Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században
Erdőst Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században állapot Faragó Tamás elemzése nyomán kritikusabban is értékelhető. A helyi gazdaság szerkezetében a mezőgazdaság immár túlsúlyba került a kézműipar és a kereskedelem rovására.168 A külső kihívások és a kisebb belső mozgások ellenére maga a struktúra merev, s ez már önmagában is a válság tünete. Nem egyedül a Pest által támasztott verseny okozza a krízist, hanem több ok együttállása; a 18. században létrejött, és akkor még sikeres szervezet már az új század kezdete előtt eléri teljesítőképessége határait, de nem képes megújulni, amit addig bejáratott, azt viszi tovább és konzerválja. Vajon akadtak-e olyan szereplők a szentendrei társadalomban, akik a problémák mélyebb okaira is felfigyeltek, és nem csupán a régi dicsőség elmúlásán keseregtek, hanem változást sürgettek? A magyar reformkor programjával csupán az egyidejűség köti-e össze a szentendreieket, vagy valamilyen módon be is kapcsolódtak a változásokba? Erre a kérdésre is a későbbi, alaposabb kutatások válaszolhatnának. A külső beavatkozások, a Magyar Kamara követelései és a vármegye intézkedései mindazonáltal lépésre kényszerítették a szentendrei szcéna szereplőit. 1837-ben a megye rendelete nyomán a mezőváros igazgatásában alapvető változás történt, amelynek során különválasztották a tanács és az esküdtek üléseit. Az esküdtek testületének létszáma nőtt, és a korábbinál nagyobb befolyást gyakorolhatott a döntésekre.169 A helyi gazdasági életbe ugyanakkor a vármegye a céhes kézműipari termékek, az élelmiszerek árának, illetve a céhes mestereknél dolgozó legények bérének megszabásával avatkozott be. A limitációnak ez a gyakorlata már a 18. század óta érvényesült, de a magyar reformmozgalomban élen járó Pest-Pilis-Solt vármegye újszerű törekvéssel állt elő, amikor a szabad iparűzés előmozdítása érdekében a céhek monopolhelyzetét támadta. A megye állásfoglalását egyúttal az is motiválta, hogy a felülről, a Helytartótanács által a céhek ügyében hozott védő rendeletekkel szemben a törvényalkotó országgyűlésnek kívánt teret engedni. A szentendrei molnár- és bognárcéh helyi kontárokkal szembeni fellépése - a megye és a Helytartótanács szembenállása folytán - így vált egy országos érvényű konfliktus részévé az 1820-1840-es években.170 A 19. század első felében a múltban megszerzett kedvezmények védelme Szentendre vezetésének napirendjén szerepelt, még ha más okokból is, mint a nemesi reformpolitika törekvéseivel dacoló szabad királyi városokban. A mezővárosnak a földbirtokossal, vagyis a Magyar Kamarával szemben kellett megállnia a helyét.171 Amire egykor Ráby Mátyás felfigyelt, másoknak is szembetűnhetett: a gazdagság, amelyből több is kifacsarható lehetett volna, mint amennyit a szerződése rögzített. Hosszú éveken keresztül, először 1818 és 1829, majd 1840 és 1848 között zajlott Szentendre két, úgynevezett kamarai pere.172 Ezek a 19. századi jogviták jelentették az 1773-as szerződés tényleges próbáit: előképe pedig az úrbéri rendelet végrehajtása során tapasztalt krízis volt. A mezőváros azt tűzte ki célul, hogy kötelezettségeinek ne az úrbér-, hanem a haszonbér-jellegét emeljék ki, s így a régi szerződés szinte minden egyes szava különös jelentőséggel bírt. A felperes azzal érvelt, hogy a mezőváros, előnyös adottságaihoz képest, keveset adózik. A Pesthez és Budához közeli fekvés, a dunai összeköttetés, a híres bort termő szőlők, a dúsan termő mezők, az erdő, a nádas és a malmok: csupa olyan indok, amit már Grassalkovich Antal vagy Ráby Mátyás is felhozhattak volna. S ha a 19. század első felének Szentendréje már nem is volt fogható régebbi önmagához, a régi privilégiumot mégis sikeresen védelmezte a Kamarával szemben. Ám 1848 polgári átalakulása nemsokára olyan fordulatot hozott, amely semmissé tette a mezővárosi státuszt, egyszersmind a hozzá kapcsolt szolgáltatásokat.173 Alig ért véget a második kamarai per, mikor az áprilisi törvények, a jobbágyfelszabadítás intézkedései véget vetettek a mezővárosi privilégiumra alapozott rendszernek, sőt maga a Kamara is megszűnt.174 Az országgyűlés pozsonyi és a forradalom pesti eseményeit az 1848. március 18-i vegyes gyűlésen — a tanácsülés szokásos létszámánál nagyobb városi közönség előtt - ismertette Eckstein Rudolf járási főszolgabíró, a testületet a „polgártársaim” megszólítással üdvözölte, és az átalakulás nyugodt jellegét hangsúlyozta. A vármegyének a békés változásokat támogató állásfoglalásával egyetértő végzését, az alábbi felkiáltással, „örök emlékül” a levéltárba tették: 168 Ami Szentendrén történik, más mezővárosokról is elmondható: már nem megfelelő a piaci értékesítésből szerzett haszon, az ipar és a kereskedelem önmagában nem elegendő; a földművelés is szükséges; kiutat pedig a specializálódás jelenthet. Szentendre esete példa arra, hogy a stagnáló mezővárosok „milyen elkeseredett harcot folytatnak földesuraikkal a földért”. Orosz 1995:14. 169 Dóka 1981: 99. 170 Eperjessy 1965: 248; Eperjessy 1967: 174-176; Dóka 1981: 95-96. 171 L. Gál Éva szerint Óbuda esetében a mezővárosi, sőt a Buda és Pest külvárosává való fejlődést elősegítette, hogy a Magyar Kamara „távoli” és „személytelen” földesúr volt a Zichyekhez képest. (L. Gál 1990: 48). Mindazonáltal a 19. század első felében Szentendrével szemben annak érdekében lépett fel, hogy ezt a jövedelemforrását minél inkább kiaknázza. 172 PML, V.302.e, No. 80-87,93-97; PML, V.302.e, No. 100-101a. Dóka 1981:102-103. 173 Dóka 1981:103. 174 A jobbágyfelszabadításra: Varga 1971; Sándor 1996. A jobbágyság megszűnésére Pest-Buda környékén: Lakatos 1957. A mezővárosi státusz a jobbágyfelszabadítással értelmetlenné vált — „a privilégiumok megszüntetése a mezővárosi jogállást is értelmedenné tette” (Orosz 1995: 14). A kamarai igazgatás helyére a polgári pénzügyigazgatás lépett (Nagy 1.1971: 354—356). 168
