Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
I. Középkori anyagi kultúra - Nádai Zsófia: Kora újkori kerámia a budai Vízivárosból. Redukált égetésű folyadéktároló edények
Nádai Zsófia: Kora újkori kerámia a budai Vízivárosból. Redukált égetésű folyadéktároló edények Kancsók 19 darab edény töredékeit határoztam meg redukált égetésű kancsóknak, amelyek közül 10 darabnak három típusát tudtam elkülöníteni a leletanyagban. 9 darab edény egy-egy töredéke (2 fül, 4 nyaktöredék és 3 válltöredék), mérete vagy jellegtelensége miatt nem volt egyik csoportba sem sorolható. A csoportosítást elsődlegesen az anyag minősége alapján végeztem el, s ez az elkülönítés formai sajátosságokat is előhozott. 1. típus Az első típusba azok az edények kerültek, melyek vékony falúak, nagyon finoman soványítottak, szinte már kagylósán, élesen törnek, keményre kiégetett anyagúak, s felületük fekete, besimított. A kancsók esetében a nagyobb szájátmérő következményeként a belső felület is lehet fekete, de az edények törésfelülete minden esetben világosabb színű. Ezek a jobb minőségű edények bírnak a legváltozatosabb bepecsételt illetve bekarcolt díszítéssel. A csoportba három edény töredékei tartoznak. Elsőként a polírozott felületű edénytöredékek közül a legbiztosabban meghatározható, a kancsók közé sorolt töredéket mutatom be (4. képi). Pontos párhuzama a budavári Északi előudvar teljesen megegyező formájú és díszítésű edénye.34 35 Mindkettő teste gömb alakú, fényes, besimított, fekete felületű, melyet vízszintes sorokban két finom bemélyített borda közötti apró téglalapokból álló, pecséthengeres díszítés ékít. A Kacsa utcai edény töredékes, de a budavári épen megmaradt: testén öt ilyen sor található, nyakánál erősen összeszűkül, karéjos kiöntője van. Ezen kívül két kancsó válltöredékei sorolhatók ide polírozott külsejük és nyakátmérőjük alapján. Egyiken bekarcolt, fésűs hullámvonaldísz felső része látszik (4. kép 2), a másik két töredék egy edény részei, díszítését a vállon egy sorban bepecsételt háromszögek adják. 2. típus A kancsók második típusába a valamivel durvább anyagú, az előzőhöz képest vastagabb falú, homokkal soványított, világosabb vagy sötétebb szürke, néhány esetben foltos, nem polírozott felületű, szegényesebb díszítésű edényeket soroltam. Ezeknek az edényeknek a törésfelülete és a külső felülete között nem tapasztalható olyan látványos árnyalati eltérés. Díszítésükben három variáció különíthető el: a vállon előfordul a bekarcolt függönyíves vagy egyszerű vonalas dísz, de lehet teljesen díszítetlen. Formájukra jellemző a nyak és a váll közötti éles törés, melyet mindegyik edénynél meg lehetett figyelni, ezt bekarcolt vonallal vagy vonalakkal is erősíthették. A kiegészíthető profilú daraboknál a test hosszúkásabb alakú, hangsúlyos vállrésszel. Hat darab edény töredékeit lehetett ide sorolni. A legépebben ez azon az edényen figyelhető meg, melynek megmaradt a nyaka és a válla, a hozzá kapcsolódó teljes, piskóta átmetszetű füllel (5. kép 1). Egy másik edénynek csak a váll alatti részei kerültek elő, s a váll vonalában megfigyelhető egyenes törés alapján a korsókhoz hasonlóan ennek a folyadéktárolónak is a nyak részét a testtől külön képezték ki (5. kép 2). Emellett egy edénynek a kiöntőcsücske és a hornyolt fülének a felső töredéke alapján, — melyben a szűrőbetét nyomai megfigyelhetők, - a Fehér Géza által közölt pécsi leletanyagban megtalálható a párhuzama (6. kép)?5 Valamint egy, a vállán és a hasán vízszintes sávokban besimított kancsó töredékeit (7. kép) is ebbe a csoportba helyeztem, mivel világosszürke, porózus anyaga alapján és formailag is sokkal jobban illik a második csoport edényei közé. Az edénynek a nyakmagassága és kiöntője ismeretlen, de hornyolt fülének a felső töredéke a peremhez csatlakozik, ezért peremátmérője megállapítható, s profiljának a váll alatti része is megmaradt. 3. típus Csupán két edény (8—9. kép) alkotja a harmadik típust, azonban ezeknek formája és anyaga is jól elkülöníthető az előzőektől. Ezek fekete felületűek, besimítás nélküliek, anyaguk durva, nem homogén iszapolású, az úgynevezett „bosnyák fazekak” anyagához hasonló, de a második csoportnál vékonyabb falvastagsággal. A válluk megtörése nem olyan hangsúlyos, mint a fent tárgyalt csoportoké, rajtuk bekarcolt, fésűs hullámvonalas díszítés látható. Testük inkább a tojásdad alak felé közelít. Mindkét edény profilja válltól lefelé ismert, az első kancsónak a nyaka is megmaradt, tagolt bordákkal felfelé szélesedik, pereme pedig befelé hajló. 34 Gerelyes 1991: 34 (9/1. kép). Gerelyes Ibolya egy ugyanilyen edény leltári számára (ТВ 317) hivatkozik, amely a Tabánból került elő. 35 Fehér 1960:127 (5/5. kép). 41
