Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Ábrahám Barna: Nyelvek, hitek, ítéletek: Szentendre etnikai képe a 19-20 század fordulóján
Szentendre etnikai képe a 19-20. század fordulóján 59. kép Dalmát sírkő a szentendrei temetőből, 1849 (Magántulajdon;fotó: Szigetiné Tóth Judit, 2014) 60. kép A szőlősgazdák 17. századi keresztje a Szamárhegyen, 1960-as évek (FEMÚZ, F 7923) Esztergomban, a katolikus liturgia kötetlen részeinek kizárólagos magyar nyelve miatt.19 Ugyancsak az anyanyelvi vallási éneklést szolgálta az 1903-ban alakult Dalmatinsko Bratinstvo temetési és segélyezési egylet, amely a passiókat is előadta dalmátul.20 Ugyanakkor a 20. század elején az általános magyarosodás sodrában az itteni születésű fiatalok már inkább magyarnak vallották magukat.21 Éppen ezért esetükben a népszámlálási adatok nem igazán adnak felvilágosítást: 1880-ban a szerbekkel összevonva találjuk őket, 1890-ben mindössze 2 horvát személy (!) szerepel, és 1910-ben is csak 4 fő. Kada Mihály plébános ellenben 1900-ra 375 főre teszi a dalmátok létszámát22 - ami az egyéb és ismeretlen anyanyelvű népszámlálási kategóriának felel meg (8 horvát személy szerepel ekkor). Erre az időszakra a mai szakirodalom is 383 személyről tud.23 A dalmát még az 1930-as években is a „hegy”, illetve a maguk nyelvén a Dalmacijanska mala, azaz a Dalmát Negyed közvetítő nyelve volt az idősebb horvát, magyar, német és szlovák asszonyok között.24 A templomi nyelvhasználat mellett szintén megőrizték az egyházi ünnepkörhöz, illetve az emberi élet fordulóihoz kötődő népszokásaikat: a karácsonyi asztalra kerülő, a megújuló életet jelképező (mandula) borbálaágat, illetve búzahajtatást, a betlehemi istállóra emlékeztető szalmaterítést, apanjak (badnjak = szenteste), azaz a tuskóégetés szokását, a december 25-i kora reggeli pásztormisét, a vízkereszti (január 6-i) csillaghordozást, vagy az Ivan dan (Keresztelő Szent 19 SZRKPL, Jelentés a Főegyházmegyének, 1923. szeptember 3. Hivatkozza: Katonáné Szentendrey 1996: 83—84. 20 Katonané Szentendrey 1996: 92 (forrásként hivatkozza Német László plébános egyháztörténeti munkáját: SZRKPL, Hist. Dom.); Mandic 2006: 136. 21 Katonáné Szentendrey 1996: 31. A népszámlálásokban nem igen vannak jelen: 1900-as népszámlálás, II. táblás kimutatások: 116-117; 1910-es népszámlálás, II. részletes kimutatások: 128-129. 22 Kada é.n. [1910]: 468. 23 Loncaric 2001: 145. 24 Mandic 2006:137. 105
