Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Ábrahám Barna: Nyelvek, hitek, ítéletek: Szentendre etnikai képe a 19-20 század fordulóján
az egyesület azért jött Szentendrére, „hogy erőt, buzdítást, bátorítást adjon, s támogasson bennünket abban a nehéz küzdelemben, melynek végcélja városunk szívben, lélekben magyarrá tétele.”174 Kada plébános 1912 nyarán nyílt levélben azonosult a Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület célkitűzéseivel, melyek szellemében úgymond ő már tizenkilenc éve munkálkodott.175 A évvégén, decemberben zajlott közgyűlésen a helyi társelnökké választott plébános leszögezte, hogy nem cél mások törvényes jogainak, vallásának, anyanyelvének és szokásainak csorbítása, hanem csupán az, hogy a haza minden polgára legyen a magyar állameszme őszinte híve.176 A felkorbácsolt indulatok közepette a Katolikus Legényegylet és a Jávor kör között igen éles nemzetiségi vetélkedés alakult ki.177 Ám az indulat az utcán is kitörhetett: „egy magát őslakónak tartó, műveltebb osztálybeli úrinő, a Jávor egyletnek lelkes tagja” emígyen kiáltott fel - kiváltva ezzel a Dunaparton hajóra várakozók felháborodását - „[k]i kellene seprűzni városunkból valamennyi idegent, ők az okai minden bajunknak”.178 A szerb hölgy ugyan nem a más nyelvű régi lakosokra gondolt, ám az esetről megjelent tudósítás így is indokoltnak látta, hogy kárhoztassa az illető közösségét, melynek tagjai a múltban úgymond egyeduralmat gyakoroltak a közéletben, „ most el vannak keseredve amiatt, mert az újabb nemzedéket nem lehet olcsón tartott rabszolga gyanánt használni”. Pedig a szerző szerint a város anyagi fellendítése - mint a szőlőfelújítás vagy az annavölgyi szerszámgyár - mind a beköltözött idegenek érdeme, a szerbek pedig csak arra voltak képesek, hogy - ugyancsak egy idegen kezdeményezésére - létesítsenek a „társaséletbeli jó egyetértés, a közérdekű munkára való egyesülés szétrobbantására egy szétválasztó, nemzetiségi tendenciájú intézményt” [azaz a Jávor egyesületet]. Ki tehát a felforgató Szentendrén? - kérdezi végül a cikk írója.179 Még az olyan, látszólag semleges terepen is, mint az iparostanonc-iskola, szintén lehetett nyelvi feszültségeket kelteni. A Szentendre és vidéke felháborodva jelentette, hogy az évzáró vizsgán a polgármester a szerb tanulókat szerbül kérdezte, egyébként pedig az előkészítő osztály indításával kapcsolatban a javaslattevő (Péntek Ferenc református lelkész, aki a lap szerint a „szabadalmaztatott hazafi” szerepében tetszelgett) a megbízatást szerb nyelvtudáshoz akarta kötni, ezt azonban állítólag még a szerb képviselők is elutasították, mondván, hogy a szerb fiúknak nem szerb kisegítő nyelvre, hanem kizárólagos magyar előadásra és beszédre van szükségük.180 Mint azt már korábban említettük, 1900-ban járási szinten kimondták az elsősorban magyar nyelvű közérdekű hirdetések (dobolás) bevezetését. Szentendrén ezt Liber József nyugalmazott tanfelügyelő több alkalommal, így például 1904. augusztus 17-én is beterjesztette a városi közgyűlésben, ám „[...] a javaslatot egyhangúlag elutasították, mert a város adófizetőinek kisebbsége még igényli a szerb és német nyelvű hirdetéseket, [..] [és] ismerve a város lakosságának hazafias érzületét, ez a magyar állameszme érdekét nem sértheti.”181 A képviselő későbbi, újabb beadványa ellenében még az 1907. december 31-i közgyűlés is változatlanul az addigi gyakorlat megtartása mellett döntött, Weresmarthy Miklós képviselő pedig hangsúlyozta, hogy néhány évig még szükség van a többnyelvű hirdetésre, addig ,,[a]míg az idősebb, és magyar nyelvet nem értő városi lakosok ki nem halnak”.182 Eredményesebbnek bizonyult az említett Liber József képviselő a helyi vásárok elnevezésének megváltoztatásában. „Sajátságos törekvést” látván abban, hogy a sokadalmakat még mindig az ó-naptár (azaz a görögkeleti kalendárium) megfelelő névnapjaival hirdették meg, feljelentette a városvezetést a kereskedelemügyi miniszternél, minek eredményeképpen az alispán utasította a tanácsot, hogy ezután az új naptárt vegye alapul.183 A kortársak érzékelték és szóvá is tették, hogy a politika kezdi aláásni a sokféle elem hagyományos békességét Szentendrén: Szentendre etnikai képe a 19-20. század fordulóján 174 (n.n.): Kulturünnep városunkban. Szentendre e's vidéke, 1912. december 8., 1. 175 Kada Mihály: Tekintetes Szerkesztő Ur! Tisztelt Barátom! Szentendre és vidéke, 1912. június 2., 1. 176 (n.n.): A D. M. K. E. közgyűlése Szentendrén. Szentendre és vidéke, 1912. december 15., 2. Az elszánt cikkek és beszédek aligha tükrözhettek valós lövészárkokat, hiszen a közönség „jórészt idegen ajkú polgárokból állt”, (n.n.): Egyesüljünk! Szentendre és vidéke, 1912. december 15., 1. Ráadásul titkárrá Dumtsa Antalt választották, és a számos igazgatósági tag között szerepelt (a híradás szerinti alakban) Husvik Lyubó, Margaritovics Belizár és sok-sok más szerb, továbbá német (vagy zsidó) és szlovák név. (n.n.): A D. M. K. E. közgyűlése Szentendrén. Szentendre és vidéke, 1912. december 22., 2. 177 G. Sin 1979: 51. 178 (n.n.): A szócső. Szentendre és vidéke, 1911. november 5., 1. 179 (n.n.): A szócső. Szentendre és vidéke, 1911. november 5., 1. 180 (n.n.): A szentendrei iparostanonc iskoláról II. Szentendre és vidéke, 1911. október 8., 1. 181 Szentendre és vidéke hírlapja, 1904. augusztus 28., 3. Idézve még: G. Sin (összeáll.) 2000: 20. 182 Szentendre és vidéke hírlapja, 1908. január 1., 3. Idézi: G. Sin (összeáll.) 2000: 25. 183 (n.n.): A vásárok elnevezése. Szentendre és vidéke hírlapja, 1907. október 13., 4. 125
