Szulejmán serege huszonöt napon át Óbudánál táborozott.11 A következő évben az 1540. évi, Vels- és Salm-féle táborozáshoz hasonlóan ismét felvonulási terep lett a Szentendrei-sziget. 1542-ben ugyanakkor a Ferdinánd által Buda visszafoglalására küldött, Pest megszerzésével is eredménytelenül próbálkozó birodalmi sereg hadmozdulatai nyugtalanították a térségben élőket. A Szentendrei-sziget északi részén épített hajóhídon keltek át a Duna jobb partjáról a váci oldalra a Pest ellen vonuló, Brandenburgi Joachim vezette németek, olaszok és magyarok. A Margitszigetet megszerezték, miközben az ellenség Óbudáról lőtte őket. Pest alól visszavonulva felgyújtották Vácot és több környékbeli falut.12 13 A hadműveleteket elbeszélő humanista olasz történetíró, Giovanni Michele Bruto (1517— 1592) futólag megemlítette Szentendrét mint kisebbfajta oppidumotP 120. kép II. Lajos Visegrádon vert ezüst dénárjának elő- és hátlapja, 1526 (FEMÚZ, Éremtár SZBM 67.1.80.3) 5 Buda ostromai 1542-ig: Makkai 1958: 98; Veszprémy 2000. 6 A város első, 1526-es elfoglalására: Bánlaky 1928-1942: XII. 270—274; Kubinyi 1973: 200—201; Káldy-Nagy 1974: 83; Veszprémy 2000: 8. 7 Az 1527. és 1529. évi eseményekre: Bánlaky 1928—1942: XIII. 27-28, 58-65; Káldy-Nagy 1974: 91-92; Veszprémy 2000: 8—10. Az 1529 óta Budán és környékén állomásozó török segédcsapatokra: Kubinyi 1973: 213; v.ö. Szakály 2001: 331. 8 Az 1530-as ostromra: Bánlaky 1928-1942: XIII. 77—79. A vár felmentésére küldött török sereg portyáira, pusztítására: Bánlaky 1928-1942: XIII. 79—80; Kubinyi 1973: 209; Veszprémy 2000: 11-13. Az ostrom ideje táján török naszádosok ütöttek rajta Szentendre fölött a felhévízi vásárra igyekvő kereskedőkön (Szerémi 1857: 275, magyar fordításban: Szerémi 1979: 249). Lásd még Szentkláray 1885: 132. 9 Az 1540-es év eseményeire: Bánlaky 1928-1942: XIII. 150-153; Kubinyi 1973: 228; Veszprémy 2000: 13-16. A táborra az óbudai hévizeknél: Veress 1901:104. Vels és Salm jelentésére a szentendrei táborból: Veress 1901: 104 (1. jegyzet). 10 Salm jelentését közli: Bunyitai et al. (szerk.) 1902-1912: III. 503-504 (507. sz.). Kivonata: Bártfai 1938: 383 (1540. sz.). Az oklevélkivonat félrevezető, mivel úgy tűnhet belőle, mintha I. Ferdinánd személyesen intézkedne Szentendrén. A király azonban nem járt a hadszíntéren, ezidőtájt Bécsújhelyen tartózkodott. Lásd erre Bunyitai et al. (szerk.) 1902-1912: III. 502—503 (506. sz.). 11 Buda török általi 1541-es elfoglalására: Bánlaky 1928-1942: XIII. 157-166; Kubinyi 1973: 229—230; Káldy-Nagy 1974: 169—170; Veszprémy 2000:16-20. Szulejmán táborára Óbudán: Hegyi 2001: 255. 12 Az 1542. év hadmozdulataira: Bánlaky 1928-1942: XIII. 171-182. Az átkelésre a Szentendrei-szigeten: Bánlaky 1928-1942: XIII. 177; Károlyi 1880: 633; Szentkláray 1885: 157; Fekete-Nagy 1973: 337-338; Veszprémy 2000: 20-21. A margitszigeti és óbudai hadmozdulatokra, a visszavonulásra Giovanni Medici jelentéseiben: Bártfai 1938: 385-386 (1553. sz., 1554. sz.). Az óbudai hadszíntérre: L. Gál 2000: 225. 13 „Ergo imperatur, quod bene verteret, ut qua insula Vizze interutramque Danubii ripam intercedit (perperam Iovius Santandream appellat, quo nomine non magnum oppidum vocatur, haud procul Buda situm), duplici ponte ultro ad insulam a citeriore ripa ab insula ultro ad Vaciam, quae est e regione posita urbs, amnis jungeretur.” Brutus 1863-1876: III. 236. A forrásra hivatkozik: Tettamanti 1991: 466. Brutónak itt az volt a célja, hogy korrigálja Paolo Giovio tévedését, aki a Váci-szigetet Szentendre néven ismeri; ezért jegyezte meg, hogy Szentendre egy „kis oppidum” neve, amely Budától nem messze fekszik. A kritizált szöveghely: „Nam Danubius in insulam sancti Andreae, et inde ad Vaccianam ripam traiecturis gemino ponte et laborioso quidem opere iungendus erat.” Giovio 1550-1552: II. 420. Valójában azonban Giovio sem tévedett, hiszen a két elnevezés - Váci- („insula Vizze”) és Szentendrei-sziget („insula sancti Andreae”) - megfelelt egymásnak. Itt jegyzendő meg, hogy a térséget mindkét történetíró csak értesülésekből ismerhette. Az oppidum kifejezés használatára a fejezet végén visszatérünk. 177
