Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
A várospolitika „mindennapi ünnepei” Szentendrén a Kádár-korban szorosan összefüggő okát a VÁTI szerzői is megnevezték: a szentendrei és a város környéki kül- és belterületek közötti határok elmosódását, a tulajdon- és kezelői viszonyok rendezetlenségét, az előírások, szabályozások és a tényleges valóság közötti eltérést, valamint azt az előzőeket erősítő körülményt, hogy a „város népességszáma nagyobb ütemben nőtt, mint a korábbi népességprognózisok feltételezték.” Ahogyan a szövegírók fogalmaztak: „Ez nem véletlen, hiszen- az elsősorban OTP szervezésben megvalósított telepszerű lakások nagy részét az értékesítési formából következően budapestiek veszik meg;- az üdülőterületen megfigyelhető a lakásfunkció megjelenése;- a Budapesthez való közelség, a kedvező földrajzi adottságok és sajátos szerepkör igen vonzóvá teszik a várost a letelepülni vágyók számára.”7 Ezt a tendenciát a tervanyag készítői csupán erősödni látták, ami annak fényében is érdekes, hogy a Szentendrén soksok évtizedes problémaként létezett közműkérdést az amúgy alapjaiban megújítandónak vélt „régi” városrendezési kánon nyomvonalain haladva nem kívánták véglegesen megoldani, pontosabban a távlati jövőben képzelték el. Ennek a nagyvonalúságnak oka a dokumentum szerint az volt, hogy „a városra előirányzott teljes közművesítés akkora programot jelent - a közműellátásban mutatkozó nagyfokú lemaradás miatt - amelynek maradéktalan végrehajtása még a mostani felülvizsgálat során is csak nagy távlatra [...] tehető.”8 Az idézett szöveggel felülírandó régi városfejlesztési koncepció szerint az állandó lakosságra vetítve Szentendre közműellátása jobb volt, mint a hasonló lakosságszámú magyarországi városoké. Ugyanakkor - és ez egy állandósuló konfliktusforrást jelentett már az 1970-es évek elején is — a nyári csúcsfogyasztási időszakban az átmenő és idegenforgalom nélkül számítva is 37.000-38.000 ember (azaz az állandó lakosság jóval több mint kétszerese) használta a város közműhálózatát, amihez ez a hálózat már 1970-ben is nagyon is szűkös volt.9 A város növekedését, fejlődését - mint a budapesti agglomeráció kiemelkedő tagjáét - az 1980-as évek elején a várostervezők nem kizárólag (sőt, nem elsősorban) belső, organikus folyamat eredőjeként látták. Erre utal a szentendrei ipar újraértékelése is a szövegben, mondván „Szentendre nagyságrendjéhez képest jelentős iparral rendelkezik, de ez nem jelenti azt, hogy a város szerepének megítélésében, illetve a távlati fejlesztési célokban [értsd: a központi forrásokért az államszocializmusban folyamatosan zajló újraelosztási versenyben - K.T.] az ipari jellegnek van domináló szerepe.”10 Rövidtávon sem tartották támogatandónak esetleges új ipartelepek létesítését, a meglévők munkáslétszámának növelését. Már az 1980-as években olyan kisüzemeket véltek engedélyezhetőnek, amelyek akár lakóterületeken is működhettek. A VÁTI 1981-es szakanyagának az iparral foglalkozó fejezete kiemelendőnek tartotta azt a tényt, miszerint „a város mai életében az idegenforgalom, a kulturális tevékenység és a művészeti élet a meghatározó. Egyéni hangulata, ódon utcácskái, számtalan műemlék épülete adja erre a lehetőséget. [...] Ipari város sohasem lesz Szentendre.”11 A sajátos - budapesti kiindulású - új agglomerációs (szuburbanizációs) folyamat következtében a megnövekvő lakosság számára sem érezték szükségesnek (akár) ipari munkahelyek létrehozását, mivel „a betelepülő lakosság nagy hányada fővárosi munkahellyel” rendelkezett.12 A város külső forrású - mind anyagi, mind lakossági - fejlődése, fejlesztése az 1980-as évek elején vissza-visszatérő motívumként volt jelen a városrendezés szentendrei kánonjában. A regionális összefüggéseket - azaz leegyszerűsítve az agglomerációs folyamatot - tárgyaló fejezetben is hangsúlyosan szerepelt ez az elem: „A budapesti agglomerációba irányuló bevándorlás pozitív egyenlegének teljes megszűnése esetén is a kitűnő lakóterületi adottságokkal rendelkező térségbe jelentős beköltözési szándék prognosztizálható. Ez az igény a jelenlegi feltételek mellett is igen erős, további erősödése várható az üdülőterületek átfunkcionálását előmozdító lakásgazdálkodási politika, de a spontán megnyilvánuló ’kétlakiság’ (télen Budapesten, nyáron Szentendrén lakik a család) következtében is. Ügy tűnik, hogy a térség teljes megle-7 VÁTI 1981:1.1/13. 8 VÁTI 1981:1.1/19. 9 VÁTI 1970: 50-67. 10 VÁTI 1981:1.1/15. 11 VÁTI 1981:1.4/1. 12 VÁTI 1981:1. 4/15. 13
