Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Ábrahám Barna: Nyelvek, hitek, ítéletek: Szentendre etnikai képe a 19-20 század fordulóján
Abrahám Barna: Nyelvek, hitek, ítéletek ,,[A Duna-parton] vasár- és ünnepnapokon élénk nyüzsgés-mozgás gyönyörködteti a szemlélőt: magyar, szerb, német, tót szó egyaránt hallható a hajóállomás körül hullámzó néptömeg között, melyben azonban örvendetesen dominál a magyar, különösen az ifjúság között.”119 76. kép Kofahajók (és evezőshajók) a szentendrei Dunapartnál a piaccal a háttérben, 1930-as évek (Fortepan No. 20210) Az izbégi templom búcsújával kapcsolatban pedig felhívta a figyelmet arra, hogy ott még az arra látogató láthatja a hazai szerbek, „[...] ma már ritkuló nemzeti viseletét, táncát, szórakozását, s hallani fülbemászó dallamos népénekét.”119 120 A város hagyományos többnyelvűségét mintegy megtestesítette az öreg dobos, aki magyarul, németül és szerbül is kihirdette a közérdekű tudnivalókat.121 Az 1905-ben életbe lépett városi szabályrendelet azt is kimondta, hogy csak az lehet közszolga, aki többek között „a magyar nyelven kívül legalább még egy más nyelven is beszél”.122 Még az 1913-as rendőri álláspályázat is előnyként határozta meg a több nyelv ismeretét.123 A katolikus egyházban a négynyelvű egyházközség papjai általában minden hívükkel tudtak beszélni, nem jelentett problémát a szentségek kiszolgáltatása, illetve a homíliák elmondása. Emellett például 1868-ban a budai Bagónyomdában szentendrei megrendelésre külön nyomtattak német, magyar és dalmát imakönyvet, a 20. század elejéig pedig még a keresztelői emléklapokat is magyarul, németül és dalmátul állították ki. Az említett Kada Mihály a század elejéig három nyelven mondta el a homíliát, s még 1907-es jelentésében is azt írta: „[...] az istentisztelet alatt a nép nyelve váltakozva magyar, német, dalmát, tót. A hitszónoklatok nyelve magyar, német, tót.”124 A kötetlen részeket illetően a magyar templomi nyelvhasználat bevezetése Szentendrén korántsem volt egyenes vonalú. Igaz, a plébániát vezető, korábban már említett Anton Molec káplán 1879-ben az írásbeliségben a latin és a német helyett áttért a magyarra, majd az általános magyarosodás-magyarosítás hatására Kada Mihály plébános a 20. század elején a szentbeszédek és az egyházi énekek esetében is felvetette az általános magyar nyelvhasználatot, 1913-ban 77. kép A szentendrei Fő tér a Husvik-vendéglővel, 1910-es évek (FEMÚZ, F18358) 119 Kada é.n. [1910]: 466. 120 Kada é.n. [1910]: 468. 121 G. Sin 1979:17. 122 G. Sin (összeáll.) 2000: 21. 123 Szentendre és vidéke, 1913. március 9-, 3. 124 Idézi: Katonáné Szentendrey 1996: 83. A plébános „szép dalmát miséit” szeretettel őrizte az idős asszonyok emlékezete. Mandic 2006:136. 118
