Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
V. Archeometria - Zay Orsolya: Egri, hódoltság korabeli porcelán- és fajansztöredékek vizsgálata régészeti szemmel és SEM-EDS módszerrel
Zay Orsolya Egri, hódoltság korabeli porcelán- és fajansztöredékek vizsgálata régészeti szemmel és SEM-EDS módszerrel Az egri vár hódoltság-kori leletanyagának megismerése és bemutatása fontos kérdés, mivel 1596 és 1687 között Eger volt az egyik legfontosabb tartományi központ a Hódolt Magyarország területén, s a nagy mennyiségben előforduló, esetenként ritka tárgycsoportok átformálhatják az eddigi ismereteinket a Hódoltság anyagi kultúrájáról. Nagy számban érkezett a területre kínai porcelánáru és perzsa fajansz is, de még anatóliai töredékek is megjelentek, pedig az izniki műhely már hanyatlott a 17. század második felében. Az eddig Magyarországon közölt csészetípusoknál sokkal több fajtát találhatunk Egerben, így valószínűleg földrajzilag nagyobb készítési területet kell a későbbiekben vizsgálni, amikor a perzsa fajanszok származási helyének kérdését kutatjuk. A tömegtermékek mellett kereslet volt a minőségi és nyilván drágább importtermékek iránt is. Az egri leletanyag mennyiségében és kvalitásában, az eddig feltárt lelőhelyek anyagával összehasonlítva, láthatóan kiemelkedik. Csak a budai vár és a város területén találtam ilyen nagyságrendben fajansz- és porcelántöredékeket a török korból. Az emlékanyag feldolgozása a szakdolgozatom keretében történt,1 melyben összesen 766 darab töredéket tudtam összegyűjteni: körülbelül fele kínai porcelán a 17. századból, másik felük pedig izniki, illetve perzsa fajansz, szintén a 17. századra datálva. A Hódoltság területén török hatásra jelennek meg a porceláncsészék, melyek jellegzetes darabjai a török kori leletanyagnak. Nagy tömegben viszont csak nagy tartományi központokban fordulnak elő. Ennek az az oka, hogy a csésze, mint edényforma a kora újkori török gasztronómiában mindennapi használati eszköz volt, de egy-egy háztartásban csak pár darabot használtak. Ott jelennek meg koncentráltabban, ahol több török telepszik le életvitelszerűen, mint például a tartományi központok, valamint ahol a reprezentáció részei lehetnek, mint a tartományi vezetők rezidenciái. Ügy gondolom, hogy a kereskedelmi kapcsolatok és a történeti adatok alapján bizonyítható, hogy a török kivonulását követően megszűnik ennek az árunak a behozatala. Hiába marad hódoltságban a betelepült török és balkáni lakosság egy része, szokásaikban már nem követik a korábbi tendenciákat. Az egri vár területén a felső, nagy feltöltési rétegekből, vegyesen kerültek elő a töredékek, de mindenképpen az oszmán uralom alatti időszakban kerülhettek a vár területére. Nem ismerünk kifejezetten Egerre vonatkozó porcelán- vagy fajanszedény megrendeléséről szóló adatot. Valószínűleg az egri vilajet vezetőjének palotájához tartozhattak a megtalált porcelán- és fajanszedények töredékei, melyek nagy része a palotából, illetve közvetlen környezetéből került elő. Az egri leletanyagból feldolgozott töredékek között megtalálhatóak az izniki műhely termékei és a perzsa fajanszok is. Az izniki fajanszok között négy darab nagy tárolóedény és két darab biztosan az inziki műhelyhez köthető csésze található. A többi edény mind csészetöredék, melyeket a kutatás eddig összefoglaló néven perzsa fajansznak nevezett.2 Ezeket anyaguk és mintázatuk szerint több csoportba lehet osztani. A perzsa fajanszok készítési helyéről a szakirodalom alapján elég kevés információval rendelkezünk.3 Mivel több csoportnak nem találtam párhuzamát sem a hazai, sem 1 Zay 2013. 2 Holl 2007:120. 3 Atasoy-Raby 1989: 50; Holl 2007:120. 343
