Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
I. Középkori anyagi kultúra - Varga Emese: Mesterjegyes cseréppipák az egri várból
Varga Emese Mesterjegyes cseréppipák az egri várból Bevezetés A kora újkori pipakészítés folyamatának rekonstruálása, a korszakban működő műhelyek és mesterek azonosítása kapcsán még mindig számos kérdés vetődik fel a már ötven éves magyar pipakutatás számára. A hazánk területén a kora újkorban működő pipakészítőkkel és műhelyeikkel kapcsolatosan - a nyugati tendenciákkal ellentétben - csupán csekély mennyiségű említést találunk az írott forrásanyagban. így elsősorban a régészetileg feltárt leletek és objektumok jelenthetik a kiindulópontot a korszak pipagyártására vonatkozó kutatásunkban. Az eddig csupán csekély számban előkerült, a kora újkorban biztosan pipakészítő műhelyként funkcionált objektum feltárása révén — a lokalizálás kérdése mellett — az egyes műhelyek kialakítására, felszereltségére vonatkozóan juthatunk új információkhoz. Kora újkori műhelyként azonosítható helyiségek kerültek napvilágra például Szepes várából, Varsóból, Vilniusból.1 A bennük fellelt leletanyag, az egykor a pipák készítéséhez használt eszközök pedig az előállítás folyamatának egyes szakaszaira világítanak rá. Ilyenek a forma kialakítására szolgáló, többnyire kiégetett agyagból készült kétrészes negatívok vagy a kiégetés során alkalmazott égetést segítő tüskék.2 Ugyanilyen fontos a gyártási folyamatok rekonstruálásához a műhelyek területéről előkerült félkész, illetve rontott darabok elemzése.3 A legjobb kiindulási alapot a kutatás számára mégis maguk a cseréppipaleletek jelentik. A hazai várak, városok kora újkori leletanyagában nagy számban szereplő pipaleletek - mint a készítési folyamat végtermékei - olyan jellegzetességekkel bírhatnak, amelyekből információkat nyerhetünk nemcsak a gyártás mikéntjére, de akár annak helyére, vagy a készítőre vonatkozóan is. Ezek közül is kiemelkedő jelentőségűek a mesterjeggyel ellátott példányok. A mesterjegyek informatívak lehetnek a készítőikre, tulajdonosukra, illetve a származási helyükre vonatkozóan is. Bár a mesterjegyből kiolvasott adatok csak az írott forrásokból kinyert információkkal összevetve oldhatják meg a műhelyek azonosításának és lokalizálásának kérdését, de mindenképpen jó alapot nyújtanak arra, hogy körvonalazzuk a korszak műhelyköreit. Különböző lelőhelyeken felbukkanó, azonos mesterjegyekkel rendelkező pipák vizsgálata arra adhat választ, hogy egy-egy műhely termékei hol kerültek felhasználásra - földrajzilag milyen széles körben terjedhettek el egy adott mester árucikkei. Milyen eltérő formájú és díszítésű pipákon szerepel ugyanazon mesterjegy? Ez a kérdés rávilágíthat arra, hogy adott műhely milyen változatosságban készíthetett pipákat, hányfajta pipaformát, pecsételőt használhatott a készítő. A mesterjegyek elemzése lehetőséget nyújt a korszakban készült másolatok, hamisítványok kérdésének vizsgálatára. Jó támpontot adnak a török és török hatású, de már magyar kéz által készült termékek elkülönítésére, illetve a helyben gyártott és az importáru megkülönböztetésére. 1 Szepesi vár: Vallasek 1983; Varsó: Meyza 2004; Vilnius: Civilité et al. 2005. 2 Pipakészítő negatív került elő a szepesi várból (Vallasek 1983:236-238), valamint Burgdorfból és Steffiesburgból (Heege 2007:136-138); égetést segítő tüskék töredékei szerepelnek a Varsóban (Meyza 2004:59, Abb. 6), illetve a Vilniusban (Civilité et al. 2005: 63) feltárt műhelyek anyagában. 3 A kiégetés közben a kemencében összenyomódott, selejtként értékelhető példány ismert a vilniusi műhelyből (Civilité et al. 2005: 66, Abb. 6). 67
