Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)

Függelék

Szentendrei belvárosi háztörténetek (Összeállította: Majorossy Judit - Szabó Magdolna - Tyekvicska Árpád)

3. A Szentendrei Képtár, az egykori Kereskedőház épülete (Fő tér 2-5.)

A Fő tér keleti részén a leghangsúlyosabb és valószínűleg az egyik legrégebbi szentendrei épületegyüttes az az egységes elvek szerint, közel egy időben kialakított háztömb, amelyben az azonos funkció határozta meg az egymás melletti házakon a hasonló kialakításokat. Az egyemeletes házsor 1700 körül épült és már a 18. század folyamán több átalakításon esett át. Közös tető alá feltehetően egy tűzvészt követően, valamikor a 18. század első felében került. Ekkor nyerhette el egységes formáját a falkiképzéssel, osztó- és ereszpárkányokkal, valamint a Görög utca felőli sarkán lévő zárt erkéllyel. A földszint alaprajzilag hat egységből állt, emeletén öt különálló lakással. A pincehelyiségek az üzletekkel azonos nagyságúak. A 20. század második feléig minden épületegységben üzlet működött, térre néző kirakati portálokkal. 1787-ben a boltok tulajdonosai Lootsansky Márk, Kyrovits Konstantin, Avakumovits György és a Popovics család két tagja (Péter és András) voltak. Az 1800-as évek elején aztán a Bellanovits, a Paulovits, a Nikolits, a Dozsits és a Dimsits családok birtokolták a Fő téri kereskedőházakat. A 19. század végén a Paulovits család tulajdonát Schwartz Vilmos és neje, Reick Anna vették meg, akik kézmű- és divatáru boltot működtettek. Ugyanakkor a mellettük lévő bolt Weisz Márk és fia nagybani liszt- és fűszerkereskedésének adott helyet. Szomszédjuk eleinte a Mildenberger család volt, majd Wuits István gabonaraktára és boltja költözött be. A Dimsits család részeit pedig Mónus Bertalan, Radisits Péter (fűszerkereskedő) és Risztits Pantó szerezték meg az 1900-as évek elején. Üjabb változást az 1920-as és 1930-as évek hoztak. Ekkor a Dietz család boltja (később Dietz János divatüzlete), a Hangya Szövetkezet, Kiss József kávé- és teakülönlegességeinek boltja, az „öreg Hatschek“ fényképüzlete, egy kerékpárbolt, illetve Perlusz Aladár hentesüzlete kínálta áruit a Fő téren. Az államosítás követően a Hungária áruház, fűszer-csemege bolt, drogéria, fotóbolt, rádió és televízió szaküzlet, illetve húsbolt működött itt egészen az 1970-es évek végéig, amikor (1978-ban) megnyílt a Szentendrei Képtár (illetve a Görög utca felőli sarkon a könyvesbolt).

4. A Kmetty Múzeum épülete (Fő tér 21.)

A kereskedőház szomszédságában, a Fő téren lévő épület és annak udvara az 1808-as telekkönyv tanúsága szerint (628-as számú, 93,3 négyszögöles telek) Szagarovits Stephanus (István) birtokában volt, amelyet még 1799-ben vásárolt meg Ugrenovits Stephanus (István) özvegyétől, Pelagiától.

A Szagarovitsok tulajdonából aztán 1836- ban a Szubotitsok kezében került, amikor Szubotits Georgius (György) megvette.

Feleségével, Kragujewits Katalinnal együtt még az 1850-es években is ő birtokolta.

György valószínűleg 1867-ben halt meg, mert ekkor számos más ingatlannal együtt ez is teljes jogon Katalinra szállt. 1875-ben Piperkovits Péterné, született Aposztolovics Emma az új vásárló, és még a kataszteri térkép felvételének idején (1886) is az ő birtokában volt. Két évvel később újabb család költözött ebbe az előkelő helyen fekvő Fő téri házba, Pózna Mihály és felesége. Tőlük 1918-ban Gizella lányuk, Ürmös Péter felesége örökölte meg az ingatlant, és az ettől kezdve egészen az állami tulajdonba kerüléséig az 6 családjának a tulajdonában maradt. 1943-ban gyermekei (László, Kamilla, Márta és a kiskorú Miklós) öröklik meg, majd 1955-ben elidegenítési tilalmat rendelnek el a házra, amely azonban még 1959-ben is a nevezett gyermekek (illetve további két kiskorú gyermeke, Edit és Ildikó) nevén volt). A ház 1977-ben kisajátítás címén a magyar államra szállt és a Városi Tanács Művelődési Osztályának kezelésébe került, mielőtt (1981-ben) múzeumi funkciót kapott.

343