Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században
Erdőst Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században rosban.101 Szentendre nagyszámú iparosa nemcsak a helyi, hanem az uradalmi és megyei keretekben folyó termelés rendszerében is szerepet kapott. Mindazonáltal ez a kézműipar, az óbudaitól eltérően, nem egy hosszabb folyamat eredményeként, hanem ugrásszerűen jelent meg a betelepülőkkel.102 A szentendrei kereskedelem alapját a helyi kézműipar termékei és a bor, valamint a balkáni kapcsolathálónak köszönhetően importált árucikkek alkották. A helyben történő termelés és árusítás a mezővárost a pilisi falvak piacközpontjává tette, de a szentendrei árukat a Duna menti városok, köztük Pest piacain is értékesítették. Bár a víziút meghatározó volt a helyi kereskedők számára, a szárazföldi szállításról sem mondtak le, az alföldi mezővárosokba kocsin szállítottak bort, pálinkát.103 Kereskedés ugyanakkor nemcsak helyi vagy regionális viszonylatban folyt, szembetűnőbb a szentendreiek különleges távolsági kereskedelme. A céhes viszonyoknak megfelelően a rác kereskedők társaságot alakítottak, szabadalmukat 1696-ban szerzik meg.104 A szentendrei piacra a privilégium értelmében többek közt textilféleségeket, háztartási eszközöket, továbbá törökországi árut vihettek. Az utóbbi kategória kapott nagyobb hangsúlyt a bőripar termékei és a kelmék mellett a szabad királyi városok és mezővárosok piacain forgalmazható cikkeik felsorolásában is: ilyenek voltak a fűszerek, a déligyümölcs, az olívaolaj, a kávé, hogy csak néhányat említsünk.105 1755-ben a kereskedés lehetőségeinek felmérésével megbízott utazók jelentése a gazdag „görög” (azaz ortodox) kalmárok törökországi forgalmát említi, és azt, hogy a lipcsei vásárt látogatják; textilféléket Brünnből, Bécsből, illetve Nagyszombatból hoznak be.106 Tizenhárom kereskedőnek 1790-ben tizenhét hajója állt a dunai kikötőben.107 A Szerb Privilegiális Kereskedő Társaság a főtéri kereszt emelésével (1763), lakóházak kapuinak zárókövébe vésett jelvényével a városképhez is hozzájárult, és megrendelésére készült el a Stara Voda forrás foglalata is a határban (1781). A Preobrazenska-templom építését ugyanakkor például a tabakosok céhe támogatta.108 Ezen a ponton érdemes egy pillanatra megállni és vissza-, illetve (könyvünk logikája szerint) előre pillantani a korábbi időkre, hogy a 18. századi fejlődést az előzményekhez viszonyíthassuk. Ez a prosperitás ugyanis egyáltalán nem következik sem a hódoltság kori, sem a középkori Szentendre állapotából. A település a 12. századtól egyházi központ volt, a veszprémi püspökség egyik főesperességéé, ám az a 14. század elején Budára helyezte át a székhelyét. Amint a veszprémi egyház birtokát képező falu az Anjou királyoké lett a 14. század elején, betagolódott a Visegrád várát támogató birtokok rendszerébe. A középkori falu fejlődését a Visegrádnak való alávetettség mellett az is gátolta, hogy túl sok erőteljes központ vette körül, később pedig a hódoltság korának török és magyar oldalon való elköteleződése, a kétoldali teherviselés, nemkülönben a gyakori katonai események, a hadak átvonulása sem tett olyan fejlődést lehetővé, mint amilyen például a korszak alföldi mezővárosai előtt megnyílt. A 17. század zaklatott utolsó évtizedeit követően, a falu ket-101 Céhes és céhen kívüli mesterekre és legényekre 1770-ben: L. Gál 1988: 233 (XI. tábla). V.ö. az 1728-as adatokkal: Dóka 1981: 37; Dóka 1981: 47. A dikális és a taxális összeírások forráskritikájára, a szentendrei iparűzők számának megállapítása vonatkozásában jelentkező bizonytalanságra Eperjessy Géza hívta fel a figyelmet (Eperjessy 1965: 259-260). A kritika alkalmazására figyelmeztet továbbá, hogy 1728-ra az Eperjessy Géza által megállapított 46 kézműveshez képest Faragó Tamás több mint annak kétszeresét, 103-at talált (Faragó 2008c: 344 (17. jegyzet), 345). A 18. század közepi hanyatlás után a század végi differenciálódásra: Dóka 1981: 39. 102 L. Gál 1988: 101 („Iparfejlődés és szerep szerint az uradalom két legfontosabb mezővárosa’ Óbuda és Szentendre megelőzi a többit, de Óbuda a szervesebb”). Az óbudai foglalkozásokra: Gajáry 2013. A mezővárosokban országosan a 18. század második felében alakulnak céhek, a szentendreiek korai létrejötte a szerb betelepüléssel magyarázható (Dóka 1975: 169-170; Dóka 1981: 36). 103 A pomáziak és kalásziak az úrbéri kérdőpontokra adott válaszukban úgy nyilatkoztak, hogy javaikat Szentendrén vagy Budán értékesítik (Novák 2006: 389-390). 104 A szabadalomra és annak 1713-as megújítására: Dóka 1981: 48; L. Gál 1988:109. 105 L. Gál 1988:109. A balkáni kereskedelemre, a török árukra: Búr 1978; Búr 1985; Búr 1989; Gecsényi 1998. 106 Otto Kari von Haugwitz és Ferdinand Procop jelentése, a nevezetesebb szentendrei kereskedők (nyolc személy) és árukészleteik említésével: Karlovszky 1897: 210-211. Idézi: Dóka 1981: 48; L. Gál 1988:110. 107 Dóka 1981: 48. 108 Voit 1968:28; Voit 1958: 99,103,104,127. 99. kép Mária Terézia Belgrádban vert ezüst tallérjának elő- és hátlapja, 1780 (FEMÚZ, Éremtár WM 724) 157
