Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)

I. Középkori anyagi kultúra - Kolláth Ágnes: Nyugati eredetű fazekak az oszmán kori Budán

Rendkívül lényeges, hogy a Dunától keletre és északkeletre, a folyó közvetlen közeléből eltávolodva, egyelőre nem találunk ilyen edényeket, pedig számos lelőhelyről ismerjük a főbb fazéktípusokat.42 A Dunántúl, az átlagnál jobban kutatott, déli-délnyugati részén is csak Bajcsáról és Kanizsáról tudunk hasonló példányokról, melyek azonban valószínűleg a szomszédos, stájer területekről származnak.43

Ismert lelőhelyei a nyugati országrész középső régiójában, a fő kereskedelmi útvonalak mentén sorakoznak (Győr, Vác, Buda, Székesfehérvár és Pápa). Előzményei a középkori leletanyagban jelen tudásunk szerint nincsenek meg, első példányai a 15. század végén, a 16. század elején tűntek fel. A most bemutatott budai anyagban viszont, az általam 1. árutípusnak nevezett változat a 16. század második felétől a 17. század közepéig záródó együttesekben domináns a belül ólommázas, galléros peremű fazekak között, utána azonban folytatás nélkül eltűnik. Városon belüli párhuzamai ugyancsak erre az időszakra keltezhetők. Pápán az edényfajta mennyiségi arányai még nem tisztázottak, azonban jelentősen különbözik a többi, valószínűleg a mezővárosban készített fazéktól. Székesfehérváron az általam feldolgozott, 17. század végi együttesből teljesen hiányzik.44 Mindez jól lehatárolja időbeli elterjedését, és jelzi, hogy megjelenése valószínűleg nem helyi fejlődés eredménye.

A forma kialakulása ugyanakkor az alsó-ausztriai leletanyagban jól nyomon követhető. A Kremstől 30 km-re fekvő Eggenburgból egyező formakincsű, de mázatlan, szürkére égetett fazekak kerültek elő, külső oldalukon kifogatással.4S Ezeket a publikáló legkésőbb a 15-16. századra keltezte, ugyanerről a lelőhelyről pedig egy mázas változatot is bemutatott, „újkori” keltezéssel.46 Alice Kaltenberger több felső-ausztriai lelőhelyről közölt a magyarországi leletekhez közel álló formakincsű, 1500 és 1600 közé keltezhető, mázas fazekakat, megjegyezvén, hogy a Bécsi-medencében és környékén használatuk már valamivel korábban kimutatható.47 A hazai leletekkel egykorú, azokhoz nagyon hasonló, osztrák darabok mindegyike Ausztria keleti részén, a két ország határának közelében, illetve a Duna mentén került elő. Ebben az időszakban a stájer vidékeken is egy rokon változatot használtak.48

Az eddigiekből az következik tehát, hogy a budai 1. árutípus és a hozzá hasonló fazekak formájukat tekintve nagyon erős ausztriai hatást mutatnak. Mivel a belül ólommázas, galléros peremű fazekak egyébként is német nyelvterületről eredeztethetők, ez önmagában nem zárná ki, hogy helyi termékekről van szó. Ugyanakkor az általam jobban ismert lelőhelyeken sem anyagukat, sem formai megoldásaikat tekintve nem illeszkednek a többi fazék-árutípushoz. Továbbá jelenleg csak egy bizonyos, jól behatárolható időintervallumon belül ismerünk hazánkból ilyen tárgyakat. Mindez arra mutat, hogy egy vagy több, osztrák területekre eső vagy azokkal szoros kapcsolatban álló központban készültek ilyesfajta edények, melyek azután szárazföldi úton a Dunántúl középső részére biztosan, a Dunán pedig talán egészen Belgrádig eljutottak.49 Amennyiben ez bebizonyosodna, az jelentősen módosítaná tudásunkat a hódoltság és az azon kívüli területek mindennapi kapcsolatrendszerérői. A jelenleg rendelkezésünkre álló információk azonban csak az árutípus keltezéséhez elegendőek, az elterjedés és származási hely kérdésében éppen csak a probléma felvázolására elegendőek. Előrelépést a további kerámiafeldolgozások, illetve összehasonlító anyagvizsgálatok hozhatnak.

Kolláth Agnes: Nyugati eredetű fazekak az oszmán kori Budán

42 Például Eger: Lázár 1986: 38, 42-43, 49—51 (2-4. kép), 54—57 (7-10. kép); Mohi: Tomka 1999: 435-437; Ónod, illetve Szendrő: Tomka 2004: 84—88,109—113,117—119,352-416. kép, 593—646. kép; Salgó: Balogh-László s.a.; Füzér: Simon 2006:134—136; Hódmezővásárhely: Lajkó 2010: 805 (7. ábra), 806 (8. ábra), 807-808, 810 (13. ábra), 811 (14. ábra); Szeged: Hancz 2006: 41-42.

43 Kovács Gy. 2001: 195,197.

44 Kolláth 2010: 19-28,150-158 (17. ábra-28. ábra).

45 Cech 1987: 249 (Taf. 45/A314), 250-251 (Taf. 46-47/A315-321).

46 Cech 1987:187-188,255 (Taf. 51/A338).

47 Kaltenberger 2009: 755 (WE-S 39, WE-S 33, L-U 10 típusok).

48 Hebert-Lehner 1996: 310,318-319 (Taf. 2-3).

49 Ez a darab a rossz minőségű, rajzos publikáció és a korai keltezés miatt egyelőre kétséges. Bilde 1994: 88 (СЛ. 34/12).

56