Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Ábrahám Barna: Nyelvek, hitek, ítéletek: Szentendre etnikai képe a 19-20 század fordulóján
Ábrahám Barna Nyelvek, hitek, ítéletek: Szentendre etnikai képe a 19-20. század fordulóján* Az etnikailag sokszínű 19. századi Magyarország térképén is kitűnhet Szentendre a maga vallási és nyelvi tarkaságával. 1880-ban a 4.229 fős lakosságból 1.024 fő vallotta magát magyarnak, 1900-ban a 4.820 főből 1.856, és 1910-ben is az 5.673 lakosból csupán 2.971 fő.* 1 A századforduló évében még 1.072 személy, a lakosság 22%-a nem értett magyarul.2 3 Jellemző a közel egy évtizeddel korábbi, 1811-es katolikus canonica visitatio azon megjegyzése, mely szerint a parókiához négyféle nemzet tartozik: német, magyar, dalmát és szláv, azaz szlovák (germanicum, hungaricum, illyricum et slavicum)? A római katolikus népiskola tanulói közül az 1883/1884-es tanévben az összesen 284 tanulóból 133 gyermekvolt német, 62 dalmát, 59 magyar és 25 szlovák nemzetiségű.4 A hivatalába lépő Német László katolikus plébános még 1925-ben is azt hangsúlyozta: „Szentendre lakossága az Osztrák-Magyar Monarchia képét adja. Erősen keverék nép, legkevesebb a tiszta magyar. Az egyházközség életében különösen az istentisztelet nyelvében van többnyelvűség.”5 Ugyanilyennek látta az utca képét az 1924-ben idelátogató szlovenszkói író, Szombathy Viktor (1902-1987). Poros városkát talált itt, zegzugos utcákkal, „furcsa épületkáoszt”, s nem kevésbé érzékelte zűrzavarnak azt, amit a füle hallott: „[...] a lakosok felének a szavát sem értettem. A szűk piacon rácul beszéltek, azt a sváb dialektust, ami itt ütötte meg a fülemet, szintén nehezen kapiskáltam. A szlovák szó sem úgy hangzott, mint az én szűkebb hazámban, Gömörben. [...]” Egy kis vendéglő teraszán öreg polgárok társalogtak „[ijnnen egy német, onnan egy-egy dalmát szó hangzott, a vendéglő mélyén valaki tamburát próbált.”6 Az alábbiakban először háttérként a sokáig többséget alkotó nem magyar etnikumok eredetét, megjelenését, helyzetét és szerepét vázolom fel Szentendre anyagi és szellemi múltjában - súlyozásukat elkerülendő megtelepedésük időbeli sorrendjében -, majd a sok évszázados együttélés közelítő hatásait, az egyes közösségek nyelvhasználatának elfogadását és biztosítását, a közös intézményeket elemzem. Végül pedig, a valóságot kendőzni nem akarván, a 20. század elején felerősödő, persze az egész ország közéletét leképező magyarosító közszellem megnyilvánulásaira, a soknyelvűség és a multikulturális közélet elleni támadásokra világítok rá.7 * A tanulmány elkészítését az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíja tette lehetővé. 1 1900-as népszámlálás, II. táblás kimutatások: 116—117; 1910-es népszámlálás, II. részletes kimutatások: 128—129. 2 G. Sin 1979: 53. 3 SZRKPL, Can. Vis. 1811: 4. Idézi: Katonáné Szentendrey 1996: 83. 4 Katonáné Szentendrey 1996: 101. 5 SZRKPL, Hist. Dom.: 1925. Idézi: Katonáné Szentendrey 1996: 84. 6 Idézi: G. Sin (összeáll.) 2000: 78. 7 A századforduló folyamatainak vázolásánál elsősorban az alábbira támaszkodtam: G. Sin 1979. 103
